Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. évi december hó 11-én, pénteken. 451 ez a része, most már ez tényleg' meggyőz bennünket arról, mi volt az oka annak, hogy mindezekre a körülményekre az iparfelügyelőség figyelme Magyarországon nem terjedt ki. Hiszen 3 milliárdot előirányozni iparfelügyeletre, 13 hivatallal intézni el ezt-a feladatot, a 13 hivatal közül pedig hétnek csak egy-egy tisztviselője van, természetes, hogy ezzel a személyzettel ezt a kérdést megoldani nem lehet. JJe a kapitalizmusnak és a proletarizmusnak az ipar fejlődésével történt kialakulása és kifejlődése feltétlenül parancsoló szükségessége teszi azt, hogy az iparfelügyelői intézmény a két fél között elkerülhetetlenül előálló gazdasági harcokat lehetőleg az ő bölcs közbelépésével megakadályozza, megelőzze. Magyarországon az iparfelügyelőség bérharcot, sztrájkot, kizárást még egyáltalában nem előzött meg, legfeljebb akkor, amikor már kitört maga a harc. A régi 1884. évi ipartörvénynek van egy erre vonatkozó paragrafusa, amely szerint, ha az iparfelügyelőségnek tudomására jut ilyen harc, akkor kötelességében áll a békéltetést megkísérelni, de csak akkor, amikor a harc már kitört, amikor a harc már áll. Addig azonban, amíg a harc ki nem tört, az iparfelügyelőség egyáltalában nem avatkozhatik bele, pedig mennyi gazdasági értéket, mennyi munkaerőt, mennyi mindent lehetne megmenteni az ország számára, ha az iparfelügyelőség ezekkel a kérdésekkel behatóan- foglalkoznék, és amikor feszül a viszony a munkás és a munkáltató között, már előzően közbelépne és megakadályozná azt, hogy a harc kitörjön, vagy a kizárás bekövetkezzék. Ezek a feladatok is az iparfelügyelőség hatáskörébe tartoznának, de ezeknek a feladatoknak a mai iparíelügyelőségi intézmény kicsiségénél fogva megfelelni nem tud. Ezért a Kabók Lajos t. képviselőtársam által benyújtott indítvány kiegészitésekép bátor vagyok még a következő javaslatot pótlólag előterjeszteni. (Olvassa): »Utasitj cl cl nemzetgyűlés a kereskedelemügyi ministért, hogy a fennálló iparfelügyelői hivatalok tisztviselő létszámát a fejlődő ipar követelményének arányában emelje, hogy ezen hivatalok a feladatuknak valóban meg is tudjanak felelni.« Kérem javaslatom elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik*? Perlaki György jegyző': Senki feljegyezve nincsen! Elnök: Kérdem, kiván-e még valaki szólani! (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólani! Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Amikor a létszámredukciót csináltuk, arra igyekeztünk, hogy az ipari felügyeletre a létszámredukció ne terjedjen ki, mert ha már nem tudtuk azonnal az ipari felügyelők számát növelni, legalább is meg akartuk akadályozni, hogy az a munka, amit most végezni tudna, redukáltassák. Én azt a határozati javaslatot, amelyet a t. képviselő ur ebben a kérdésben benyújtott, annyiban magamévá tudom tenni, amennyiben nem a most folyó budget-esztendőre vonatkozik. Azzal a hozzáfűzéssel, hogy ennek hatálya majd a következő budget-esztendőre vonatkozzék, a határozati javaslatot elfogadom. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom., Következik a határozathozatal. Az 1. rovattal szemben Kabók Lajos képXAPLÓ. XXXVII. viselő ur adott be módosító indítványt, amely szerint a rovat összegét kerek 6 milliárdra kívánja felemeltetni és beadott Baticz Gyula képviselő ur is egy javaslatot, amely azonban általános természetű s ezen oknál fogva a házszabályok 212. %-SL alapján a részletes tárgyalásnál nem bocsátható már szavazás alá. Kabók Lajos képviselő ur módosító indítványa ellentétes az eredeti szöveggel, szembe fogom teh kettőt állítani. Kérdem, méitóztatik-e a 8. cím, 1. rovatát, szemben Kabók Lajos képviselő ur módosító indítvány aval, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti rovatot fogadják el, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség! A Ház az eredeti rovatot fogadja el. Következik a 2. rovat. (Rupert Rezső: Kisebbség volt! — Klárik Ferenc: Ellenpróbát is kérünk! — Erődi-Harraeh Tihamér: Tizennégyen vagyunk itt, ott pedig csak heten!— Kothenstein Mór: De nem álltak fel! (Erődi-Harrach Tihamér felé): Mi az! Ön a jegyző!! —• Erődi-Harrach Tihamér: Néni, én csak konstatáltam! — Rothenstein Mór: Megbízást kapott? — Erődi-Harrach Tihamér: Nem kaptam megbízást, megbízás nélkül csináltam! — Kothenstein Mór: Akkor üljön le! — Erődi-Harrach Tihamér: Nem ülök le! — Bartiios Andor: Mióta lett elnök Rothenstein? — Rothenstein Mór: Mégis csak leült! — Erődi-Harrach Tihamér: Természetes, hogy leülök, de nem a maga kívánságára !) Perlaki György jegyző (olvassa): 2. Rovat. Dologi kiadások 1.252,780.000 K. Szólásra jelentkezett Kabók Lajos. Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! B ar a u> rovatra vonatkozó módosító javaslatom összefüggésben van az 1. rovathoz benyújtott javaslatommal, amelyet a nemzetgyűlés elvetett, mégis kísérletet teszek ennek a javaslatnak benyújtására. Itt a dologi kiadások növeléséről van szó. Ugyanazok az indokok állanak fenn, mint amelyeket az imént elmondottam, épen ezért javaslom, hogy a 2. rovatban foglalt előirányzat 1.252,780-000 koronáról négymilliárdra emeltessék fel. Minthogy a nemzetgyűlés tárgyilagos fejtegetésem ellenére javaslatomat elutasította, kényszerítve érzem magam ujabb indokok felsorakoztatására. Ugy veszem észre, sem a nemzetgyűlést, sem a minister urat nem hatotta át mindaz, amit elmondottam én és felszólaló képviselőtársaim, ugy hogy a minister ur csak a jövő költségvetési évre találja szükségesnek és keresztüivihetőknek ezek m egvalósitását. Most indokul a bányaipar helyzetét vagyok kénytelen megemlíteni. Aki járt már bányatelep közelében, anélkül, hogy a bányamunkások munkahelyén lent járt volna, elképzelheti, hogy a bányamunkások milyen körülmények között, milyen nehéz viszonyok között kénytelenek munkájukat végezni. Akik jártak a bányatelepek vagy a bányamunkások lakásai közelében, különösen a leváltás alkalmával, azoknak szinte mes: kell ütközniök azon, hogy milyen szurkosán, -piszkoisan, valósággal kormosán kénytelenek a munkások az aknából való felszállás^ után lakásukra távozni, mert semmiféle higiénikus berendezkedés nem áll rendelkezésükre. Mig a gyárakban dolgozó ipari munkások legalább vödrökben, vályúkban,, vagy a modernebbül berendezett gyárakban valahogy másképen elvégezhetik a tisztálkodást, addig a bányamunkásnak ez egyáltalában nem áll módjá63