Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

A "nemzetgyűlés 480. ülése 1925. Újpest például építkezéssel nagyon előmozdította az ottani iskolának kiépitését — a rendelkezésre álló eszközök azonban, sajnos, még mindig elég csekélyek. Bár attól félek, hogy a t. Ház türelmével visszaélek, (Halljuk ! Halljuk l) de most olyan kérdéshez érek, amelyet itt már többszer hangoztattak és amelyet én rendkívül fontosnak tartok. A 10. cím : »Ipari és kereskedelmi célok« meglehetősen heterogén dolgokat foglal össze. Itt meg kell jegyeznem, hogy a IIL, IV. és V. csoport : a közszállitási és műszaki átvételi osztály, az állami javító műhelyek és a gépkocsiszolgálat 31 milliárd kiadás mellett csökkentetett 2 milliárddal, itt tehát megtakarítás mutatkozik, amit helyesnek tartok. Ezt a három tételt ugyanis, amely a pénzügyőrség, csendőrség és katonaság fegyvereinek javitására, a rendelkezésre álló kevés gépkocsi jármű javitására stb. szolgál, tényleg szűk keretek között kell tartani, és itt helyénvalónak látom a mutatkozó takarékosságot. Ilyen módon 2 milliárdot nyertek, 2*9 milliárdot pedig azáltal, hogy a külforgalmi iroda megszűnt, amely a kereskedelem felszabadításával létjogosultságát elvesztette. Marad tehát 4'9 milliárd megtakarítás, amelyből azonban 3'6 milliárdot a filadelfiai világkiállításra adandó állami támogatás lefoglal. Ezen a filadelfiai kiállításon, ha jól tudom, elég szerény keretek között fogunk résztvenni. Egészen nem vonhattuk ki magunkat, hiszen nagyszabású kiállításról van szó, ahol érintkezni fognak egymással különböző ipari körök, egészen tehát el nem maradhattunk. így is mutatkoztak bizonyos megtakarítások, amelyeket most azokra a feladatokra szánhattak, amelyek igazán elsőrangú fontosságúak. Az első csoport ezeknek sorában az állami munkaközvetítő, — nem ezt akartam ugyan különösen kiemelni, de ez áll az első helyen — amelyre vonatkozólag az a kifogás tétetett, hogy egy-egy közvetités túlságosan sok pénzbe kerül. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha azonban az ember az egész forgalmat nézi - 78.000 munkahely, 105.000 munkakereső nyilvántartását és 50.000 munkahely közvetítését — és ha ezekkel az ügyszámokkal elosztjuk az egész összeget, akkor egy-egy ügynek lebonyolítására mindössze 36'5 aranyfillér jut. Minthogy ez a lebonyolítás postaköltséggel stb. is jár, nem lehet azt mondani, hogy itt valami tékozlás folyik, hanem ellenkezőleg, ha az ember ezt az egyszerű számítást elvégzi, látja, hogy ez a hivatal bizony elég szerény eszközökkel dolgozik egy nagy feladat teljesítése érdekében. Nagyon örvendenék, ha a* munkaközvetítőhivatal vezetőjének egyik kedvenc eszméje megvalósulna, amelynek megvalósulása körülbelül egy millió aranykoronát és telket igényelne a főváros részéről. Neki ugyanis az volna, a terve, hogy a munkaközvetítőt, amely most három helyen van szétszórva a városban, egy épületben egyesítse és ezt egyfelől tanoneotthonnak is kiépítse, másfelől pedig a munkakereső és átvonuló munkásoknak olcsó és mégis tisztességes szállodájává tegye. (Helyeslés.) Azt hiszem, ez olyan eszme, amelynek megvalósítására az egy milliót össze kellene hozni. Én természetesen nem kezeskedhetem azért, hogy ez csak ennyibe kerül, de hallottam az eszmét és érdemesnek tartottam arra, hogy itt, a nemzetgyűlés színe eiőtt is felemlítsem. (Helyeslés.) Ugyancsak ez alá a cím alá tartozik a technológiai és anyagvizsgáló intézet, amely igen szépen fejlődik, tanfolyamokat rendez és minden támogatást megérdemel. — (Malasits Géza : Sajnos, keveset kap !) Igaza van az igen t. képviselő urnák, de igy vagyunk jóformán mindennel, szegény ember vizzel főz, nekünk a takaró szerint kell nyújtózkodnunk ; én magam nagyon évi december hó 9-én, szerdán. 