Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

31 A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, csütörtökön. szocialista táborral, mert szerintem ők maguk is érzik, hogy a liberális politikai ideológia olyan váonyadt, olyan száraz, annyira nem a mai korba való, annyira múmia természetű, bogy csak mások slepjén tud még magáról beszéltetni, csak a szociáldemokrácia révén, amely kétségkivül egy biológiai folyamat eredménye, amelynek van hivatása, van jövendője, van természetes feladata, azzal a különbséggel, hogy szerintem nem azon az utón fog járni, amelyen ma jár, hanem szervesen be fog kapcsolódni a nemzet egészébe és abban a biológiai folyamatban fog részt venni, amely alól nem vonhatja ki magát sehol semmiféle nemzet, ahogyan azt angol szocialisták csinálják Maedonalddal az élükön. Ez fog történni, ha nem akarja magát meddőségre kárhoztatni a magyar szociáldemokrácia tábora. Annak van hivatása és jövője, de semmi jövője nincs a liberalizmusnak, azért ne tessék bennünket egy elavult, ócska, kihalt teóriával, egy politikai múmiával próbálni fejbevágni akkor, amikor a nemzet vitális érdekei érdekében akarunk valamit csinálni, T. Nemzetgyűlés ! A tanszabadságra is hivatkoznak- A tanszabadság ellen ez a törvény a világon semmit sem vét. Annak idején Hermann t. képviselőtársunk, ugy is mint képviselő, s ugy is mint egyetemi tanár, kifejezte, hogy tiltakozik a tanszabadságnak a numerus clausussal való összekapcsolása ellen. A tanszabadság azt jelenti, hogy Írásban, szóval, katedrán az egyetemi tanár és más is : taníthat mindent, amit akar. Ez a tanszabadság. Ehhez a tanszabadsághoz senki a világon hozzá nem nyúlt, azért olcsó demagógiánál egyébnek nem lehet nevezni azt, hogy a tanszabadságot reklamálják egy törvénytől, amely senki emberfiának meg nem tiltja, hogy a legbadarabb teóriákat is hirdesse, ha arra hallgatója akad. A tanszabadságnak tehát semmi néven nevezendő köze sincs ehhez a tényhez. De különben hogyan lehet azt elképzelni, hogy a numerus clausus a tanszabadság ellen irányulna, amikor a numerus clausust egyetemi tanárok, a magyar egyetemek követelték. S itt most, sajnos, kénytelen vagyok bizonyos fokig leszállítani a magam érdemeit, amit annyiszor vágnak a fejemhez a numerus clausus szerzőségét illetőleg. Pakots képviselő ur ma azt mondotta, hogy óriási propagandisztikus agitációt kellett kifejteni, hogy kialakuljon az a hangulat, amely a numerus clausust megszülte ebben az országban. T. Nemzetgyűlés ! 1919 augusztus elején az egyetemi tanácsok, egyik a másik után konferenciát tartottak, amelyekről memorandumok jöttek a numerus clausus érdekében a kultuszministeriumba. Még akkor nem is én voltam ott, hanem elődöm, Huszár Károly, de amikor ő már nem is volt ott, hanem én voltam ott, akkor is folytatódtak a memorandumok. Ismétlem nem térek ki a társadalmi egyesületeknek és az ifjúságnak a deputációira, memorandumaira és gyűléseire, csak a tanítás ügyének hivatott képviselőire hivatkozom. Az egyetemi tanácsok egyik a másik után hoztak határozatot, amelyet felterjesztettek a ministeriumhoz és amelyben követelték a numerus clausust, mégpedig sokkal messzebbmenő numerus clausust, mint amilyent én a törvényjavaslatban hoztam. