Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

460 A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. tóan nagy, tág" tere nyilik ilyen- módon a korrupciónak, a panamának, mert anélkül, hogy csak bizonyos irányban is utat engednék a gyanúnak, hogy az a differencia, amellyel az állam a kéz alatt való kiadásoknál megkárosodik, hová megy, esetleg illegitim célokra megy, esetleg korrupt, panamacélokra megy, — mondom, nem engedve utat ennek a gyanúnak, mégis megdöbbenéssel kell kérdeznem: lehetséges-e, hogy az állam, mondjuk, gondatlanság vagy hozzá nemértés folytán ilyen óriási mértékű megkárosodásokat szenvedjen, mint ahogyan arról a napokban is szó volt, mint ahogyan már erről évek óta folyton szó is van? Mire való akkor a közszállitási osztály és mire való az átvételi osztály, amelynek — ugy képzelem el — minden kormányzati ágnak rendelkezésére kellene állania? Ugy képzelem, hogy ha egy közszállitást kiad vagy egy közszállitást átvesz az állam — legyen szó akármelyik tárcáról, akármelyik tárcának terrénumán történik is ez meg, tegyük fel, hogy pl. a népjóléti tárca terrénumán történik meg — akkor ennek a közszállitási és műszaki átvételi osztálynak ugy a munkák kiadásánál, mint a munkák átvételénél szakértő intézményként mindenütt ott kellene állania a kormány rendelkezésére, nem volna szabad magára hagynia a népjóléti ministert, vagy a vallás- és •közoktatásügyi ministert, vagy másokat, azokat a ministeriumokat, amelyek nem rendelkeznek megfelelő, szakképzett orgánumokkal, ilyen szakképesítésű közszállitási és műszaki átvételi osztályokkal. Ez az osztály volna hivatva arra, hogy az ilyen technikai és üzleti elintézéseknek úgyszólván a központja legyen és ez az osztály volna hivatva arra hogy minden tárca közszállitásait felülvizsgálja és ezeknek a közszállitásokn'ak kiadásánál és különösen az átvételénél közreműködjék. Ezt azonban nem látjuk, hanem látjuk azt, hogy hozzá ntem értő emberek, teljesen és mereven szembehelyezkedve a közszállitási törvénnyel, adnak ki vállalatokat, alkusznak meg a vállalatokra, választják ki a vállalkozókat is, amint hogy níagy megrökönyödéssel hallottunk arról, hogy egy jogász államtitkár urnák jutott az a feladat, — akinek ügyeiről a nanokban is szó volt — hogy níagy építkezéseket kiadjon és nagy építkezések kiadása tekintetében

1 a döntést eszközölje. Igen t. kereskedelemügyi minister ur, minthogy letértek a közszállitások törvényes utjáról, amelven haladniok kellene, minthogy az életben sehol sem látjuk ennek az intézménynek kezenyomát, kérdezem az igen t. minister úrtól, mire való ez az osztály, miért költünk rá majdnem 5 milliárdot? Vájjon arravaló-e ez az osztály, hogy amellett az államnak 25 milliárd helyett 50 milliárdba kerüljön egy szállítás? Akkor legjobb volna ezt a hivatalt egyszerűen eltörölni, legalább közszál litésaink iennyivel kevesebbe ikerülnének. T. minister ur, itt nemegyszer forogtak fenn ilyen panamaügyek. A tőzeg-ügytől eltekintve egész sor panamaügy szerepelt itt a nemzetgyűlésen. Ez a következménye, t minister ur, annak, hogy a közszállitási és a, műszaki átvételi osztálynak nincs meg a szerepe az állam gazdasági életének irányitásában vagy ellenőrzésében. Ennek az a vége, hogy itt panamák lehetnek. Ne is vegye rossz néven a t. kormány, hogy minden kéz alatt kiadott szállitást kivétel nélkül jogunk van évi december hó 11-én, pénteken. panamának tekinteni. Ne vegye tehát eat rossz néven a t. kormány, mert fel kell tóteleznünik, hogy ha az állam vagyonának kezelése tekintetében hű akarna lenni, akkor semmi oka nem volna arra, hogy az ilyen közszállitásokat kéz alatt adja ki. Az ilyen közszállitások kéz alatt való kiadása valaki számára mindig üzletet jelent, az állam rovására pedig mindig igen súlyos károsodást okoz. Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy ne méltóztassék ilyen értelemben általánositani. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés, tiszteit kormány, felhivom a figyelmet arra, hogy ha önök azt akarják, hogy az eféle szállításokhoz semmi gyanú ne tapadjon, akkor méltóztassanak viszszatérni oda, hogy az állami közszállitásokat soha és semmiképen nem szabad más úton-módon, mint versenypályázat utján kiadni. Az egyetlen eljárási mód az, hogy versenypályázatokon adják ki a munkákat a vállalkozóknak. Ez az egyetlen biztosité'k arra nézve, hogy mellékesen üzletet az ilyen szállításoknál ne lehessen kötni. Ez az egyetlen biztosíték arra nézve, hogy napról-napra panamáról ne lehessen tárgyalni, ez az egyetlen biztosíték arra nézve, hogy odakint az ipari és kereskedelmi élet ne legyen kénytelen kezében ceruzával folytonosan kimutatni azt, hoey ime, ez a kczszálitás megint 10—20, vagy nem tudom hány milliárd koronával többe került, mint amenynyibe rendes számitás szerint szabad lett volna kerülnie. A t. kereskedelemi minister úrral szemben felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy nagyon nyomatékosan, szinte egy vészkiáltás erejével figyelmébe ajánljam: méltóztassék közrehatni, — mert hiszen mint kereskedelmi minister az ipari és kereskedelmi élet dolgaiért, ezeknek a közgazdasági ágazatoknak a boldogulásáért is felelős — hogy az államhatalom térjen vissza a gazdálkodásba szállítási rendszer tiszta útjára, amelyet törvényeink előirnak, hogy közszállitásaink mindig szabad versenypályázat álapján adassanak ki. Abban az esetben, ha ez megtörténik, ha az állam minden alkalommal elkiáltja, hogy ki vállalkozik olcsóbbért, vagy ha eladni valója van, elkiáltja, hogy ki ad érte többet, ezzel nagyon sok célt elérünk. Elérjük először is azt, hogy az államhatalom ellen nem lehet erkölcsi támadásokat intézni, elérjük azt, hogy a t. kormány maga iránt megszerzi az üzleti élet bizalmát és elérjük azt, hogy az állam pénzét vagy vagyonát nem lehet többé elpocsékolni, elherdálni olyan szörnyű módon, mint amilyenről a nanokban is hallottunk. Elérjük emellett azt is, hogy künn az ipari és kereskedelmi életben segítségére sietünk a küzködő iparnak és kereskedelemnek, segítségére sietünk a gazdasági életnek, ahonnan az államháztartás a maga erejét szivja, ahol erőforrásai vannak. T. kormány, nem lehet virágzó kereskedelmet vagy ipart elképzelni olyan esetben, ha az iparnak és kereskedelemnek nem adatnak meg azok az előfeltételek, amelyek mellett virágozhat. Az ipar és kereskedelem nem virágozhatik, ha nem biztosítjuk számára a szabad verseny jogát, a boldogulás egyforma lehetőségét. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Rupert Rezső: Az ipar és a kereskedelem nem virágozhatik a monopóliumok, a privilégiumok rendszere mellett, mert ha hajlandó valaki ilyen üzletben résztvenni és esetlégáldozatot is hozni csak azért, hogy hozzájut-