361 sokszor látom, hogy ha nem is az én lábam, hála Istennek, de sok-sok embernek és institúciónak a lába kibúvik a takaró alól, nem lehet momentán segíteni, nem lehet mindent egy csapásra helyrehozni, (ügy van ! jobbfelöl.) amit reánk zuditottak azok a katasztrófák, amelyeket átéltünk, nem lehet egyszerre mindent megcsinálni, amit boldogabb időben nem tudtak megcsinálni. A tendencia mindenesetre megvan és azt hiszem, hogy ezt a tendenciát kötelessége mindenkinek támogatni. (Ugy van ! jobbfelöl-) Ami a gyáripari szakosztályt illeti, ott is az eszközök, amelyek például a háziipar támogatására, kiállítások, kurzusok rendezésére, rendelkezésre állanak, persze hogy kicsinyek. A tendencia megvan, és eredménye is van annak. Ugyanez vonul végig az egész kérdésen, úgyhogy ennek az »ipari és kereskedelmi célok« nevű címnek még egy tételével akarnék kissé behatóbban foglalkozni és ez az energiagazdálkodás kérdése. (Halljuk ! jobbfelöl.) — Malasits Géza : Ez is egy mostoha gyerek !) Talán méltóztatnak megengedni, hogy nagy körvonalakban ennek a kérdésnek lényegére mégis rámutassak, bár ezt az utolsó alkalommal is megtettem. Azt hiszem, egy számadat nagyon megvilágítja a kérdést. 1924-ben összes behozatalunk értéke kitett 702"8 millió aranykoronát, és ebből a tüzelőanyag, tehát fa, idegen szén, nyersolaj, petróleum és benzin összesen kitett 87'2 milliót, azaz az összes bevitelünk 12%-át. Most ebben az évben a kérdés megint ugy áll, hogy behoztunk szénben, tűzifában, nyersolajban és igy tovább 52 millió aranykorona értéket, ez megint kereken 10%-a az egész behozatalnak és pontosan ugyanannyi, mint amennyit kereskedelmi mérlegünk passzivitása kitesz. Ez azt jelenti, hogy ha nekünk sikerült ezeknek az anyagoknak behozatalát kellőképen redukálni, magától érthetőleg büdzsénk passzivitása is csökken, feltéve természetesen, hogy azokat az anyagokat ugy tudjuk pótolni, hogy amellett az ipari élet kárt nem szenved. Most az energia-gazdaságnak kérdése elsősorban az, hogy mi az idegen tüzelőanyag behozatalát korlátozzuk, a saját rendelkezésre álló, nem túlságosan jó értékű és nem kifogyhatatlan mennyiségben meglevő szénkincsünket takarékosan értékesitsük és ezzel kereskedelmi mérlegünk aktivitását biztosítsuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez ma országos problémává nőtte ki magát, amelyet lépésről-lépésre követni kell. Most pedig, ebből a szemszögből nézve, nekem bizonyos aggodalmaim vannak egy aktuális kérdéssel szemben. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Méltóztatnak tudni, hogy a főváros egy ajánlatot kapott, amely arra vonatkozik, hogy elektromos üzemét adja bérbe. Én nem akarok erről a kérdésről részletekben nyilatkozni. (Halljuk ! balfelői. — Fábián Béla : Halljuk ! Halljuk ! Nagyon érdekes !) Ez nem az a hely, ahol azt a kérdést elintézni lehetne, nem is ismerem még annyira a kérdést, hogy végérvényes Ítéletet mondhassak és nagyon óvatos akarok lenni. Két kardinális hibát azonban már látok, amelyeknek korrekciójáról feltétlenül gondoskodni kell, ha egyáltalán ez az egész kérdés igy megoldható volna. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Az egyik ^ az, hogy^ ezt a kérdést az ország energia-gazdaságának kérdésével karöltve kell megoldani. (Ugy van ! jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) A nagy veszedelem abban van, hogy ha mi ettől a _ nagy kérdéstől teljesen különválasztva megoldjuk a budapesti problémát, jól, rosszul, erről nem akarok egy szót sem mondani, de megoldjuk ugy, hogy az általános energia-gazdálkodás nem kapcsolódhatik ^ be, akkor a Budapest—bécsi vonal elektrifikáíását sohasem lesz lehetséges megcsinálni és nagyon