Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-480
342 A nemzetgyűlés 480. ütése í'9.25, akik különféle sajtószolgálatokat teljesítenek. Itt például meg van említve, hogy a tiszteletdíjak tétele alatt bő szerződéses alkalmazottja van a minister urnák, akik sajtószolgálatot teljesítenek. Azután ugyancsak fel van véve jutalmakra, rendszeres és nem rendszeres illetményekre, segélyekre, tiszteletdíjakra szintén igen jelentékeny összeg.' Tudóin, hogy a kormánynak szüksége van a sajtóra és hogy a sajtónak a kormány iránt való áthangolását a ministerelnökség szokta elvégezni. De a régi kormányoknál nem tapasztaltam soha, hogy ilyen jelentékeny öszszeget bocsátottak voina az egyes szakminister uráli rendelkezésére, akik egészen külön egyéni, speciális, individuális, sajtószolgálatot tartanak fenn oij r an célra, amelyről talaj donkép hallgat a költségvetés. Várom az igen t. belügyminister ur válaszát ebben a tekintetben, mert utalok arra, hogy ón és mindazok, akik a sajtószabadságért lelkesedünk, nem szivesen vesszük, ha az igen t. belügyminister ur a sajtó tekinteteben eddigi rigorózus álláspontján megmarad, amelyet a Nagykőrösi Újság betiltásával s a Magyar Vidéknek uj szerkesztőjétől való elvonásával megmutatott. Az 1848-iki törvények gerince és alapja az, hogy gondolatait sajtó utján mindenki szabadon terjesztheti. A 12 pontban úgy, mint az alaptörvényekben is benne van ^z a felfogás. Ezzel szemben pedig azt látjuk, hogy a minister ur, amikor egy kemény, erős ellenzéki sajtóról van szó, nemcsak hogy a jog álláspontjára nem helyezkedik, hanem igenis a legszívesebben ezt a sajtót elnémitani igyekszik. Egyik oldalon tehát nem veszi szivesen, sőt megakadályozza az ellenzéki sajtó hangját és kritikaját, a másik oldaton viszont hivatalos köpönyegekben és hivatalos célra sajtószolgálatot létesitett és tart lenn, amelynek rendeltetéséről nem vagyunk tájékoztatva, és amely igen jelentékeny összeget vesz ki az állam költségvetéséből. INfciii tudom, hogy a minister ur mivel fogja ezt indokolni és hogyan fogja elmondani, hogy ezek az emberek hol vannak alkalmazva, és mit csinálnak. A magyar adófizető polgárság adófiilérei nem arra valók, hogy olyan sajtóférfiaknak adjanak azokból segélyeket, tiszteletdíjakat és fizetéseket, akiknek munkásságáról talán nem lehet nyíltan beszélni. Amennyiben ezek pártpolitikai célokat szolgálnának, ezt a legnagyobb mértékben perhorreskálom és kifogásolom; amennyiben nem pártpolitikai szolgálatot teljesítenek a sajtóelőadók, abban az igen t. belügyminister urnák kötelessége nyíltan megmondani ezt, és minket erről felvilágosítani. (Lendvai István: A legjobb ellenzéki propagandát a kormánypárti lapok csinálják.) A t. belügyminister ur azzal az indokolással szüntette be pl. a Nagykőrösi Újság megjelenését, hogy nem látja szivesen, ha a kormány külpolitikáját erősen támadja az ellenzéki sajtó, és így a külpolitikai támadáson keresztül lejáratja a kormány tekintélyét. Ha valaki ezt a felfogást vallja, ennek konzekvenciája az, hogy tulaj donképen nem is lehet semmiféle ellenzéki működést kifejteni, mert ugy a politikában, mint a zsurnalisztikában a kritizálás, ez a kifogás, a hibák megkeresése és feltárása nem jelent egyebet, mint a kormány tekintélyének némiképen való lejáratását, mert a kormány azt vindikálja magának, hogy ő sajtó tekintetében és politikai tekintetben is teljesen csalhatatlan. De ha a minister ur ezen a merev állásponton van, aminek