Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-474

 nemzetgyűlés 474. ülése 1925. szeritik, hogy menjen »jobbra át«-ot és »balra át«-ot csinálni. Ez igen megfontolandó dolog. Méltánytalanság azzal a munkássággal szemben, amely egész héten fárasztó fizikai munkát végez. Kérdem helyes-e az, hogy ezeket vasárnap délelőtt attól az egy pihenő napjuktól fosszuk meg. Iparostanoncok, akik egész héten szaladgálnak, akiknek vasárnap délelőtt volna egyszer alkalmuk egy héten, hogy (Szabó Imre : Megmosakodjanak!) tovább maradjanak az ágyban, kipihenjék magukat, elmenjenek fürdőbe, szintén abban a helyzetben vannak, hogy elvesszük tőlük ezt a napot ilyen címen. (Karafiáth Jenő : Sok helyen pedig nem lehet visszatartani a fiatalságot.) Nem lehet ezt a dolgot erőltetni. Tessék statisztikát kérni a járási főszolgabirói hivataloktól, hány ember ül fogházbüntetést azóta, amióta ezt a rendeletet kiadták. Nem olyan emberek, akik hozzánk tartoznak, nem a mi párthiveink, hanem kisgazdák, polgári emberek. Abból indul ki az ilyen ember, hogy ha őt megbüntetik 100.000 koronára, mivel ő nem keres 100.000 koronát, ráér, bemegy és leüli a büntetést. (Barthos Andor : Nem tőle függ !) Az ő napszáma csak 30.000 korona. (Kabók Lajos: 20.000 és 15.000!) Ő tehát inkább leüli. (Mozgás a jobboldalon.) Ha tetszik szolgálok egy csomó főszolgabirói címmel, tessék odafordulni. (Barthos Andor : Majd én felelek !) Méltóztatik majd meglátni, hogy az elmúlt hónapban egyik községben nem kevesebb, mint 12 gazda ült benn, abból a helyes moggondolásból kiindulva, hogy még mindig keres 70.000 koronát, mert hiszen az állam 100.000 koronát számit be neki egy napi ülés fejében, (Propper Sándor : Tömegtermelés !) ő pedig nem keres semmit sem és ha keresne, sem kapna annyit. A tömegsportot magam is holyeslem és szükségesnek tartom, de most nem arról van szó. Alkalmam volt közelről megismerni Ausztria mukás- és egyéb tömegsportját és láttam, hogy a Déli Vasút pályaudvaráról egy vasárnap délelőtt 20 percenkint indul vonat zsúfolva emberekkel, akik a Wiener Waldba, a Semmeringre készülnek, reggel korán elindulnak, az egész napot a szabad levegőn töltik. Nem túlzás, ha azt mondja valaki, hogy például Bécsnek fele egy szép nyári vasárnap nincs Bécsben, sőt talán többet is mondnánk, mint a felét, aki mind kimegy ilyen alkalommal. Igaz, hogy az állam is lehetővé teszi, mert olcsóbb vasúti tarifát ad stb. Budapesten, amelynek olyan gyönyörű szép környéke van, a pesti ember azt nem is ismeri. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, mert beszédidejéből már csak egy perc van hátra. Peyer Károly: A pesti ember megelégszik azzal, hogy kimegy a Városligetbe vagy a Népligetbe, de nem nevelik arra, hogy turisztikával foglalkozzék, hogy kimenjen messze vidékre. A munkásegyesületek vették ezt kezükbe évekkel ezelőtt és a munkás sport- és a munkás turistaegyesületeknek ezen a téren olyan érdemeik vannak, amelyeket nem lehet elhomályositani és nem lehet semmiféle törvényhozási intézkedésekkel sem pótolni. Ahoz, hogy valaki sportkedvelő legyen, azt a sportot szeretnie kell, örömmel kell csinálnia s épen azért méltányos, hogy azok az egyesületek, amelyek ezt a tömegsportot kultiválják, amelynek nem az üzleti és nem a professzionátus sportot űzik, amelynek nem pályatulajdonos részvénytársaságok állanak a háta mögött, a Testnevelési Tanács részéről megfelelő támogatásban részesüljenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos : Nagyon szűkmarkú !) Elnök : Szólásra következik 1 Perlaki György jegyző : Barthos Andor ! évi november hó 27-én, pénteken. 