Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

480 A. nemzetgyűlés 482. ütése 1925. társam által felhozott kérdést illeti, a dolog ugy áll, hogy értékesítés szempontjából sokkal nehezebb helyzetben vannak azok, akik a központtól távo­labbi helyeken vannak, mint azok, akik a köz­ponthoz közelebb feküsznek. Ez rendkivüli nehéz kérdés, amellyel a múltban is sokat foglalkozott az államvasutak vezetősége. A mostani szituá­cióban, azt hiszem, némi javulás lesz ezáltal, ha a szomszédos államokkal mindenütt megindul a vasúti forgalom. Ma az a helyzet, hogy húsz helyen, ahol a vasúti forgalom megvan, a szomszédos államokkal tényleg nincsen forgalom. Ha ez a forgalom meglesz, ez mindenesetre némi javulást fog eredményezni. Remélem azonkívül, hogy némi javulást fog eredményezni az is, ha mi a vici­nális forgalommal kapcsolatosan ott, ahol törik a vonal, a kezelési illetékek tekintetében rövi­dítést tudunk eszközölni, uj szabályozást tudunk csinálni. Mint tegnap emiitettem, ez a kérdés most tárgyalás alatt van és remélem, hogy tudunk egy bizonyos könnyebbséget nyújtani. Ami azt az eszmét illeti, hogy általában na­gyobb távolságra egyenlő fuvardíjat állapítsunk meg, ennek az a nehézsége, hogy ezáltal a közelebb lévők jutnak igen előnyös szituációba és ennek az is a következménye, hogy a közelebb lévők nem a vasutat fogják talán igénybevenni, hanem a vasút helyett más módon fogják a szállítást lebonyolítani. Ez már abból a szempontból sem lehet érdek, mert a távolabbra való vasúti szállí­tás nem olcsóbbá, hanem ellenkezőleg a rezsinek más megoszlása folytán drágábbá válna. Lehetsé­ges, hogy talán egyik vagy másik cikkre vonat­kozólag a könnyítésre tudunk módot találni. Ez­zel a kérdéssel behatóan fogok foglalkozni. Ami mármost a t. képviselőtársam által fel­vetett és Csengcr—-mátészalkai vonalra vonatkozó egyes kérdéseket illeti, nevezetesen a közvetlen összeköttetés, a menetrend és a csengeri állomás kiépítésének kérdését, ezekben a kérdésekben ter­mészetesen nem tudok ígéretet tenni, de minden igyekezettel azon leszek, hogy a visszásságokat megszüntessem. Ami a Malasits t. képviselőtársam által a szabad jegyekre vonatkozólag felhozottakat illeti, eltekintve a képviselő-jegyektől, a hírlapírói ked­vezményes bérletjegyektől, az államvasuti alkal­mazottak és általában a közalkalmazottak jegyei­től, ma már igen kevés számú szabadjegy van forgalomban. Amint ő mondotta, egyes szerzetes­rendek tényleg birnak ilyen jegyekkel és van ilyen jegyük egyes jótékonysági és közművelődési egyesületeknek is, ezeknek száma azonban nagyon redukálódott. Nem tudom, hogy hány szabadjegy lehet forgalomban, de mindenesetre egészen je­lentéktelen szám ez. Ami pedig különösen a szer­zetesrendeket illeti, ezek mind kolduló rendek és azt hiszem, nem lehet kifogásolni, ha az állam­vasutak részéről ilyen esetekben szabadjegyeket bocsátunk rendelkezésre. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami a Gaal Gaston t. képviselőtársam által felhozott azt a visszás helyzetet illeti, hogy az elsőosztályu fülkék igen gyakran vannak szol­gálati érdekből vagy egyéb érdekből lefogl&lva, kijelentem, hogy most január elsején lép életbe az uj szabályozás. Ugyanis mi magunk is látjuk azt, hogy a tisztviselők aránylag nagy számmal utazhatnak első osztályban családtagjaikkal együt­tesen egészen kedvezményes rezsié jegy ékkel. Te­kintettel arra, hogy első osztályú fülke aránylag nem sok van, most január elsejére bizonyos módosításokat kellett eszközölnünk, úgyhogy most redukáljuk azok számát, akik első osztályon utazhatnak és csinálunk egy másik disztinkciót is, amely szerint a tisztviselőket megillető