Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

A nemzetgyűlés 480. ülése 1925. ben láttam, Magyarországon talán nem is találhattam volna. (Esztergályos János : Az közel van a vadonhoz ! Magyarország azonban mégis csak más !) Amerikában azonban, azt hiszem, most már minden hatodik ember autótulajdonos, s az autóknak ez a hatalmas lábrakapása visszahatással volt az útrendszer kiépítésére. Sehol olyan energiával nem fognak hozzá e kérdéshez, mint Amerikában, nem azért, hogy csak az autósoknak teremtsenek utat, hanem, mert ez egészen világossá tette a kérdés óriási közgazdasági jelentőségét. (Ugy van ! a jobboldalon.) Természetes dolog, hogy itt még kevésbé gondolhatunk arra, hogy csak az autoinobilistáknak csináljunk utakat és csak ott, ahol autók járnak, hanem a reflektor lényével rávilágítok a mi útrendszerünk elhanyagoltságára, amit épen azok a gazdatársáim is emlegetnek, akik legkevésbé fognak valaha is autón járni. (Ugy van! a jobboldalon.) A második fontos törvényjavaslat az, amely a villamosáram termeléséről, vezetéséről és értékesitéséről szól. Ez szoros kapcsolatban van az energia kérdésével, amelyre későbben leszek bátor visszatérni. Ez mindenesetre előfeltétele egy egészséges energia-gazdaságnak és_ azért nagyon kívánatos volna, ha ez a törvényjavaslat minél előbb kijönne. Tudtommal teljesen készen van, talán még az indokoláson van egy kis csiszolni való. Azt hiszem, megérett az idő arra, hogy ezzel a törvényjavaslattal legalább is az érdekeltség elé jöjjenek. A posta-törvényjavaslat, azután törvényjavaslat a villamos hírszolgálatról szintén előkészítés alatt áll. A rádió-rendelet a pénzügyi bizottsági tárgyalás óta napvilágot látott, s amint örömmel konstatáltam, nem ébresztette azt a felzúdulást, amelyet megszoktunk, ha akármilyen intézkedésről van szó. Ebből azt következtetem, hogy meglehetősen jól találták el a középutat. Vannak azonban itt mégolyan kérdések, melyeket törvényesen rendezni kell, és épen ezt a célt szolgálja ez a törvényjavaslat. Egy további,

t az idők követelményei által megkívánt törvényjavaslat az építőipari törvényjavaslat. A jelek szerint ez nem fog egészen harc és háború nélkül napvilágot látni, azonban mindenkinek, aki valamit teremteni akar, számolnia kell ezzel a körülménnyel. Azt hiszem, ennek a törvénynek létrehozása az egész ipari fellendülés érdekében fog állani. Következik azután az ipartestületekről és az országos kézműves testületről szóló törvényjavaslat, az iparban alkalmazott gyermekek, fiatalkorúak és nők védelméről szóló törvényjavaslat, a kereskedősegédek és magántisztviselők szolgálati viszonyairól szóló törvényjavaslat, amelyre szerény véleményem szerint már nagyon is szükség volna, az iparban alkalmazottak egészségének és testi épségének védelméről és az iparfelügyelőkről szóló törvényjavaslat, amely igen sok elavult dolgot van hivatva kiküszöbölni. Nagyjából ez az a tevékenység, amelyet a törvényelőkészítő osztálynál látunk. A második nagy munkakörre, a külső kereskedelemre nem akarok kitérni. A kereskedelmi szerződések témája már szóbakerült a külügyi tárcánál és különben is ez az a téma, amelyet — azt hiszem — teljesen és egészében a kereskedelemügyi minister ur előadásának kell átengedni, mégpedig azért, mert ő az, aki az összes vonatkozásokat áttekinteni tudja. Itt csak arra a körülményre akarok mégis rámutatni, hogy végeredményben külkereskedelmünk örvendetes fejlődést mutat. Nekünk a viszonyok megítélése szempontjából nagyon értékes instrumentumunk van: a Statisztikai Közlemények, melyek egészen világos képét adják kereskedelmünknek. Ebből azt évi december hó 9-én, szerdán. 309 látjuk, hogy folytonos emelkedés van az általános külföldi forgalomban. Ez az emelkedés először rendkivïl gyors volt a behozatalnál, majd egy ideig megállapodott, 1923-ról 1924-ie azután hirtelen felment, ami a kereskedelmi szabadság hely reálíitásának következménye volt, úgyhogy Ï924ben 702.000.000 aranykorona volt a behozatal, ezzel szemben kivitel csak 575.000.000 aranykorona, tehát meglehetősen nagy passzívum. Amennyire az 1925. évre vonatkozó adatok már most rendelkezésre állanak, ezekből az az örvendetes tény derül ki, hogy a forgalom nagysága még megnövekedett, de abban a szerencsés irányban, hogy kivitelünk erősebben fejlődött és ennek következtében a passzívum, amely 1924-ben ugyanerre az időszakra vonatkozólag 102"6 millió aranykoronát tett ki, 1925-ben körülbelül a felére, 52"6 millióra szállott le. Nem mondom, hogy rózsás állapotokkal állunk szemben. Nem tudom, hogy ezt a nagy passzívumot a mi fizetési mérlegünk hogyan tudja kiegyenlíteni, tény azonban az, hogy a viszonyok folytonosan javulnak és én meg vagyok győződve róla, hogy a kereskedelmi szerződések rendszerének kiépítése után ez még kedvezőbb irányban fog fejlődni. Ugyancsak a központi igazgatáshoz tartozik még az üzemek legfelsőbb ellenőrzése és az ipari ügyek ellátása. Erre a fontos kérdésre azonban részben az üzemeknél, részben a 10. rovatnál fogok rátérni, ugy, hogy most már elhagyván a központi igazgatást, áttérek az egyes fontosabb címekre. Itt szives figyelmüket kérem, amennyiben a második címről, a légügyi hivatal kérdéséről mondok egypár szót. Részben kifogásolták, — ámbátor ezek a kifogások nem voltak hangosak a pénzügyi bizottságban sem — részben kicsinylő nyilatkozatot halottam, hogy : ugyan mit akarunk ezzel az egész légügyi hivatallal, amikor tulajdonképen repülőgépünk sincs. Alighogy lezajlott a pénzügyi bizottság ülése, alkalmam volt egészen hiteles formában'megkapni annak képét, hogy mi történik ezen a téren Németországban. Németország azért nagyon fontos és mértékadó, mert a békeszerződés intézkedései szórói-szóra ugyanolyanok Németországra nézve, mint reánk nézve a trianoni szerződés intézkedései. A békeszerződésen túlmenőleg a londoni határozmányok még megnehezítették mindazt, ami csak valami vonatkozásban áll egy hadi légi flottával. Limitálták a járművek sebességét, lehetetlenné tették a járművek emelkedését 4000 méteren felül, s egy csomó olyan intézkedést tettek, amely tulaj donképen az egész repülőtechnikát gúzsba köti és mindennek ellenére a németek nem vesztették el bátorságukat és egy egészen példátlan propaganda folyik abban az irányban, hogy abban a pillanatban, amikor a német ipar megint a légi járművek gyártásával foglalkozhatik, akkor legalább időt ne veszitsen az előkészítéssel. Ez a propaganda először magának a légügyi hivatalnak a megszervezésében mutatkozott épen olyan modalitások között, mint ahogy az nálunk is megvan. Sajnos, a budgetszerü összeget nem tudom, nem sikerült azt megállapítanom, de megvagyok győződve, hogy igen nagy Összeg. Ami ott azonban nagyon latba esik, az az, hogy minden város igyekszik légi kikötőt, repülőteret létesiteni. Nálunk ez a Jégügyi hivatalra van bízva, állami feladata. Németországnak már 26 repülőtere van, egészen elsőrangú felszereléssel, mert egy ilyen repülőtér hangárokat, műhelyeket, raktárakat jelent, egész kis városrészeket. Azonkívül öt technikai főiskola és a göttingai egyetem külön aerodinamikai intézeteket rendezett be, ahol a legmesszebbmenő módon vizsgálják a röpüléssel összefüggő elméleti és gyakorlati kérdéseket. Végül példás módon meg van szervezve az