Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-485
122 A nemzetgyűlés 485. ülése 1925. éi)i december- hó 15-én, kedden. ugyanezt mondhatom: ha van ez a hivatal, bárénak lenne. A tapasztalat azonban az, hogy kint az életben, a gyakorlatban ezt a hivatalt nem láttuk, ennek a hivatalnak áldásait kint a gyakorlatban nem éreztük. Ennek a hivatalnak feladata lett volna a földbirtokrendezés szolgálat ellátása, a földbirtokrendezés műszaki részének elvégzése, még pedig, ha nem csalódom, a felállítás terve szerint is a nép javára, a nép érdekében, a földhöz juttatottak érdekében. Sajnos, ennek a hivatalnak embereit mi odakint nem láttuk; nem láttuk, hogy buzgalommal, szeretettel oda álltak volna az igénylő nép mellé, ellenben azt láttuk, hogy az ebből a hivatalból kiküldött egyes urak ott sok mindent megtettek, mondhatnám, egyes helyeken mindent megtettek arra, csak hogy a nép az uradalomtól mennél kevesebb földet kapjon meg, hogy az egyes uradalmak, az egyes nagybirtokok az igények alól egyáltalában mentesitessenek. Elismerem, — mert magam is tudok rá példát — hogy volt kivétel is és ahol kivétel volt, ahova ettől a hivataltól valami olyan derék ur jött ki, aki csakugyan a földbirtokrendezés érdekeit tartotta szem előtt, ott az ő jó akarata rendkivül sokat segített. Az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál is azt lehetett tapasztalni, hogy ahol a ministerium egy szakközege kijött és a nép érdekében jó szakvéleményeket adott, ott az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál is megvolt az eredmény. Amikor azt látjuk ebben a rovatban, hogy a «zemélvi járandóságokra kiadnak egv évb°u 1.835 millió koronát, — tulajdonképen ez á főrovat, az alaprovafa ennek a címnek, mert hiszen ezért a hivatali személyzetért, ezért a í'-arnitúráért van a többi minden, ami itt vanezek mind ehhez képest talán járulékos kiadások — hogv ez az esrész cím összesen több, mint hétmilliárdba kerül, viszont nem látjuk azt az eredményi hogy ennek a földbirtokrendező hivatalnak áldásoi kezenvoma odakint ott maradt volna, akkor ne méltóztassék rossz néven venni, ha aggodalommal vagyunk elteWe. MPmint csak azt mondhatom, hogy lelkiismeretünk nem visz rá arra. hoay ezt a rovatot vas-y énen "zt a oímet megszavazzuk, hogv elfogadjuk azt, bno-y jól van- boirv hétmilliárdnál is többe kerül ez. M>rt szívesen, s^pretettel fizettük volna '•rmok a címnek dotációiét és az egyes rovatokét, is ha viszont láttuk volna, hogv ez a, hivatal, ez a szolgálat bevált, hogy a nép javát, a nép érdekeit előmozdította Igen t. földmivelésügvi minister ur, még nines -egészen lezárva a földrendezési akció, n'ég eltarthat eery évig i« vagy tovább is. mert biszen tudjuk, hocy azoknál az ingatlanoknál. « m elvek megváltás alá kerültek, ha azokra ; ' A lettel befeíoyték is az eljárást, méí* az ítélet meerbozásától számított eery éven belül az eli'"ln tanács elrendelheti az, oliárás folytatását. Ennélfogva azokna> a problémáknak megoldása, npiplvólmek ellátása a földbirtokáéndező ir/nlo-álat Vövéhe és az itt alkalmazott hivatalnokok hatáskörébe tartozik, még mindig ak^uá^s maT-nd ei y v évig- vagy talán még tovább ís. Sz^-etnők csakugyan» ha ez a hivatal azt a szolo-álatot, amelyre természetszerűi ep' rendeltetve van, hogy a földi«rénylő a nén érdekeit szolgálja, hogv azt valósággal költségmentesit: e, a jövőben ellátná. Mert eddig mi volt a helyzet? A helyzet ma az, hogy megvan ennek a hivatalnak a személyi garnitúrája, itt vannak a