Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-481
59 u À nemzetgyűlés 481. ülése 1925. évi december hó 10-en, csütörtökön. közvetett adói Azt jelenti, hogy azzal kényszerítve lesz az, akinek ezt vagy azt a dolgot kell vásárolnia, hogy annak vásárlásával együtt azt a forgalmi adót, vagy kincstári haszonrészesedést vagy egyebet szintén megfizesse. (Propper Sándor: Ezzel fokozzák a nyomoruságot!)Ez mindenkor jele a gazdasági élet gyöngeségének. (Propper Sándor: Bs az antiszociális politikának!) Igaz, hogy Magyarországon az adóteher, az egyesek megterhelése kevés, hiszen Magyarországon, — ha abszolút számokat veszünk — körülbelül 72 aranykorona adóteher jut egy fejre. Ha tehát abszolút számokat veszünk, azt kell mondanunk, hogy körülbelül azok között az országok között vagyunk, ahol abszolút számokban a legkisebb az adóteher. (Propper Sándor: Városokban 200 aranykoronánál, is több!) Általában a rendes eset az, hogy az adóteher körülbelül két-háromszorosa annak, ami Magyarországon van, Angliáról nem is szólva, ahol körülbelül ötszöröse annak. De az, hogy abszolút számokban aránylag kevés a megterhelés, egyáltalában nem jelenti azt, hogy Magyarországon a lakosság kevéssé lenne megterhelve, mert a lényeg nem az, hogy abszolút számokban mennyi az adóteher, hanem a lényeg kizárólag az, hogy mennyi az egyes gazdasági egyedek jövedelme. (Ugy vart! jobbfelől.) Ha pedig azt nézzük, hogy mennyi az egyes gazdasági egyedek jövedelme, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon aránylag igen alacsonyan állunk az egyes gazdasági egyedek átlagos jövedelme tekintetében, és ez magyarázza meg, hogy az abszolút alacsony megterhelési számok dacára, ténylegesen a teher Magyarországon igen tekintélyes. (Ugy van! a jobboldalon. — Fábián Béla: Mert nincsen kereseti lehetőség! — Urbanics Kálmán: Épen azt mondja a miniszter ur is! — Fábián Béla: Kicsin v teher, de sok!) Ez is amellett szól, hogy minden törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy a termelést növeljük. Abban a tekintetben, hogy mi a termelést növeljük, elsősorban fontossággal bir az, hogy minél több invesztícióra törekedjünk az országban (Helyeslés.) Ezidőszerint az or-~ szag gazdasági helyzetében a magán-invesztició aránylag nagyon kevés, úgyhogy állami invesztíciókra kell igyekeznünk. (Ugy van ! Ugy van a jobboldalon.) Mármost, amint a budgetből és az azt követőleg benyújtandó appropriációs javaslatból a nemzetgyűlésnek alkalma lesz látni, mi a folyó budget-esztendőben egyrészt inveszticiókra forditottuk azt a cirka 12 millió aranykoronát, amely a budget ben van és azonkivül aszerint a felsorolás szerint, amely az appropriációs javaslatból ki fog tűnni, körülbelül hatvan millió aranykoronát meghaladó összeget használtunk fel. Hátra van még a közeli hónapokban egy cirka 20 millió aranykoronányi összeg, amelyet felhasználunk. Ehhez fog jönni azután az az öszszeg, amelyet a mostani genfi tárgyalások folyományaképen fogunk felhasználni tudni. Mármost azok az invesztíciók, melyeket a mostani esztendőkben eszközöltünk, épen a legyöngült gazdasági élet folytán jóformán csak első injekciót képeztek, és a törekvésnek mindenképen arra kell irányulnia, hogy folytatólagosan tudjuk a további invesztíciókat megcsinálni. (Fábián Béla : Injekciókat kell adni, mielőtt meghal a beteg !) Ez az, amire ma