Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-474

66 J nemzetgyűlés 474. ülése 1925. amennyiben ismerem a dolgokat — némi tekintetben felvilágosítással szolgálni. A debreceni egyetem épitkezésénél az orvoskari építkezésekre már az idei költségvetésben felvett összeggel annyi fedezetet kaptak, hogy az építkezések befejezéshez közelednek. (Hegymegi-Kiss Pál: Felelőssége teljes tudatában mondja ezt az előadó ur!) Az idén, ugy tudom, a következő félévben az orvoskarhoz szükséges klinikák építkezése is be lesz fejezve. Azt mondottam az imént, t. képviselő ur, hogy nem a miniszter ur helyett beszélek és ezért nem vállalhatok felelősséget azért, amit mondok, csupán annyit mondhatok, hogy igy vagyok tájékozva. Ami a központi épületeket illeti, a ministeriumnak ezek felépítése is fontos kötelességét alkotja és ezt akarja is teljesiteni. Hogy eddig nem teljesítette, annak legnagyobb akadálya a pénzhiány volt. A háború alatt az egyetemnél úgyszólván minden építkezés szünetelt, nem tudták tehát teljesiteni és végrehajtani azt a programmot, amely egy olyan gyönyörű és művészi alkotás keresztülviteléhez okvetlenül szükséges, mint amilyennek a debreceni egyetemet tervezője tervezte. Mert ha a terveket méltóztatik tekinteni, akkor meg méltóztatik látni, — az eddigi éuitkezések is mutatják — hogy ez Közép-Európában' az az egyetem lesz, amelyről majd el lehet mondani, hogy párja nincs. A kultuszministerium tehát ragaszkodik ezekhez a tervekhez és — bár kisebb, egyszerűbb kivitelben, talán könnyebben fel lehetett volna építeni és az ahhoz szükséges költségeket elő is lehetett volna teremteni — várja a kedvező időt és alkalmat, amikor e tervek keresztülviteléhez szükséges költségeket is elő tudja teremteni. Méltóztassék még azt is tekintetbe venni, hogy a háború óta a kultuszkormánynak két egytemet, a pécsit és a szegedit kellett elhelyeznie. Különösen a pécsi egyetem elhelyezése kerül sokba, mert a szegedi egyetem elhelyezése szempontjából nem merültek fel valami nagy kiadások. Ezeknek az egyetemeknek elhelyezése olyan költségeket igényelt, amelyek miatt nem tudta a kultuszkormány teljesiteni azt a kötelezettséget, amelyet a debreceni egyetem éoitkezésével kapcsolatban magára vállalt, Tudtommal és információim szerint magának a központi épületnek felépítése 35 milliárdot igényel. Ez olyan összeg, amelyet a mai szűkös pénzügyi viszonyok között a pénzügyministerium^ nem tud a kultuszminister ur rendelkezésére bocsátani. De megnyugtathatom a t. képviselő urat abban a tekintetben, hogy azok a szavak, ^amelyeket a minister ur annak a. küldöttségnek mondott, amely előtte járt, hogy a debreceni egyetem teljes felépítését kérelmezze, azok a szavak komolyak voltak és a minister ur meg fogja ragadni a legelső alkalmat, amikor a pénzügy minister úrtól megfelelő összeget tud előteremteni a debreceni egyetem építkezéseinek befejezésére. Ezeket voltam bátor elmondani. Elnök: A minister ur nem kivan szólani. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a tételt elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A uemzetgyülés a tételt elfogadta. Perlaki György jegyző (olvassa): Bevétel. évi november hó 27-én, péntehen. Kendes bevételek. 1. Rovat. Tandíjakból 353,600.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): 2. Rovat. Ápolási díjakból 13.600,000.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): 3. Rovat. Élemezési, gyógyszer, kötszer, fűtési és világitási téritmény 1.360,000.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Következik a 6. cím. Pécsi »Erzsébet« Tudományegyetem. Szabó Imre képviselő urat illeti a szó. Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Mint méltóztatnak látni, az oktatás kérdésénél nem lehet a kormány részéről olyan nagy összeget beállítani, amelyet mi szó nélkül meg ne szavaznánk, amelyhez szó nélkül hozzá ne járulnánk. Ha ennek ellenére itt, az egyetemek kérdésénél, és pedig különösen a pécsi egyetem kérdésénél én mégis szót kérek, ennek különösebb oka van. Ez a különösebb ok pedig az, hogy amit én itt szóvá akarok tenni, az később majd a népjóléti tárca keretében konkrét formában is a Ház elé fog kerülni, de annyira vonatkozásban van szerintem ez a kérdés ezzel a tárcával és különösen ennek 6. címével, hogy kénytelen vagyok ezt addig, mig a kultuszminister ur itt van, szóvátenni. Nevezetesen ebben a nagy költségvetésben, ahol sok-sok súlyos milliárdot szavazunk meg az oktatás és az egyetemek céljaira, nem látom és nem tudom felfedezni egy olyan összegnek a beállítását, amely a Magyarországon különösen ezidőszerint való legnagyobb veszedelem: a tuberkulózis leküzdésére legalább szerény kezdőlépést jelentene. Hangsúlyozom, azért tartom ezt a kérdést ezzel a címmel különösen összefüggőnek, mert szerintem a tuberkulózis kérdése nemcsak szociális baj, hanem a tudománynak olyan kérdése, melyet az egyetemeken nem lehet sablonszerűén elintézni, hanem az orvosképzésben első helyre kell helyezni. Ha azonban az egyetemeken nincs a megfelelő anyag a megfelelő keretben odaállítva a tanári kar és a tanulók elé, önként értetődik, hogy a tanulás és a tanítás ezen a téren nem érheti el a kellő eredményt. Ha tehát a tuberkulózis kérdését a legmagasabb tudományok anyásra szempontjából vizsgáljuk, elsősorban lehetőleg a megfelelő környezetet kell kikeresni, ahol egyrészt minden hozzávaló anyag és eszköz rendelkezésre álljon, másrészt — speciálisan ennek a betegségnek gyógyszere lévén a jó levegő és a megfelelő táplálkozás is — lehetőleg a megfelelő helyet is ki kellene szemelni ahhoz, hogy ennek a betegségnek gyógyitására és tanítására alkalmas hely álljon rendelkezésre. Sem a budapesti, sem a szegedi, sem a debreceni egyetem nem lehet olyan alkalmas, mint a pécsi egyetem, illetőleg Pécs környéke. Ezt elsősorban közegészségügyi szempontból, de tudományos, tehát oktatási szempontból is első helyre kellene helyezni. Pécs vidékét szinte a természet predesztinálna arra, hogy ezt a betegséget itt alaposa« tanítsák és bonckés alá vegyék. Ez a terület ma talán az egyedüli Magyarországon, amelynek klimatikus viszonvai megfelelőek ahhoz, hogy ez a kérdés mindeu vonatkozásban helyesen vizsgál tas sék. Ezenkívül az a privát meggyőződésem, — nekem hosszú ideig volt alkalmam és szerencsém, talán szerencsétlenségem, beteg munkások ügyeivel foglalkozni és igy orvosokkal is érintkezni és épen ebből