Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-474
À nemzetgyűlés 474. ülése 192Ô. évi november hó 27-én } pénteken. 61 nem is szólva a rendkivül súlyos közterhekről. A katholikus intézményeknek igen jelentős része ezekre a javadalmakra van fundálva, úgyhogy a sokat hánytorgatott mensa episcopalisra az utóbbi időben elég kevés jut. Örömmel konstatálom azt is, hogy olyan kiváló főpapi karunk van, amelyről azt, hogy mindent vissza nem bocsátana a katholikus egyház érdekében, ami visszabocsátható, igazán nem lehet elmondani. E tekintetben igazán meg kell, hogy védelmezzem a püspöki kart, amely az ország ujjáépitési munkájából a legteljesebb mértékben kiveszi a maga részét. Szóvá tétetett a katholikus autonómia dolga is és pedig sajnálattal kell konstatálnom, — nem akarok udvariatlan lenni — nagy tájékozatlansággal és nagy hozzá nem értéssel. Különösen bajos dolog azt mondani, hogy most ezen a téren stagnálás lenne, amikor az egész vonalon szervezkedés folyik a plébániák mellett az autonóm katholikus egyházközségekben is. Azt hiszem, hogy épen a budapesti egyházközségeknek szervezkedése korszakos lesz a magyar katholicizmus fejlődésében. (Ugy van! a jobboldalon. — Kiss Menyhért: Nem az egyházközségekről beszélünk!) Kérem, Kiss Menyhért képviselő ur, nem lehet mindenről egyszerre beszélni. Épen azért, mert az igen t. képviselő ur beszédének erre vonatkozó része is elég zavaros volt, kénytelen vagyok ezt megmagyarázni. (Zaj.) Ha azt látnám, hogy nagy szakértelemmel méltóztatott volna beszélni, akkor nem lenne szükséges, hogy a részletekbe bocsátkozzam. Csak le akarom szögezni azt, hogy a katholikus autonómia kiépítése terén az összeomlás óta igen lényeges intézkedések történtek és hogy Budapesten az egyházközségi szervezetek kiépitése terén igen nagy szervezkedés folyik, amelynek gyümölcseit máris látjuk, mert a templomok egész sorának építése vagy megkezdődött, vagy tervbe van véve. Azt mondják, hogy nemcsak egyházközségi autonómiára, hanem egy országos szervezetre is szükség van. Ezt már igy mondták rögtön a kiegyezés után 1871-ben és 1871-től az összeomlásig nem tudták ezt a kérdést megoldani. Mert könnyű azt mondani, hogy törvényjavaslat terjesztetett be az országgyűléshez annak érdekében, de azt méltóztatnak hinni, hogy ez mulasztásból nem tárgyaltat ott lel Nem tárgyaltatott le a kérdés nagy belső nehézségei miatt, amelyek közismertek. Amint méltóztatnak tudni, épen a Károlyi-kormány idejében tett bizonyos tapasztalatok eredményeképen ugy a római szentszéknél, mint az én benyomásom szerint a püspöki karnál... (Rupert Rezső: Semmi köze ahhoz a római szentszéknek! — Huszár Károly: Olyan katholikus vallásból nem kérünk, amelyhez a pápának semmi köze! — Rupert Rezső: Itt világi szervezkedésről van szó! — Hedry Lőrinc: Akkor tessék csak vagyonkezelésről beszélni! Az autonómia nemcsak vagyonkezelés! — Haller István: Ez nem olyan könnyű kérdés! — Zaj. — Elnök csenget.) Ha nem csalódom, ugy méltóztatott beállítani beszédét, hogy mint katholikus ember szól a kérdéshez. Ha mint katholikus ember szól a kérdéshez, nagyon csodálom közbeszólását. De egészen eltekintve a dolognak ettől a részétől, miután az a benyomásom, hogy ennek a kérdésnek mostani felvetése a püspöki karnál sem találna az egész vonalon arra a fogadtatásra, amire a kérdés megnyugtató megoldásához okvetlenül szükség van, ezt a kérdést