évi december hó 9-én, szerdán-. ellentmond az .egész; világon minden einher, és minden tényező, aki csak valaha is sajtóval foglalkozott, akkor egyáltalában felesleges a politikai élet is, a parlamenti élet is, mert itt is állandóan meg kell ütköznie a kél felfogásnak, a jobboldali vagy kormánypárti felfogásnak a baloldali felfogással. Ha a minister ur ezt az összeütközést, ezt a szembeállási és kritizálást kifogásolja és lehetetlenné teszi a vidéki sajtóban, akkor nem tudom, hogy az igen t. minister ur miért vesz részt a politikai életben, és egyáltalában mit akar ezzel a jelentékeny összeggel, amelyet a saját egyéni sajtójának fentartására for dit. Arra kérem tehát a minister urat, hogy egyfelől ne legyen olyan rigorózus s ne igyekezzék a Gödöllői Magyar Vidéktől egészen a Nagykőrösi Hírlapig minden ellenzéki sajtótól elvenni az oxigént, vagy pedig ne igyekezzék az összes újságokat közös nevezőre hozni, mert nagyon szomorú lenne, ha Magyarországon a kritikát és az ellenzéki szellemet nem találná meg a nagyközönség' az újságokban. Elég szomorú. hogy ma már a budapesti sajtó igen jelentékeny nagy részében nem lehet már megtalálni azt az ellenzéki kritikát, ellenzéki véleményt, felfogást és ellenzéki szellemet, amely pedig él az ország lakosságának 99%-ában. A minister ur bizonyos ideig elzárhatja ezt a szellemet, üldözheti az újságokat, a kiadóhivatalokat és egy nevezőre hozhatja bizonyos ideig az újságoknak azt a részét, mely konjunktúrából vagy pedig a hatalom kiszolgálása szempontjából tiszteletben tartja a minister ur intencióját. De nézetem szerint annál hamarabb el fog következni az az idő, amikor majd a tömegek és az újságolvasó közönség egyaránt tiltakozni fog ez ellen a szellemi erőszak ellen és a minister urnák az ellen az elj ellen, amellyel minden szabad gondolatot és minden szabad véleménynyilvánítást meg akar fojtani a magyar sajtóban. (F„ Szabó Géza: Akkor te leszel a kultuszminister!) Ilyen invektivákkal nem lehet kritikámtól eltéríteni. (Zsirkay János: Mái* régen megérdemelte volna, hogy az legyen! Ez már túlhaladott álláspont. — F. Szabó Géza: Ami késik, nem múlik!) A minister ur igen je : lentékeny összegeket vett fel és vesz fel ma is a költségvetésben a sajtószolgálat céljaira, de a sajtó munkásai, ugy az újságíró-, mint az Írótársadalom nem veszi szivesen, ha a kormány ilyen anyagi szálakkal igyekszik megnyerni és a maga szekeréhez láncolni a sajtó embereit, a sajtó tényezőit. Jobban szeretnék, ha a sajtót hagyná a nagyközönségre, annak Ízlésére és felfogásai-. Azt a sajtót, amely azt írja, mely az ő lelkében és szivében van, támogatja, ellenben a kényszeredett és felülről bizonyo.; pénzekkel megnyergelt és megnyert sajtót hiába akarják a nép elé! bocsátani és hiába akarják popularizálni, mert a néptömegek rá fognak jönni arra, hogy olyan felfogást és olyan véleményt népszerűsít ez a sajtó, amely a tömegek érdeke ellen van és csak idiég-óráig fogják tűrni, de a végén ki fogják dobni az ablakon. Én tehát kérem a minister ur nyilatkozatát a sajtószolgálatról és különösen kérem, méltóztassék megmondani, hogy ezt a több mint két és félmilliárd koronát, amelyet csak ennél az egy tételnél méltóztatik elszámolni, milyen célokra költi az igent, minister ur. Elnök: Szólásra következik! Bodö János jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Nem uj dolog ebben a költségvetésben, hogy ilyen tételek előfordulnak, .mert hiszen csak ebben a
