Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-485
136 A nemzetgyűlés 485. ülése 1925. évi december hó 15-én, kedden. alapján annak idején kamatmentes költséggel és műszaki személyzettel állottak rendelkezésére a munkásházakat épitő mezőgazdasági munkásoknak. Itt kell megmondanom azt is, hogy lehetetlen magának a földbirtokreform törvénynek olyan irányú végrehajtása, hogy még a mezőgazdasági munkásházaknál is nélkülözzék azok a mezőgazdasági munkások a mai építkezési viszonyok között az anyagi segítséget, és módot kell a kormányzatnak találnia, ha valóban szolgálni akarja a mezőgazdasági munkások lakásépítési politikájának kérdését, hogy ezt a beigért segítséget nekik az épi 1 kezes terén minél előbb rendelkezésükre is bocsássák. Előre is tiltakozom az ellen, hogy ebből a kérdésből szintén olyan üzleteket csináljanak, amilyeneket csináltak a földreform parcellázásával az altruista intézetek, amelyek sokszor valósággal megnyomorították és agyongyilkolták azokat az apró egzisztenciákat, akik kezeik közé kerültek. Legyen a földmivelésügyi kormányzat segítségére tárcája keretében, amint meg is igérte, sőt még azon túlmenőleg is, ezeknek az apró exisztenciáknak, de úgy és akként, hogy ez ne jelentsen semmiféle altruista intézetnek keresetet és vállalkozást. Ezekhez a pontokhoz egyébként beterjesztem következő javaslatomat (olvassa): »A gazdasági munkaügyi igazgatás, rendes kiadások 2. rovat. 4. alrovatához javaslom, hogy: a fenti rovatokban munkásjóléti intézkedésekre és az aratás zavartalanságának biztosítására előirányzott 376,826.000 korona az előirányzatból töröltessék.« »A 6. alrovathoz pedig javasolom, hogy: a fenti rovaton a gazdasági munkásházak építkezésének előmozdítására az 1907: XL VI. t. c. végrehajtására előirányzott 1,013,532.000 korona 50 milliárd koronára emeltessék fel.« Elnök : Szólásra következik % Bodó János jegyző : Csík József ! Elnök : Csik József képviselő urat illeti a szó! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Talán senki sem vonja kétségbe, hogy szociálpolitikai szempontból a kormányzatnak ebben az országban a mezőgazdasági szociálpolitikára óriási súlyt kell helyeznie egyrészt azért, mert hiszen mezőgazdasági állam vagyunk s így a mezőgazdaságot megalapozó kérdésekkel intenziven kell foglalkoznunk, másrészt pedig azért, mert szociális szempontból mezőgazdasági kérdések terén helyzetünk annyira hátramaradott, hogy minden igyekezetünkkel arra kell törekednünk, hogy a művelt Nyugat egyes reformjai t e tekintetben minél előbb megvalósítsuk. A túlsó oldalról előbb közbeszólás formájában elhangzott az, hogy a falu népével a mai kormányzat eleget törődik. Bocsánatot kérek, de ha nézzük a falusi kisexisztenciákat, könnybe facsarodik a szemünk. Annyi nyomorúságot, nélkülözést találunk ott, hogy ezt azok, akiknek legalább a mindennapi kenyér ott van az asztalukon, közömbösen nem nézhetik. (Ugy van ! a jobboldalon.) Nagyon sokan vannak már most, a tél elején hétszámra kenyér nélkül faluhelyen, mert az a kevés kereset, amely közepes termés mellett jutott nekik aratórészképen, fogyóban van, vagy már el is fogyott. (Ugy van ! a bal- és a jobboldalon.) Ezt a kérdést nem pártpolitikai szemüvegen kell nézni, ezt egy szívvel és egy érzéssel kell mérlegelni. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Ök a mi magyar faj testvéreink, megerősödésük tehát ennek az országnak megerősödését jelenti. Ha ebben az országban a mezőgazdasági munkásság kellő kultúrára tesz szert, ezáltal az állam olyan hatalmas oszlopot nyer bennük, amelyet semmiféle kívülről jövő ellenség nem fog tudni elpusztitani. Azt mondhatná a túlsó oldalról valaki, hogy hiizen épen az ezekben az alrovatokban tárgyalt és előirányzott összegek szolgálják a mezőgazdasági szociálpolitika céljait, azok az összegek, amelyeket bátor voltam megemliteni. Nevezetesen a 4. pont meglehetős összeget irányoz elő az 1923-ban hozott XXIV. és XXV te. végrehajtására. Mikor ennek a törvénynek meghozataláról volt szó, pártom nevében én is a legnagyobb készséggel járultam hozzá a törvényjavaslat törvényerőre való emelkedéséhez, még pedig azért, mert reméltem, hogy ez a törvény alkalmas lesz arra, hogy a mezőgazdasági kisegziszteneiáknak, nevezetesen a mezőgazdasági munkásoknak helyzetén és során javítson. Nem mondom, hogy e tekintetben bizonyos eredmény nem mutatkozik, azonban az országban járva és kelve, szomorúan tapasztaltam, hogy ez a két törvény nem váltotta be azt a dús reménységet, amelyet annak idején hozzá fűztünk. A XXIII. és XXIV. te. tekintetében az a sérelem, hogy sok tekintetben az ülnökök közreműködését a közigazgatási hatóság nem veszi figyelembe és az ilyen peres ügyeknél, melyeknek letárgyalásánál az ülnökök igénybevételét követeli ez a XXIV. te, ezeket a peres ügyeket ugy tárgyalja a közigazgatási hatóság, mint az egyéb peres ügyeket, melyek a mezőgazdaság keretében felmerülnek. (Patacsi Dénes : Ez nem általános !) Nem mondom, hogy általános, de tudok rá esetet, amikor az ülnököt nem hivták meg s akkor is, amikor az ülnököt meghívták, meghallgatta a főszolgabíró, azután kiküldötte és intézte a dolgot a maga rendje és módja szerint. Nem vonom kétségbe, hogy ez döntő befolyással kell hogy legyen arra az Ítéletre nézve, amelyet a közigazgatási hatóság bírói minőségben meghoz, de mindenesetre nagyobb körültekintéssel kell kezelni azoknak a kisembereknek ügyét, és ki kell terjeszkedni a legaprólékosabb részletekre az ülnökök meghallgatásánál, akiket nemcsak joga, hanem kötelessége is a főszolgabírónak odaeitálni. Ami az 1923 : XXV. tc.-ket illeti, ettől is jó eredményt vártunk annak idején a munkásviszonyok javulása tekintetében. Nem mondom, hogy e tekintetben nem történt bizonyos előrehaladás, de én nagyobb és jobb eredményeket vártam akkor, mikor e törvényjavaslatot megszavaztam. Most örülnék, ha a földmivelésügyi kormányzat e tekintetben bizonyos statisztikával szolgált volna a nemzetgyűlésnek, de legalább a közvéleménynek. Ma helyzet, hogy legfeljebb a költségvetésből tudjuk meg, hogy körülbelül 200—300 olyan eljárásról volt szó, amely eljárásnál az ülnökök napibérét és utazási költségét fedezni kellet. Ismétlem, legfeljebb ebből a költségvetésben előirányzott összegből tudhatom ezt meg. Rendkívül fontos és célszerű lenne azonban az, ha a földmivelésügyi kormányzat gondoskodnék arról, hogy bizonyos statisztika bocsáttassák a közönség rendelkezésére. Ez azért is fontos, mert ebből bizonyos adatokat tudhatnánk meg mai mezőgazdasági helyzetünk javulását, s esetleg csökkenését illetőleg. Tudjuk, hogy a statisztika óriási szerepet játszik egy nemzet gazdasági életében, s e tekintetben is felhívom az igen t. földmivelésügyi minister ur figyelmét arra, hogy bizonyos statisztikai adatókat feltétlenül bocsásson a közönség rendelkezésére, amelyek részben az 1923. évi XXV. tc.-kel kapcsolatos eljárásokról nyújtanak képet az ezzel a kérdéssel foglalkozó embereknek. Az itt előirányzott összeget nem keveslem és nem akarom töröltetni, sőt hangsúlyoztam is, hogy a magam részéről nem bántam volna, ha ez az összeg a felvett 343 milliónál több lett volna és ha a múlt évi költségvetésben előirányzott összeget meghaladta volna, mert felfogásom e tekintetben az, ha már van egy törvényjavaslat, amelynek jótékony hatással kellene lennie, az állam nem