77 Barthos Andor : T. Nemzetgyűlés ! Nem volt szándékom felszólalni (Derültség a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Nem kell exkuzálnia magát!), minthogy azonban a levente-egyesületek ügye szóbakerült, méltóztassék megengedni, hogy részben annak igazolására, amit az előttem felszólalt képviselő ur mondott, részben annak cáfolatára néhány megjegyzést tegyek. (Peidl Gyula : Szintén levente ? — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Ami mindenekelőtt azt a kérdést illeti, vájjon a levente-egyesületek népszerűek-e vagy sem, igazat kell neki adnom abban, hogy a főszolgabirák — amint ő mondta. — helyesen mondva azonban a rendőri büntetőbiróságok tulszigorral kezelik ezt a kérdést, hogy az elmaradt fiatal emberek szüleit megbüntetik, nem birsággal, amint a képviselő ur mondta, hanem pénzbüntetéssel. Abban téved a képviselő ur, (Kabók Lajos : Ha nem tud fizetni, bezárják !) — erre akarok épen rámutatni — amikor azt mondja : inkább kifizeti. Nem tőle függ, mert a pénzbüntetés jogi természete az, hogy csak behajthatatlanság esetén változtatható át szabadságvesztés-büntetésre. (Peidl Gyula : Ebben meg a képviselő urnák van igaza. — Zaj és derültség a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula : A formában ! A lényegben Peyernek !) Kérem, arról az oldalról; ahol azt is hallottuk már, hogy a latin szavak nyakát kicsavarják, lehet, hogy ezt formának tartják, de az én tudomásom szerint épen ez a lényeg. (Propper Sándor : Latin levente ! — Peyer Károly : Volt behajtani való, hatezer korona maradt !) Az nem tőle függ, vájjon azt in natura fizeti-e meg, vagy pedig leüli. (Esztergályos János : In natura 1) De hogy e tekintetben egyes túlzó eljárásokat folytatnak a rendőri büntetőbiróságok, ezt készséggel konstatálom, sőt a magam kerületében is - mind a huszonhét községet beutazván— kénytelen voltam beavatkozni és a másodfokú rendőri büntetőbíróságot, az alispánt figyelmeztetni, hogy ezzel ártanak magának az ügynek. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyu.'a : Meggyűlöl tetik megszerettetés helyett !) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Kérem, hallgassanak meg. Nem akarok én okvetetlenkedni. Amiben egyetértünk, arra nézve is megmondom a magam véleményét, amely egyezik az előttem szólóéval. De csak szabad nekem is elmondani a saját külön véleményemet. (Zaj. — Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Legyen szerencsénk gyakrabban!) Engedelmet kérek, különös felfogása a szól badságnak, ha az urak mindig csak maguknak vindikálják azt, hogy meghallgassák önöket. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Sőt, azt mondom, legyen szerencsénk gyakrabban! — Zaj. — Lendvai István : Ök a szólásszabadság leventéi ! — Derültség. Elnök csenget. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben marad! Barthos Andor : Azt elismerem, hogy a Peyer képviselő ur emiitette bizonyos ellenszenvvel, idegenkedéssel találkoztam, különösen a magyar vidékeken, ahol a Pató Páloskodás még mindig ősrégi virtus. (Farkas István: Akárcsak a kormánypártnál!) A kormánypártnál annyiban, amennyiben konzervatív, szintén szereti a ^ régit és a rendet és a rendetlent nem. (Peyer Károly : A rendet nem, csak a régit!) Beismerem, hogy a Peyer képviselő ur által felhozott ellenszenv-nyilatkozatokkal találkoztam. De nagyon nehéz volt a helyzet, amig meg nem magyaráztuk azt — én vettem magamnak azt a bátorságot {Mozgás a, szélsőbaloldalon.) — hogy annak a szülőnek sem 11*