Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-485
130 A nemzetgyűlés 485. ülése 1925. évi december kő 15-én, kedden. sabb és igazságos dolognak azt tartom, ha a leggyengébbeket is támogatjuk, azokat, akiknek legnagyobb szükségük van a megsegitésre, Azért szólalok fel tehát, hogy ez a támogatás az újonnan földhöz jutott kisembereknek és általában bizonyos birtokkomplexumon alul levő gazdaságoknak is nyujtassék. Amikor a legkisebbeket veszem védelmembe, akkor rá kell mutatnom a mezőgazdasági termelés szempontjából nagyon fontos és nemzeti érdeket is szolgátá ágazatra, a nagybérlők ágazatára is. Ezek helyzetével épen keresztény nemzeti gondolatból fakadólag is foglalkoznunk kell. Tudjuk, hogy közülük a legtöbb a tönkremenéssel határos helyzetbe került. Miután pedig nem lehet hitelhez jutniok, mert a birtok nincs telekkönyvileg a nevükön, óhajtandónak tartom, hogy ez a hitel, ez a támogatás, amelyet a magyar nemzeti kormány ad, nekik is nyujtassék. Szolgáltassák erre mód olyanképen, hogy annak a nagybérlőnek, akinek óriási nagy instrukciója, befektetése van, akinek ott van százholdakban a vetése, váltóhitel nyujtassék. (Esztergályos János : Szóval a nagybirtoknak!) Kérem, amikor én a legkisebbet is támogatom, akkor nem csak egy osztálynak vagyok képviselője; azt hiszem, hogy minden osztályt, amely a nemzet javát szolgálja, támogatni kötelességünk. Amikor tehát a legkisebbnek támogatását kértem, akkor azt is óhajtom, hogy ezek a nagybérlők is abba a helyzetbe juthassanak, hogy, a mezőgazdasági többtermelés szempontjából hitelt kapva, a tönkremeneteltől megóvassanak. A rovatot elfogadom. Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Senki sincs felir va! Elnök : Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Mayer János földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Ez az összeg úgyszólván abból a célból van beállítva, hogy a kisgazdáknak támogatás nyujtassék arra, hogy a többtermelésre vonatkozó újításokat ők is bevezethessék. Megnyugtathatom a képviselő urat, hogy ez a támogatás nem a nagybirtokosoknak szól, ellenkezőleg: a többtermelés szempontjából nagyobbára a kisbirtokosok javára — len, kendermag kiosztásának stb. céljára — fordittatik, olyanra, amiből a nagybirtokos nem kér. Többnyire tehát kisbirtokosoknak adjuk ezt a támogatást. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a tételhez hozzájárulni! (Helyeslés jobb felől.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a 9. rovatot elfogadni, igen, vagy nemi (Igen!) A nemzetgyűlés a 9. rovatot elfogadta. Következik a 10. Rovat. Bodó János jegyző (olvassa): 10. Kovát. Burgonyatermelési telep ügyviteli és gazdálkodási költségeire 286,452.000 K. Elnök : Megszavaztatik. Bodó János jegyző (olvassa): 11. Rovat. Közérdekű vadászati ügyek támogatására 6,424.000 K. Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző: Szabó Imre ! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Az e rovat alatt felvett 6,424.000 korona kétségtelenül nem az a nagy összeg, amely miatt külön szükséges volna esetleg hosszabb emóciókba bocsátkozni, különösen akkor nem, ha látom az indokolás szerint, hogy a minister urnák sikerült ennél^ a rovatnál ebben a költségvetési évben a múlt évihez viszonyítva még külön 1,073.000 korona megtakarj tást elérni. Én nem is ezért kértem szót, hanem azért, mert azonkívül, hogy a minister ur volt szives az indokolásban