Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-474

A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. ség vetésbe oly tételeket kell felvenni, amelyek katholikus egyházi tisztséget viselő férfiak javadalmazására szolgálnak. A szociális helyzet ma olyan, hogy ez elől ki nem térhetünk és a kormányzat is nagy részben oka annak, hogy à katholikus egyház a maga autonóm szervezetét eddig megcsinálni nem tudta, — nem a mostani kormányzatot értem, hanem a múlt kormányzatokat — tehát bizonyos részben felelős azokért az állapotokért, amelyek szükségessé " teszik ilyenformán ezen tételek fentartását. Ezzel, azt hiszem, mindazt elmondtam, amit elmondani kivántam, még csak egy dologra kívánok kitérni, ha a rendelkezésemre álló idő megengedi. Szó volt Peyer t. képviselőtársam részéről arról, hogy ő szeretné látni a katholikus alapok és alapitványok elszámolását. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédjének befejezéséhez közeledni. Haller István: Ebben a Házban én, mint katholikus, ez ellen tiltakozom. Erre nézve törvényes szervezet van, t. i. a felügyelőbizottság. A felügyelőbizottság a maga törvényes hatáskörében ellenőrzi a vallás- és közoktatásügyi ministert, aki ezeket az alapokat ellenőrzi és amennyiben ez a bizottság megadja a felmentést ezért a gazdálkodásért, akkor én abba egészen nyugodtan belenyugszom, de az ellen a gondolat ellen tiltakozom, hogy katholikus vallási és tanulmányi alapokat a nemzetgyűlés a maga hatáskörébe akarja vonni. (Peyer Károly: Nem azt mondtam!) A Néphez különben ennek az alapnak valóban semmi köze sem volt. A Nemzeti Hitelintézet egy bizonyos akció révén nagyon kevés Stádium-részvényhez jutott és ez a része volt érdekelve, nem a Népnél, hanem a Stádium-nyomdánál. De a Népnek a katholikus egyházi és alapítványi vagyon soha egy árva fillért nem adott. Én csak három hónapig voltam ott és a magam pénzét áldoztam azért a lapért, magam sem kaptam senkitől semmit és én nem szöktem meg, mint a munkatársak irták; én áldoztam a munkások szociális érdekeiért a saját zsebemből és nem kértem mástól, tehát nem szöktem meg senki elől; szociális kötelezettségeimet mindig mindenkivel szemben teljesitettem, ezt a vádat ennélfogva elutasítom, de ismétlem, hogy az alap a Népnél nem károsodott és nem károsodhatott semmivel. A tételt elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Haller István igen t. képviselőtársammal ellentétben nem vagyok abban a helyzetben, hogy a 2. cím második részében foglalt tételeket magamévá tehessem, illetőleg azokhoz hozzájáruljak. Elnök: Most a 3. rovatot tárgyaljuk, nem a 2-ikat! (Felkiáltások: Azt sem fogadja el! Mindegy neki!) Kabók Lajos : A 3. rovatra nézve ugyanaz a kifogásom, amely a 2-ra volt. Erre vonatkozólag legyen szabad megemlítenem, hogy csaknem ugyanazok az indokaim, mint amelyeket az egyházi autonómiára vonatkozóan Haííer t. képviselőtársam emiitett, mert nézetem szerint sem szabad, hogy az egyház az állam akaratának vesse alá magát bizonyos r kiadásainak szabályozására vonatkozóan. Egyébként is, ennek az összegnek növekedése olyan nagy, hogy ezt a bőkezűséget nem látom egyéb tételeknél. Teljesen érthetetlen előttem, hogy miért van szükség ilyen erőteljes támogatásra, amidőn egyházi adókirovás is van és az egyházi adót, évi november %ó 27-én, pénteken. 67 a párbért a legkíméletlenebbül hajtják be az egész országban, a vidéken ép ugy, mint a fővarosban. Köztudomású az is, hogy különösen a vidéki plébániáknak olyan jövedelmeik vannak, amelyek, ha nem is fényesen, de minden körülmények között biztositják a megélhetést. Köztudomású az is, hogy a kirovott párbéren kivül az egyház tagjának egyéb adókat is fizetnie kell, mert már akkor elkezdődik az adózás, amikor az újszülött a világra jön, mert le kell róni a keresztélési díjat és ez továbbfolytatódik az egyéb egyházi kívánalmak teljesítésénél, igy a házasságkötésnél, és amikor valaki itthagyja az árnyékvilágot, a pap nem kiséri ki a temetőbe, anélkül, hogy azt a bizonyos stóladíjat le ne fizetnék. (Griger Miklós : Dehogy nem ! Százakat temettem ingyen !) Nem, t. képviselő ur, ez nagyon ritka eset. Lehet, hogy önnél ez előfordult, én azonban az esetek százait tudom, ahol szó sem lehetett temetésről, amíg ennek az összegnek lefizetése meg nem történt. Ha pedig szentmisét akar valaki valakinek a lelkiüdvéért szolgáltatni, azt is ép ugy meg kell fizetni. Az egyházi adóknak tehát egész sorozatát fizeti egész életén keresztül az egyház tagja, azonkívül kiróják külön irgalmatlanul az egyházi adót és aki azt nem tudja befizetni, annak utolsó párnáját is elviszik, mert nincs kegyelem, nincs irgalom, ha az egyház tagja fizetni nem tud. (Graeffl Jenő : Ez is tendencia !) Nem tendencia ez, (Graeffl Jenő : Tudjuk, mi az !) mert ezek konkrétumok, megtörtént tények, amelyeket sem közbeszólással, sem egyebekkel elintézni nem lehet. Méltóztasség végig jönni velem különböző falvakon, az ország bármely részén, a panaszok özöne támad ezen a téren, hogy nincsenek tekintettel arra, hogy kereset hiányában vannak és vagyon hiányában vannak az emberek, az egyházi adót kiróják és ezt minden körülmények között meg kell fizetni. Itt Budapesten is olyan esetek vannak, hogy, amikor külön valláson van a férj és a feleség, az egyház, különösen a katholikus egyház a lehető legmesszebbmenő kíméletlenséggel jár el a párbér behajtása terén. A foglalások száma is igen nagy lett különösen az utóbbi esztendőkben itt Budapesten emiatt. Konkrét eseteket tudnék felhozni, amikor a feleség párbérének hátralékáért lefoglalták az egyszobás lakás egész bútorát, lepecsételték a szekrényt és semmihez sem szabad nyúlni addig, amig a párbér nincs kifizetve. Ilyen körülmények között ne méltóztassék rossz néven venni, ha nem tudok a tételhez hozzájárulni, mert azt látom, hogy az egyház tagja minden körülmények között adózik, ez alól kibújni nem lehet. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kabók Lajos: Az egyháznak megvan a módja és eszköze arra, hogy valamilyen módon behajtsa az egyház tagjától a párbért és Budapesten is a székesfőváros tanácsa ép ugy hajtja be a páradót, (Nagy János (egri) előadó: Pártadót?) azaz a párbért — pártadó az, egyházi pártadó, nem egyéb. (Zaj.) — és nincs tekintettel arra, hogy az illető akar-e az egyház tagja lenni, vagy nem, bejelentette-e abbeli szándékát, hogy nem akar az egyház kötelékében maradni. A párbér fizetésére mindaddig kötelezik, amig egy másik egyház kötelékébe át nem lépett, ha pedig átlépett, akkor annak a másik egyháznak kell a párbért megfizetni. Mély szomorúsággal látom, hogy ha ennek a tárcának különböző tételeit vizsgálom, az egyéb cikkeknél oly mostoha bánásmód mutat-