Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-481

59 u À nemzetgyűlés 481. ülése 1925. évi december hó 10-en, csütörtökön. közvetett adói Azt jelenti, hogy azzal kény­szerítve lesz az, akinek ezt vagy azt a dolgot kell vásárolnia, hogy annak vásárlásával együtt azt a forgalmi adót, vagy kincstári haszonrészesedést vagy egyebet szintén meg­fizesse. (Propper Sándor: Ezzel fokozzák a nyomoruságot!)Ez mindenkor jele a gazdasági élet gyöngeségének. (Propper Sándor: Bs az antiszociális politikának!) Igaz, hogy Magyar­országon az adóteher, az egyesek megterhelése kevés, hiszen Magyarországon, — ha abszolút számokat veszünk — körülbelül 72 arany­korona adóteher jut egy fejre. Ha tehát abszo­lút számokat veszünk, azt kell mondanunk, hogy körülbelül azok között az országok kö­zött vagyunk, ahol abszolút számokban a leg­kisebb az adóteher. (Propper Sándor: Városok­ban 200 aranykoronánál, is több!) Általában a rendes eset az, hogy az adóteher körülbelül két-háromszorosa annak, ami Magyarországon van, Angliáról nem is szólva, ahol körülbelül ötszöröse annak. De az, hogy abszolút számok­ban aránylag kevés a megterhelés, egyáltalá­ban nem jelenti azt, hogy Magyarországon a lakosság kevéssé lenne megterhelve, mert a lényeg nem az, hogy abszolút számokban mennyi az adóteher, hanem a lényeg kizárólag az, hogy mennyi az egyes gazdasági egyedek jövedelme. (Ugy vart! jobbfelől.) Ha pedig azt nézzük, hogy mennyi az egyes gazdasági egye­dek jövedelme, akkor azt látjuk, hogy Ma­gyarországon aránylag igen alacsonyan állunk az egyes gazdasági egyedek átlagos jövedelme tekintetében, és ez magyarázza meg, hogy az abszolút alacsony megterhelési szá­mok dacára, ténylegesen a teher Magyar­országon igen tekintélyes. (Ugy van! a jobb­oldalon. — Fábián Béla: Mert nincsen kere­seti lehetőség! — Urbanics Kálmán: Épen azt mondja a miniszter ur is! — Fábián Béla: Ki­csin v teher, de sok!) Ez is amellett szól, hogy minden törekvé­sünknek oda kell irányulnia, hogy a termelést növeljük. Abban a tekintetben, hogy mi a ter­melést növeljük, elsősorban fontossággal bir az, hogy minél több invesztícióra törekedjünk az országban (Helyeslés.) Ezidőszerint az or-~ szag gazdasági helyzetében a magán-invesz­tició aránylag nagyon kevés, úgyhogy állami invesztíciókra kell igyekeznünk. (Ugy van ! Ugy van a jobboldalon.) Mármost, amint a budgetből és az azt követőleg benyújtandó appropriációs javaslatból a nemzetgyűlésnek alkalma lesz látni, mi a folyó budget-esztendő­ben egyrészt inveszticiókra forditottuk azt a cirka 12 millió aranykoronát, amely a budget ben van és azonkivül aszerint a felsorolás szerint, amely az appropriációs javaslatból ki fog tűnni, körülbelül hatvan millió arany­koronát meghaladó összeget használtunk fel. Hátra van még a közeli hónapokban egy cirka 20 millió aranykoronányi összeg, amelyet fel­használunk. Ehhez fog jönni azután az az ösz­szeg, amelyet a mostani genfi tárgyalások folyományaképen fogunk felhasználni tudni. Mármost azok az invesztíciók, melyeket a mostani esztendőkben eszközöltünk, épen a legyöngült gazdasági élet folytán jóformán csak első injekciót képeztek, és a törekvésnek mindenképen arra kell irányulnia, hogy foly­tatólagosan tudjuk a további invesztíciókat megcsinálni. (Fábián Béla : Injekciókat kell adni, mielőtt meghal a beteg !) Ez az, amire ma meg is van a reményünk. S ha az