megjegyezni, hogy ennyi megtakarítást ért el, én az indokolásban erre a rovatra vonatkozólag semmiféle más megjegyzést nem találok. Nem tudom megérteni, hogy ma, ezen. a kis Magyarországon, miért szükséges fentartani ezt a rovatot, amely közérdekű vadászati ügyek támogatása címét jelentené és nem tudom megérteni, nem tudok beletörődni abba, hogy miért kell itt közérdekű vadászati ügyeket támogatni ? Tudomásom szerint valamikor talán, régen, a nagy Magyarországban, amikor erdőségeink, hegyeink stb. voltak, el lehetett képzelni, hogy az erdőségekből levonult kártékony vadak kiir-, tása céljából, a mezőgazdaság érdekében, a földmivelésügyi tárca költségvetésében ilyen költségek szerepeltek. Ma azonban, a kis Magyarországon, majdnem kizárt dolog, hogy közérdekű vadászatot kelljen tartani, mert tudtommal itt sem oroszlánok, sem tigrisek, sem hasonló vadállatok nincsenek, farkasokról sem lehet beszélni. Mi tehát az a közérdekű vadászat, amely mégis hat és fél millió korona költségnek beállítását teszi szükségessé a költségvetésbe 1 Én annak ellenére is, hogy ez kis összeg, ezzel a kis összeggel szinte stigmatizálva látom az egész költségvetést, hogy itt tulajdonképen — ugy, ahogyan egy előző címnél is nyilvánvalóvá vált — beállítanak egy összeget azért, mert a címet meg akarják őrizni, beállítják egy bizonyos jogfolytonosság megőrzése céljából. Mélyen tisztelt minister ur, kénytelen vagyok tiltakozni az ellen, hogy címek megőrzése céljából állítsanak be öszszegeket, holott ezeknek az összegeknek tulajdonképeni rendeltetésük nincs ! Ha pedig ezeket a címeket mégis meg akarják őrizni, méltóztassanak megőrizni üresen, vagy legalább is a legminimálisabb dotációval, de nem 5—6 milliós tétellel. Felfogásom szerint ezt a címet semmiféle szükséglet nem indokolja, mert ma a kis Magyarországon közérdekű vadászati ügyek támogatásáról szó sem lehet, miután nem tudom elképzelni olyan kártékony dúvadaknak elszaporodását ebben a kis országban, itt lenn az Alföldön, amelyeknek kiirtása közérdek volna (Szeder Ferenc : A vaddisznók is bejönnek a Várba !) amelyek kiira magánérdekeltségen kivül az állami érdekeltséget is igénybe kellene venni, mig viszont azok a címek, ahol az állami érdekeltséget igazán igénybe kellene venni, — az emberrel kapcsolatban, ~ üresen maradnak. Ezért kifogásolom és ezért nem szavazom meg ezt a tételt. Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Pintér László ! Pintér László : T. Nemzetgyűlés ! Szorosan belekapcsolódom az előttem szólott t. képviselőtársam felszólalásába. Hogy csak egyet mondjak, ma is vannak, nemcsak a régi világban voltak ilyen esetek, amikor szükséges volt közérdekű vadászati ügyekre közpénzekből fordítani összegeket. Én a minister ur figyelmét felhívom egy kártékony vadra. (Zaj a bal- és a szélsöbaloidalon.) Elnök : Csendet kérek Î Pintér László : Ez a kártékony vad AlsóAusztriából húzódik felénk. (Zaj a ssélsőbaloldalon.) A pézsmapocokról van szó, amely, mint tudjuk, Csehországban és Ausztriában rengeteg kárt csinált. A pocokot Ausztriába azzal a célzattal hozták be, hogy a pézsmapoeok szőrméjéből üzletet csináljanak, Kisült azután, hogy a pézsmapocok Amerikában nagyon értékes szőrmét ad, de a mi klimatikus viszonyaink közé kerülvén, a pézsmapocok szőrméje nem ér semmit. Ma azonban itt van ez a kártékony vad... (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Kérem, ez nem