kedvez­ményes jegyek nem minden esetben érvényesek gyorsvonatra, hanem csak személyvonatra. (Szilá­éi december hó 11-én, péniehen. gyi Lajos : Attól függ, hogyan csinálják, mert ez is csökkenti járandóságaikat!) Ha ez az új rend­szer be fog válni, akkor az ezzel kapcsolatos pana­szok is meg fognak szűnni. Ami speciálisan a szalónkocsikat illeti, kije­lentem, hogy az üzletvezetők működésükből kifo­lyólag tényleg használnak ilyen szolgálati kocsi­kat és azt hiszem, hogy ez kifogás tárgyává nem tehető. Hogy az üzletvezetők rendesen végezhes­sék munkájukat, szükséges, hogy ilyen kocsival rendelkezhessenek, amelyeket vagy a tehervonat­hoz vagy a mozdonyhoz kapcsolnak, hiszen ők ott dolgozni szoktak. Egészen más elbírálás alá esik az, amit Gaal Gaston képviselőtársam emii­tett, hogy itt olyan eset is történt volna állítólag — de őneki magának sem volt erről megerősített tudomása — hogy autókat is vittek volna állam­vasuti vezetők részére valamely állomásra vadá­szattal kapcsolatosan. Nem hiszem, hogy ez meg­történt volna, de a magam részéről mindenesetre utána fogok nézni és abban az esetben, ha ez megtörtént volna, meg fogom találni az orvoslás módját. Mint mondottam azonban, nem hiszem, hogy ez tényleg megtörtént. Ami most már Szabó József t. képviselőtár­samnak a munkásokkal kapcsolatos felszólalását illeti, ezidőszerint nagyjából természetesen az a helyzet, hogy az állani is ugy fizet a munká­soknak, mint a magánipar fizeti a maga munká­sait. (Rothenstein Mór : Ez egy kis tévedés !) Nagyjában téns 7 leg ez a helyzet. Nem mondom, hogy ezt teljesen konzekvensen viszik keresztül, mert van egy kis differencia ugy a nyugbérek, mint az állandó foglalkoztatás szempontjából ; nem mondhatom tehát, hogy teljesen ugyanaz. Most, hogy figyelmemet a képviselő ur erre felhívta, — hiszen már hosszabb idő óta nem hívta fel erre a figyelmemet — a kérdést mindenesetre újból meg fogom vizsgálni. Amit ő különösen a nyugbérekre vonatkozólag mondott, hogy arány­lag kevés összeg az, amivel az állam a nyugbé­rekhez hozzájárul és hogy ez csak 34 milliárdot tesz ki, ennek magyarázata az, hogy a nyugbé­resek száma is arány lag kevesebb, mint a nyug­díjazott tisztviselőké, mert a nyugbéresek száma körülbelül 7200, mis: ezzel szemben a nyugdíja­soké 32.000. Igen lényeges differencia van tehát a számban is és ez magyarázza meg az összeg­beli differenciát. Mindezek után azt kérem, hogy az állam­vasutakra vonatkozó költségvetést, ugy amint a költségvetési tervezetben van, változatlanul elfo­gadni méltóztassék. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal a XXL fe­jezet tárgyában. Kérem azokat a képviselő ura­kat, akik a tételt elfogadják, szíveskedjenek fel­állani. (Megtörténik ) Többség. A Ház a tételt elfogadta. A napirend tárgyalására szánt idő letelt s igy a házszabályok 212. §-ának 5. bekezdése értel­mében a kereskedelemügyi tárcára vonatkozó részletes vitára meghatározott idő lejárt s ezért a házszabályok 212. §-ának 7. bekezdése alapján a ministerek és az előadó esetleges felszólalásait ki­véve további tanácskozásnak vagy bárminemű kérdés közbevetésének helye nincs, hanem a ha­tározatok vita nélkül hozandók meg. A kereskedelemügyi tárca hátralévő részére a vitát tehát bezárom. Következik a határozat­hozatal a rendkivüli kiadások, beruházások téte­léről. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék ezt fel­olvasni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon ; Minek felolvasni? Szavazzák meg en bloc!) Csendet kérek! Forgács Miklós jegyző (olvassa) : Rendki­vüli kiadások, beruházások 79.750,000.000 K, Elnök : Megszavaztatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom