Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-481
À nemzetgyűlés' 481. ülése 1925. êi Ami a kisipar helyzetét illeti, már több izben volt alkalmam kifejteni azt, hogy magam is abban a felfogásban vagyok, hogy a kisiparos-osztály érezte meg legjobban ennek a háborúnak súlyát és tény az, hogy a kisiparos-osztály szenvedett aránylag a legtöbbet a legutóbbi esztendőkben. (Ugy van! a balközépen.) Épen ezért igyekeztem is mindenkor azon, hogy ahol csak megvolt a lehetőség, ott a kisiparos-osztály támogatására menjünk és ha kisipari hitel Összege nem is volt elegendő, most is azon igyekszem, hogy ezt az összeget még valamivel felemeljük. (Helyeslés.) A Pénzintézeti Központ ezidőszerint már nem nagyon foglalkozik ugyan ilyen természetű ügyekkel, mert hiszen a kormányzat azon igyekszik, hogy a Pénzintézeti ' Központ apránként eredeti rendeltetésének adassék vissza, de azt remélem, hogy a kisipari hitel terén még tehet a Pénzintézeti Központ a közeli időben szolgálatokat és hogy meg is lesz a lehetőség, hogy az a keret, amely ezidőszerint fennáll, a jövőben bővíttessék. Meg kell itt emlékeznem a Kisiparosok Hitelszövetkezetéről, amely igazán szép munkát fejtett ki és nagj^ban elősegítette a mi törekvéseinket. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a balközépen.T Ami még ugyancsak a kisipari kérdésekkel kapcsolatosan a központi kézműves-organizáció kérdését illeti, annak tárgyalása máiigen előrehaladott stádiumban van s éa azt hiszem, hogy a jövő hónapok folyamán meglesz a lehetősége annak, hogy a nemzetgyűlés ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Hogy az ipartörvény végrehajtásánál most is minduntalan merülnek fel panaszok, az könnyen érthető, ha az ipartörvénynek azt a minden részletre kiterjedő, sok porografusát nézzük. Hiszen egészen természetes, hogy egy uj komplikált törvény végrehajtásánál mindennap merülnek fel uj kérdések. Tényleg ugy van, hogy mi gyakran tartunk megbeszéléseket és azt hiszem, a felmerült kérdések egy részét már sikerült is megoldanunk. Ami ezzel kapcsolatosan a tanoncinternátusok kérdését illeti, ennek a kérdésnek jelentőségét én is teljesen átérzem. Sajnos, az idei költségvetésben aránylag még csak csekély összeg szerepel, melyet erre a célra fordíthatunk, de már az 1926/27. év budgetjében, amelynek összeállításával a kereskedelmi tárca most foglalkozik, meglesz a lehetősége annak, hogy a mostanit jelentékenyen meghaladó összeget fordíthassunk erre a célra. (Helyeslés a jobboldalon.) A vita folyamán felmerült, hogy a budget egyik rovatában iparosok támogatása címén összesen 42 millió korona összeget szerepeltetünk. Ez az összeg nem azt kívánja mondani, hogy ily módon szubvenciókat vagy valamelyes ipari támogatást adunk. Ez egyszerűen a költségvetésekben hosszú évek óta szereplő rovat, amelyben mindenkor ef vannak számolva egyes ösztöndíjak és egyes konkret esetekben nyújtott segélyezések, amikor például arról van szó, hogy egy vidéki iparosnak meg akarjuk adni a lehetőséget, hogy valamely iparban speciálisan kiképezhesse magát s evégből pár hetet vagy pár hónapot Budapesten tölthessen. Ilyen természetű tételek azok, amelyek itt foglaltatnak és igy azok a következtetések, amelyek ehhez a tételhez és annak nagyságához füzettek, nem helytállók. Ami végül a vita folyamán felmerült küi december hó 10-én, csütörtökön, 431 lönböző kérdéseket illeti, igy példáid a betétek szaporodásának kérdését, ahol egyik felszólaló képviselőtál sain annak a „véleményének adott kifejezést, hogy a publikum kénytelen a betéteket a pénzintézetektől kivonni, a helyzet e tekintetben ugy áll, hogy 1924. év végén a betétállomány nagyobb intézeteknél összesen 231 milliárd volt, ezzel szemben az idén, szeptember 30-án 377 milliárd és október végén 424 milliárd. Nem egyezik tehát a tényekkel az, hogy a betétek csökkennek. Ami azt illeti, hogy munkások és munkások képviselői nem hivatnak meg" egyes törvényjavaslatok vagy rendeletek tárgyalására, erre azt kell felenem, hogy különböző eljárást követünk aszerint, hogy milyen rendeletről vagy törvényjavaslatról van szó. Vannak esetek, amikor meghívatnak s vannak esetek, amikor^ nem hivatnak meg. Azt hiszem, ennek elbírálását mindenkor a kereskedelemügyi minister számára kell fenntartani. (Ugy van! jobbfelöl.) Hogy épen a legutóbb tárgyalt törvényjavaslatot, az építőipari törvényjavaslatot említsem, azt hiszem, méltóztatik tudomással birni róla, hogy ebben az esetben tényleg megkérdeztettek a munkások képviselői is. Ami a hatósági munkaközvetítés kérdését illeti, a dolog ugy áll, hogy a hatósági munkaközvetítés ügye a legközelebbi időben a kereskedelmi tárcától a népjóléti tárcához fog átvitetni. Azt hiszem, hogy már 1926 július 1-től kezdve ez lesz az állapot és ez lesz az az időpont, amikor meglesz a lehetősége annak, hogy egyes reformokkal is foglalkozzunk. A zálogházakat illetőleg a helyzet az, hogy a zálogházak ezidőszerint 14% kamatot szednek, amellett azonban 10% jutalékot is. (Pikier Emil: Elég sok!) Én ezt a tételt határozottan magasnak tartom (Ugy van! a jobboldalon.) és azt hiszem, hogy már januárban meglesz a lehetősége annak, hogy a postatakarékpénztár ezt a tételt csökkentse. Ami végül a középitkezésekkel kapcsolatosan felmerült azt a kérdést illeti, hogy a középitkezések ne generális vállalkozóknak adassanak ki, hanem lehetőleg az egyes munkák szerint kézműiparosoknak, (Lendvai István: Ne bolygó kefegyárosoknak!) vannak esetek, amikor ezt tényleg meg tudjuk tenni a gyakorlatban. Utalok épen a legutóbbi esetié, a váci posta építkezésére. De ettől eltekintve is voltak esetek, amikor ugy az államvasutaknál, mint a postánál, sőt a honvédelmi tárca egyes építkezéseinél is megvolt ennek a lehetősége, de azt hiszejn, ezt általános szabályként felállítani nem lehet, mert mindig az adott eset szerint kell elbírálni. (Lendvai István: A fő az, hogy senki ne panamázzon.) Ezek voltak azok a konkrét válaszok, melyeket a mai vita folyamán felmerült kérdésekre adni kívántam, és kérem most már a kereskedelmi tárca költségvetésének elfogadását. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Kivan az előadó ur szólani? (Nem!) Ha az előadó ur szólani nem kivan, szólásjoga többé senkinek sem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni a kereskedelemügyi tárcának és ezzel kapcsolatban az állami üzemek költségvetésének XIX— XXII. fejezeteit általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot.