ma nem vethetem fel, mert Magyarország mai helyzetében kerülnünk kell minden olyan momentumot, amely konfliktusokra vezet. (Horváth Zoltán: Quieta non movere!) Az élet vájja a maga útját és időt kell hagyni azért, hogy majd ez a kérdés is, mint annyi más, mint érett gyümölcs jusson birtokunkba. Ezzel válaszoltam volna is azokra az elvi kérdésekre, amelyek felvettettek. Baross igen t. képviselő ur emiitette a valJásaiap kezelésében a szociális szellem hangsúlyozásának jelentőségét. Közismert dolog, hogy mióta én minister vagyok, a közalapi bérieteknek túlnyomó része kisembereknek adatott bérbe és amennyiben nem adatott bérbe kisembereknek, az csak azért volt, mert komoly ajánlat nem történt. (Kiss Menyhért: A püspökieliei bérletet elvették akisemberektől!) Mondom, én a birtokoknak egész sorát, 10.U0Ü holdakat adtam kisembereknek bérbe, tehát ezt a szemrehányást magamtól nyugodtan elháríthatom. Ami speciálisan a pilisszentkereszti esetet illeti, ebben a dologban már korábban utasitást adtam a helyi érdekeltséggel való méltányos elbánásra, aminek máris mutatkoznak eredményei — hiszen a képviselő ur rá is mutatott erre — és természetesen gondom lesz erre a kérdésre a jövőben is. Ezzel be is fejezhetném felszólalásomat, hogy ha szociáldemokrata párt részéről nem tétetett volna szóvá, hogy itt állítólag szubvenciók adattak a vallásalapból a lapoknak és ha nem hánytorgattak volna bizonyos nyomdát és bizonyos bankot. Ebben a Házban talán mindenkinek több jogosultsága van ezeknek a dolgoknak számonkérésére, mint épen a szociáldemokrata pártnak. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Egyforma jogom van, mint a minister urnák, semmivel sincs több joga önnek ezt szóvá tenni. Engem tisztességesen két kerületben választottak meg! — Propper Sándor: Nem csendőrök választottak meg minket, hanem választók! — Rothenstein Mór: Micsoda modor ez! — Sütő József: Magyarázza meg! — Nagy zaj.) Én a t. képviselő urnák formai jogát nem vontam kétségbe. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) A képviselő urak formai jogát komolyan kétségbevonni nem lehet. Hisz az természetes, hogy minden képviselőnek egyforma joga van és hogy itt klasszifikálni nem lehet. Az igen t. képviselő urak azonban ezeket nem azért tették szóvá, hogy a vallásalap érdekeit szolgálják, hanem, mert mikor keresztény vállalatok és bankok bajba kerültek, önök világnézetükből kifolyólag ezt nagy örömmel látták. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéjyen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Ha egy keresztény alapitás nehéz helyzetbe jut, nézzék meg önök a radikális lapokat, micsoda hallali és micsoda öröm van akkor, mert önöknek fáj, ha ezek boldogulnak. Taps a jobboldalon és a középen. — Peyer Károly: Ez az ön demagógiája! Méltó egy mesterhez ilyen válasz! — Hedry Lőrinc: Ez az igazság!) Ez nem demagógia, hanem önök és az önök sajtója túlmohók. Mindig kiri ezekből a cikkekből az öröm afelett, ha keresztény vállalatok bajba jutnak. (Ugy van! Ugy van! jobbfélől és középen. — Peyer Károly: A vallásalap pénzéről beszéljen! Jó helyen van-e? — Nagy zaj jobbfélől.) Azt hiszik igen t. uraim, hogy mi ezeket nem látjuk és hogy azok a tömegek, amelyek mögöttünk állnak, nem látják ezt? Egy kicsit kevésbé mohók legyenek. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: A csendőrök tömegei állanak ön mörr