meg is van a reményünk. S ha az általunk kidolgozott programm alapján 2—3 éven keresztül tudunk ilyen arányokban — ami nagyjában megfelel a békebeli arányoknak, sőt azokat valamennyivel meg is haladja — továbbra is invesztálni az állam részéről, (Propper Sándor : És reményekből táplálkozni !) akkor hiszem, hogy ezzel rövidesen el tudunk odáig jutni, hogy meglesz a magáninvesztició lehetősége is. A másik dolog, amire igyekeznünk kell abból a célból, hogy a termelés előmozditható legyen, az a tőkegyűjtés elősegitése. Épen tegnap volt szerencsém a 33-as bizottságban a tőkegyűjtés kérdéséről beszélni. Ezidőszerint az a helyzet, hogy a mi gazdaságunkban dolgozó tőke, amely mindenkor elsősorban az a betétállomány volt, amely a pénzintézeteknél helyeztetett el, — ha csak a takarékbetétállományt vesszük — aranykoronákban számítva körülbelül 10 %-a annak, ami békeidőben volt, ha pedig általában a folyószámla-betéteket vesszük, akkor körülbelül 20%-a. Ez azt jelenti, hogy csak egy ilyen hányadrész dolgozik a magyar közgazdaságban azzal az összeggel szemben, amely a békebeli időkben dolgozott. (Varsányi Gábor : Virágozhatik az uzsora !) Az igyekezetnek mindenképen azon kell lenni, — és ezt is elősegiti az invesztíció, mint ahogy ezt segiti elő az intenzív mezőgazdasági termelés is — hogy a tőkegyűjtés processzusa minél nagyobb mértékben történjék meg. (Helí.wslés.) A harmadik kérdés, amellyel a termelés növelésével kapcsolatban foglalkoznunk kell, az idegen tőke kérdése. Magyarország ma már abban a helyzetben van, hogy azok közé az államok közé sorozódik, ahol szívesen helyeznek el tőkéket azok az államok, amelyek tőkefelesleggel birnak. Minthogy azonban épen a háború és az azt követő események folytán a kamat még mindig igen drága, egy agrárországban nagyon meg kell fontolni azt, hogy ilyen drága kamatozású pénzt milyen célra és milyen mértékben vehetünk igénybe. (Ugy van! jobbfelől.) De mindenesetre örömmel állapíthatjuk meg azt, hogy néhány esztendei munka után immár ott vagyunk, hogy azok közé az államok közé sorozóduuk, ahová az idegenek részéről tőke-kihelyezés szivesen történik meg. Hogy ez igy van, könnyen érthető abban az országban, ahol néhány éven keresztül a helyzet tényleg az volt, hogy minden egyes gazdasági egyed az ő magánérdekét teljesen mögéje helyezte az állam pénzügyi érdekeinek. Az, amit Magyarország lakossága ezen a téren tett, határozottan olyan, hogy általában mindenkinek az elismerését kell, hogy kiérdemelje. Azt hiszem, most már általában itt van az az idő, amidőn mindenképen egészséges, normális kialakulásra kell törekednünk a gazdasági életben; most, hogy túl kerültünk a különböző restrikciókon, amelyek a kereskedelmi forgalomban voltak, mindent el kell követnünk már olyan irányban, hogy a magántevékenység teljesen szabadon érvényesülhessen és az állam közreműködését, az állam részvételét a különböző gazdasági tereken a jövőben már igazán a minimumra kell szoritani. (Fábián Béla: Bár már látnánk ezt a gyakorlatban is, nemcsak ministeri kijelentésekben!) A termelés elősegitése érdekében nébJány törvényjavaslattal foglalkozunk ezidő szerint a kereskedelmi tárcánál. Ezek közül különösen fontos az energiagazdálkodásra vonatkozó törvényjavaslat és remélem. hogy már nem hosszú idő múlva meglesz a lehetősége annak, hogy ezt a törvényjavaslatot a
