Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. évi december hó 1-én, kedden, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Meskó Zoltán napirend előtti felszólalása. — 1925/26. évi állami költségvetés, ós pedig az igazságügyi tárca általános tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az indítvány- ós interpelláeiós könyvek felolvasása-. —Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Pesthy Pál, gr. Csáky Károly. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 20 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Láng János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bodó János jegyző ur. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Meskó Zoltán képviselő ur a közalkalmazottak nyugdíjas szervezeteinek vasárnap tartott országos nagygyűlése tárgyában napirend előtti felszólalásra kért és kapott tőlem engedélyt. A szó tehát Meskó Zoltán képviselő urat illeti. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon és a közéven.) Meskó Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! A közalkalmazottak nyugdíjas szervezeteinek budapesti és vidéki kiküldöttei vasárnap délelőtt a régi képviselőházban országos nagygyűlést tartottak. A napi pártpolitika teljes kikapcsolásával kellett volna a nyugdíjasoknak valóban kétségbeejtő, szomorú és sivár helyzetük orvoslásának módozataival foglalkozniuk. A nagygyűlésen tiltakozni akartak a kormány státusrendezési rendelete ellen, mert szerintük az igazságtalan és törvényellenes. Ehhez a nyugdíjasoknak joguk és — amint tudjuk — módjuk is volt. Nem kifogásolja ezt senki, sőt mindenki helyesli azt, hogy a nyugdíjas katonatisztek, a nyugdíjas tisztviselők és özvegyek összegyűltek, tanácskoztak, vitatkoztak, hisz az ő sorsukról és családtagjaik megélhetéséről van szó. T. Nemzetgyűlés! Kicsiny és kevés az a darab kenyér, amelyet nekik az állam ma nyújtani képes. Nem telik ruhára, a gyermekek iskoláztatásra és sokszor orvosra és orvosságra sem. Szóval nélkülöznek a nyugdíjasok és árvák. Egy ideig csak nélkülöztek és hallgattak, ma már nyomorognak és panaszkodnak. Én félremagyarázhatatlanul leszögezem, hogy panaszaikat helyeseknek és jogosaknak tartom. Kérelmük feltétlenül méltánylást érdemel. Ez mind igaz, de itt a nemzet, az ország közvéleménye előtt óvást kell emelnem egyik-másik NAPLÓ. XXXVII. szónoknak a nagygyűlésen elhangzott kifakadásaival és téves megállapitásaival szemben. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. —- Szabó Sándor: Kis bolsevisták! — Propper Sándor: De könnyen osztogatják a címeket! — Rupert Eezső: Jóllakottan könnyű filozofálni! — Szabó Sándor: Ne szavaljon! — Rupert Rezső: Maga ne beszéljen, kis radikális! Maga beszél! Minden lépése alkalmazkodás! Majd mondok egykét jó dolgot! — Szabó Sándor: Azt se tudja, mit beszél a képviselő ur! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Tiltakoznunk kell az ellen, hogy pártpolitika bevitelével gyengítette egyik-másik szónok magát az igazságot. Tiltakoznunk kell az ellen a téves és a kedélyek felizgatására szánt kijelentés ellen, hogy a nemzetgyűlés nem törődik a nyugdíjasok és árvák bajaival. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Nincs ennek a nemzetgyűlésnek olyan tagja, aki nem a legnagyobb részvéttel látná az ország egyik legértékesebb társadalmi rétegének, a középosztálynak és elsősorban a nyugdíjasoknak szomorú helyzetét. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Nincs itt egyetlen képviselő sem, aki ne akarna a nyugdíjasokon és árvákon segíteni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Rupert Rezső közbeszól. — Rubinek István: Adjanak pénzt! — Propper Sándor: Amit elpazarolnak luxusra, azt a nyugdíjasoknak kell adni! — Zaj.) Nincs olyan lelketlen ember ebben az országban, aki ridegen elzárkóznék a nyugdíjazott katonatisztek, tisztviselők, özvegyek és árvák jajkiáltása elől, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) aki fásultan nézné azt a heroikus küzdelmet, melyet ^ az_ országnyugdíjas katonatisztjei, tisztviselői és özvegyei folytatnak a létfentartásért. (Ugy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) Mindnyájan tudjuk, érezzük, hogy itt tenni kell valamit. Átérezzük a nyugdíjasok helyzetének tarthatatlanságát. (F. Szabó Géza: Ügy van!) Itt segíteni kelL mert segíteni muszáj! Ma ez már nemcsak a nyugdijasok ügye, hanem a nemzet jól felfogott érdeke Ezen félremagyarázhatatlan, — hangsúlyozom: félremgyarázhatatlan — kijelentéseim után leghatározottabban visszautasítom annak ! a nyugalmazott tábornoknak felszólalását, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) aki a nemzetgyűlést axzal vádolta meg, 13