Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-485

A nemzetgyűlés 485. ülése 1925. évi december hó 15-én, kedden. 113 tudják boraikat a külföldön értékesíteni, idehaza pedig- szintén nem lehet értékesíteni a rossz adópolitika miatt, a vasúti tarifa és a fogyasztási adó nagysága miatt. Nemsokára elérkezünk oda, mint amit a történelemben láttunk, hogy amikor a római birodalmat megszüntették, a birodalom állampolitikai megszűnése után a német császár felvette magát a címet és német római birodalmi császárnak nevezte magát. Nálunk is tönkrement a szőlészet és boraszat, tönkrementek a gazdák, talán 100.000 hóiról is ki fogják vágni a szőlőtőkéket, ellenben a ministeriumban a szőlészeti és borászati ügyosztály virágozni és lombosodni fog. (Zaj a jobboldalon.) A minister urat a magam részéről is arra kérem, méltóztassék az ügyosztállyal karöltve mindent elkövetni, hogy ne hivatalnokszerüleg, ne aktaszerüleg intézzék a magyar bortermelés ügyét és az egész kérdést, mint ahogy eddig szokták kezelni az ügyosztályban, hanem igyekezzenek a külfölddel összeköttetéseket létesíteni ... (Mayer János földmivelésügyi minister: Nem hallotta már tőlem a t. képviselő ur mindezeket a terveket?) De igen! (Mayer János földmivelésügyi minister: Akkor miért jön ilyen pleonazmussal, dagályos szószaporitással?) Nekünk az a kötelességünk, hogy állandóan jöjjünk kérésekkel és tervekkel, hogy a minister urban fokozzuk az akaratelhatározást, (Derültség és zaj a jobboldalon.) hogy minél előbb igyekezzék ezeket a rendeleteket kiadni. Mit tapasztaltunk éveken keresztüli A minister urak rendesen csak nyilatkoznak, megígérik, hogy intézkedéseket tesznek, (Mayer János földmivelésügyi minister: Nem, képviselő ur! Komoly eredményeket mutatunk fel!) ellenben vagy megteszik az intézkedéseket, vagy nem, a legtöbb esetben nem, s a bajok csak sokasodnak, terjednek és az ország helyzete egyre nehezebbé válik. A földmivelésügyi minister urat, mint szakministert külön is felhívom arra, hogy a pénzűgyminister úrral vitassa meg a borfogyasztási adó kérdését. Azt hiszem, ez a fogyasztási adó 2380 korona literenként- Ez a tétel oly magas, hogy ha a közvetlen közeli pestvármegyei községekből a bortermelők Budapestre akarnak a vendéglősöknek kis tételekben bort eladni, ez már maga annyira lenyomja a bor árát, hogy nemsokára nagyobb lesz az adó, mint a bor ára. Ezt a képtelen állapotot, hogy nagyobb fogyasztási adót kell fizetni egy liter bor után, mint annak az ára, nem lehet fentartani. Ilyen pénzügyi politikával csak agyon lehet ütni a bortermelést, nem pedig felemelni. Ezeket azért mondom el állandóan, hogy beidegződjék az illetékes vezetőkbe és osztályvezetőkbe, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. Rámutatok a vasúti tarifa nagyságára is. Nem elég folyton hangoztatni és ígérgetni, hogy ezen változtatni fognak, mert mindezideig még semmi sem történt. A magam részéről is kérem a minister urat, kövessen el mindent, hogy a szerződéseket mielőbb megkössék. Igaz ugyan, hogy a minister ur előbbi expozéjában kijelentette, hogy kettőn áll a vásár, s hogy a kereskedelmi szerződések megkötéséhez az illető külföldi államok hozzájárulása is szükséges, de a magyar kormánynak mindent meg kell tennie, hogy ezt a kérdést helyes irányba terelje. (Zaj.) Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a 12. cím a szőlészet és borászat anyagi részét tárgyalja. A részleteknél nincs általános vita. Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék magát ehhez tartani, méltóztassék az anyagi résszel foglalkozni és ne méltóztassék általános kérdéseket a vitába hozni. Kiss Menyhért: Meghajlok az elnök ur figyelmeztetése előtt. Én ki is jelentettem, hogy csak egy mondatnak szántam, (B. Podmaniczky Endre: Összetett mondat!) hogy a borászatot és szőlészetet Magyarországon nem lehet máskép megváltoztatni, csak ugy, ha a minister ur erre is figyelemmel lesz. A dologi kiadások tételét hajlandó volnék megszavazni, de a személyi előirányzás oly nagy összeget tesz ki, hogy bár az indokolásban benne van, hogy három személlyel kisebbítették a létszámot, de még mindig oly nagy státust látok, hogy ezt nem birják el csonka Magyarország adófizető polgárai, akik igazán forradalmi hangulatban vannak, amikor a szörnyű adókat le kell fizetniök, s így ezek véleménye alapján és ezek érzületéhez közelállván, nem tudom ezt a tételt elfogadni. Elnök: Szólásra következik! Csik József jegyző: Patacsi Dénes! Patacsi Dénes: T. Nemzetgyűlés! Örömmel hallom, hogy pártkülönbség nélkül egyformán gondolkozunk abban, 3

hogy a tönkrejutjáshoz közeledő magyar szőlőgazdaságot megmentsük. Nagyon sokban csatlakozom Rupert képviselőtársam intenciójához is, hogy a kisemberek felsegitését és megmentését kell szolgálnunk. Örömmel hallottam, hogy Mayer őexcellenciája ós általában a földmivelésügyi kormány messzemenő terveket készített elő. A magyar közmondás azonban azt tartja, hogy aki gyorsan ad, kétszer aid. Most már ott vágyjunk, hogy nekünk momentán segítőeszközökhöz kell folyamodnunk. Tényleg kettőn áll a vásár, hogy mindazokat a messzemenő terveket, melyeket a magyar földmivelésügyi kormány megindított, elérhessük a külföldre vonatkozólag. Addig azonban belfogyasztásunk emelését kell minden erővel szolgálnunk. Egyik legjobb célnak én is azt látom, hogy a túlságba menő és egy gazdasági ágat, a bortermelést sújtó fogyasztási adókat mérsékelni kell. E tekintetben nem a földmivelésügyi minister urban látom a hibát és nem is az ügyosztásban, mint Kiss Menyhért barátom. Abban azonban igazat adok neki, hogy a földmivelésügyi minister ur őexcellenciája pénzügyi kollégájával együtt iparkodjék ezt a kérdést megértetni. Nem lehet ezt ilyen egyoldalulag kezelni; a múlt évben aranyparitásra emelték a borfogyasztási adót, s még akkor is megtartották a 17 ezres szorzószámot, amikor az aranykorona szorzószáma 14.500-ra esett le. A bornál ez literenként 16*4 aranyfillérnek felel meg, vagyis a termelési költség 50%-át teszi ki. Kézenfekvő dolog, hogy igy nem lehet termelni akkor, amikor nehéz a beszerzés, drága a szőlőkaró, raffia és minden egyéb, ami a bortermeléshez kell. Csakugyan a borfogyasztási adó mérséklése szükséges. Még súlyosabb és különösen a kisgazdákra nézve egyenlőtlen a bor megterhelése azért, mert a községi háztartásokra fordítják ezt az összeget. A kis szőlősgazda annyira meg- van terhelve, hogy a nagybirtok aránylag sokkal kedvezményesebb helyzetben van, ép igy általában a más termelési ágaik a szőlőbirtok, a bortermelés rovására. Oda jött hozzám egy kis, félholdas szőlővel és 3 hold földdel rendelkező kisgazdám, aki panaszkodott azért, hogy 630.000 korona borfogyasztási adót fizet — mert még meg is büntetik, finánc zaklatja stb. — ugyanakkor pedig egy 250 holddal rendelkező egyén, aki 16* *