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy volt olyan javaslat is. amely a középiskolákra, valamennyi feísőiskolára és az egyetemekre követelte a numerus clausust ; volt olyan javaslat is, amely kivétel nélkül mindenkivel szemben követelte a numerus clausust, tehát azokkal szemben is, akik már előzőleg be voltak iratkozva ; volt olyan javaslat is, amely a francia szisztémát akarta bevezetni. Mert ott is van numerus clausus t. képviselőtársam, a francia felsőbb iskolák, amelyek diplomákat adnak, csak annyi diplomát adnak ki évente, amennyi az utánpótláshoz kell és ha 180-an jelentkeznek vizsgára és csak 80 diploma pótlására van szükség abban a bransban, akkor 80-an mennek csak vizsgára, a többi pedig szaporítja a várakozók státusát és be kell nekik várniok, míg az a szakiskola jónak látja szaporítani a diplomák számát. Ezt a rendszert is követelték tehát. A javaslat, amelyet én beterjesztettem, kompromisszum volt, amely lenyesegette azt, amit én magam is^ túlzásnak tartottam, de biztositotta azokat a célokat, amelyek érdekében a numerus clausust meg kellett hozni. Hogy abban az időben ez volt közmeggyőződés — nem az én meggyőződésem, hanem a kormány meggyőződése — s hogy ez volt a ministerelnöknek, a kormányférfiaknak és a nemzetgyűlésnek a meggyőződése is, amely csekély kivétellel megszavazta ezt a törvényjavaslatot, t hiszem, olyan köztudomású tény, hogy ezt kár elfelejteni akkor, amikor ugy próbálnak a numerus claususon rést törni, hogy egyszerűen nekem dedikálják az egész törvényt, azt képzelvén, hogy amennyiben engem sikerülne ebben a kérdésben lehengerelni, ugy a törvényt hengerelik le. Nem, t. Nemzetgyűlés ! Semmi sem történik előkészítés nélkül, semmi sem történik ok nélkül. Az a törvény megszületett azért, mert az egész ország belátta, hogy tenni kell valamit. Viseljük érte a felelősséget valamennyien (Ugy van ! jobbfelől.) és ha azt mondja valaki, hogy a túlsó oldalon vannak mintegy negyvenen, akik a numerus clausus ellen vannak, én azt hiszem ez semmi különös eredménnyel nem fog járni, mert viszont én meg vagyok győződve, hogy ezen az oldalon fog segítséget kapni a numerus clausus, hatalán veszedelembe kerülne, azok részéről, akik most az^ ellenzék padjain ülnek, de nemcsak megszavazták a numerus clausust, hanem tovább akartak menni és tovább is mentek mint én. Ha van politikai következetesség, akkor ezek az urak itt lesznek majd a numerus clausus védelmében. A népszövetség biztositotta jogegyenlőségre is történt hivatkozás. Ezt az argumentumot azután már igazán nem tudom megérteni. A törvény azt mondja: meg van állapítva egy bizonyos szám, ebben a számban össze kell válogatni az embereket és hogy az összeválogatás ne történhessék valakinek az önkénye szerint, egy beadott módosítás, amely a törvénytervezetben nem volt benne, azt mondja, hogy biztosítani kell minden meglevő felekezet vagy nemzetiség, vagy faj számára legalább azt a számot a kontigensben, amelyet a nemzetben képvisel az a faj, nemzetiség vagy felekezet. Ha valaki azt mondja erre, hogy ez jogfosztás, akkor én nem tudom, mi a jogbiztositás ? Mert t. képviselőtársaim, az én javaslatom eredetileg ugy szólott, hogy egyáltalában nem volt belévé ve, hogy a válogatódás hogyan történjék. Én annak idején ezt a tanári karra akartam bizni és erre vonatkozólag a következőket mondottam (olvassa) : »A javaslatba nincs bevéve sem faji, sem felekezeti szempont. Szerintem ez felesleges is, mert én nem kötném meg a válogatást végző tanári karnak a kezét semmiféle irányban ; övé a felelőség, kell tehát, hogy teljesen szabadon mérlegelhesse azokat a szempontokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy olyan intelligenciát neveljünk, amely a nemzetnek támogatója és vezetője lesz.« Azután adta be és indokolta Sehandl Károly javaslatát azokkal a szavakkal, hogy itt nincs antiszemitizmusról szó, — tőle legtávolabb áll ez a gondolat — hanem jogbiztositásról és védelemről ; nem akarja kitenni az érdekelteket annak, hogy bárminő befolyás alatt az az összeválogatás igazságtalanságot deklaráljon és azért kívánta biztosítani a törvény

r értelmében, hogy legalább a nemzetben képviselt száza-