általunk kidolgozott programm alap­ján 2—3 éven keresztül tudunk ilyen arányok­ban — ami nagyjában megfelel a békebeli arányoknak, sőt azokat valamennyivel meg is haladja — továbbra is invesztálni az állam részéről, (Propper Sándor : És reményekből táplálkozni !) akkor hiszem, hogy ezzel rövide­sen el tudunk odáig jutni, hogy meglesz a magáninvesztició lehetősége is. A másik dolog, amire igyekeznünk kell abból a célból, hogy a termelés előmozditható legyen, az a tőkegyűjtés elősegitése. Épen teg­nap volt szerencsém a 33-as bizottságban a tőkegyűjtés kérdéséről beszélni. Ezidőszerint az a helyzet, hogy a mi gazdaságunkban dol­gozó tőke, amely mindenkor elsősorban az a betétállomány volt, amely a pénzintézeteknél helyeztetett el, — ha csak a takarékbetétállo­mányt vesszük — aranykoronákban számítva körülbelül 10 %-a annak, ami békeidőben volt, ha pedig általában a folyószámla-betéteket vesszük, akkor körülbelül 20%-a. Ez azt jelenti, hogy csak egy ilyen hányadrész dolgozik a magyar közgazdaságban azzal az összeggel szemben, amely a békebeli időkben dolgozott. (Varsányi Gábor : Virágozhatik az uzsora !) Az igyekezetnek mindenképen azon kell lenni, — és ezt is elősegiti az invesztíció, mint ahogy ezt segiti elő az intenzív mezőgazdasági ter­melés is — hogy a tőkegyűjtés processzusa mi­nél nagyobb mértékben történjék meg. (He­lí.wslés.) A harmadik kérdés, amellyel a termelés növelésével kapcsolatban foglalkoznunk kell, az idegen tőke kérdése. Magyarország ma már abban a helyzetben van, hogy azok közé az államok közé sorozódik, ahol szívesen helyez­nek el tőkéket azok az államok, amelyek tőke­felesleggel birnak. Minthogy azonban épen a háború és az azt követő események folytán a kamat még mindig igen drága, egy agráror­szágban nagyon meg kell fontolni azt, hogy ilyen drága kamatozású pénzt milyen célra és milyen mértékben vehetünk igénybe. (Ugy van! jobbfelől.) De mindenesetre örömmel ál­lapíthatjuk meg azt, hogy néhány esztendei munka után immár ott vagyunk, hogy azok közé az államok közé sorozóduuk, ahová az idegenek részéről tőke-kihelyezés szivesen tör­ténik meg. Hogy ez igy van, könnyen érthető abban az országban, ahol néhány éven keresz­tül a helyzet tényleg az volt, hogy minden egyes gazdasági egyed az ő magánérdekét teljesen mögéje helyezte az állam pénzügyi érdekeinek. Az, amit Magyarország lakossága ezen a téren tett, határozottan olyan, hogy ál­talában mindenkinek az elismerését kell, hogy kiérdemelje. Azt hiszem, most már általában itt van az az idő, amidőn mindenképen egész­séges, normális kialakulásra kell töreked­nünk a gazdasági életben; most, hogy túl ke­rültünk a különböző restrikciókon, amelyek a kereskedelmi forgalomban voltak, mindent el kell követnünk már olyan irányban, hogy a magántevékenység teljesen szabadon érvé­nyesülhessen és az állam közreműködését, az állam részvételét a különböző gazdasági tere­ken a jövőben már igazán a minimumra kell szoritani. (Fábián Béla: Bár már látnánk ezt a gyakorlatban is, nemcsak ministeri kijelen­tésekben!) A termelés elősegitése érdekében nébJány törvényjavaslattal foglalkozunk ezidő sze­rint a kereskedelmi tárcánál. Ezek közül kü­lönösen fontos az energiagazdálkodásra vo­natkozó törvényjavaslat és remélem. hogy már nem hosszú idő múlva meglesz a lehető­sége annak, hogy ezt a törvényjavaslatot a

Next

/
Oldalképek
Tartalom