mérnöki diplomával rendelkező kiváló szaktudósok, főmérnökök, mérnökök, műszaki tanácsosok, itt van az elég tekintélyes személyzet, amely csakugyan igen hasznos szolgálatot láthatna eh Ezzel szemben mi a helyzet? Az, hogy amikor valahol a földigénylők összeirása megtörténik, jönnek: hja, az igénylőknek az igényelt holdak után először 30—35 kiló búzát vagy annak ellenértékét kell befizetniük. Ez a rendszer, amely évek óta divatban volt, sőt amely az utóbbi években jött különösen divatba, buktatta el nagyrészt a földbirtokreformot. Mert az a taktikai fogás, hogy 30—35 kiló búza ellenértékének megfelelő költséget kértek előzetesen az igényelt holdak után, valósággal elrémítette, elterrorizálta az igénylőket, ugy hogy nem mertek jelentkezni. Hiszen tudjuk, hogy a szegény ember, akinek a szeme előtt a törvény megcsillantotta annak lehetőségét, hogy esetleg 15 holdat kaphat, vagy 15 holdig kiegészítik az ő kis birtokát, ha végeredményben az lett is a vége a dolognak, hogy csak egy holdat vagy egy fél holdat kapott azért kért 4—5—6 holdat, és az igényelt holdak után, ha előre biztos volt is, hogy nem kaphat 5—6 holdat, hanem legfeljebb csak egyet, mégis 5—6 hold után kellett a költséget előre befizetnie. De nem fizette be, amikor megtudta, hogy nem kaphat annyit. Ahogy számítom, körülbelül 200—300 ezer ember esett el emiatt attól a földtől, amelyet a mostani törvény alapján és a mostani helyzetben is meg tudott volna szerezni. Ha majd a földmivelésügyi minister urnák ki méltóztatik menni egyes vidékekre és érdeklődik ebben az irányban, meg fogja látni a minister ur, hogy a legtöbb elesett, elhullott ember onnan van, hogy a nagy költségbiztositékok elijesztették őket. Pedig itt volt a kormánynak a földbirtokrendező szolgálatot ellátó műszaki hivatala. Ez a műszaki hivatal mindenütt rendelkezésre állhatott volna és elvégezhette volna azokat a munkákat, ameljr munkák később igen sokba kerültek, amelyekért előleget szedtek be. Ha ezt a hivatalt erre a munkára alkalmazták volna és alkalmaznák a jövőben, akkor azon az állásponton vagyok, hogy igen nagy szeretettel, igen szívesen szavazom meg ennek a dotációját, mert ez csakugyan olyan hasznos intézmény, olyan hasznos hivatal lehetne, hogy ennek áldásos működése előmozdítaná a földreform ügyét. De ezt nem láttuk. Azt láttuk, hogy amikor itt van, amikor rendelkezésre áll egy ilyen kiváló testület, — mert hiszen Jbe kell vallanom, hogy a maga terrénumán kiváló szaktudósokból álló testület ez, amely arábizott feladatokat nagyszerűen meg tudná oldani, el tudná végezni — akkor a földreform végrehajtását rábízták az Altruista Bankra, vagy az Okh.-ra. Kérem a földmivelésügyi minister urat, méltóztassék megnézni azt a munkát, amelyet ezek végeztek. Nem akarok annak részleteivel foglalkozni, — nem is idevaló^ — hogy milyen nagy uzsoraárba került a szegény népnek azoknak a munkáknak elvégzése és az a közvetités, amelyet ezekre az intézetekre rábízni méltóztatott. Ha a földmivelésügyi minister ur megvizsgálja ezt a dolgot, meg fog riadni, meg fog döbbenni, mi minden történt itt. Pedig helyettük itt lett volna ez a hivatal, amely ezt mind el tudta volna látni. Én csak okulásképen emlitem ezt fel. Az járja odakint, hogy miután ez a mostoha kézzel mérő törvény és a mostoha kézzel eljáró hatóságok és bíróságok, különösen az alsó tagozatokban működő tárgyalóbizottságok és tárgyaló bizottsági elnökök minden lehetőt megtettek arra, hogy a földbirtokreform eredményeit elgáncsolják,
