Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-473
26 A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, csütörtökön. nem sok örömmel jár ma Erdélyben a magyar párt tagjának, még kevésbé a magyar párt vezérének lenni — magát magyarnak, akit mégis megtiszteltek azzal, hogy őt választották maguk közül vezérnek. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam az ő beszédét (Olvassa): »Az erdélyi zsidóság örökös elválaszthatatlan kötelékben él a magyarsággal és azt mondja : veled voltam boldogságodban, veled megyek a megpróbáltatásokban és veled megy mindenki, aki magyarnak tartja magát.« (Szabó József : A felvidéki zsidóság mást csinál ! — Vázsonyi Vilmos : Az sem igaz !) Ha eljött volna a t. képviselő ur ép ngy, mint ahogy eljött Klebelsberg kultuszminister ur a recepciót ünneplő gyűlésre, ott hallhatta volna a kassai hitközségnek és a többi zsidó hitközségnek a magyarországi hitközségekhez intézett táviratát, amelyben hivatkozva a recepció nagyszerű gondolatára, értesitik a magyar hitközségeket arról, hogy ők ott is továbbra is magyaroknak tartják magukat. Ha a képviselő ur olvasna újságokat, tudhatná azt, hogy Erdélyben a legvadabb izgatások és lázitások folynak Cuza és társai részéről a magyar zsidók ellen azért, mert felterjesztésükben, amelyet a román kormányhoz intéztek, a maguk iskolái részére követelik a magyar nyelvet és kijelentik azt, hogy ők nem hajlandók semmiféle más nyelvet iskolájukban elfogadni. Ha a képviselő ur törődne odakint Erdélyben a magyarság történetével, ha törődne azzal, mi történt a magyar köztisztviselőkkel, tudnia kellene, hogy a magyar köztisztviselőket, akik lenyomorodva állottak itt, mikor állásaikból elbocsátották őket, a zsidók támogatták megmaradt vagyonukból s vagyonuk jó részét forditották arra, hogy a szegény magyar köztisztviselőknek kenyeret adjanak és őket támogassák. Józan ésszel és emberi aggyal egyáltalán nem birok megérteni valamit: nem bírom megérteni a kevesebb magyarságért folyó izgatást. Egy olyan ország, mint Magyarország, amely ország lakóinak száma y an csekély, amelynek sehol sincsenek szövetségesei, szövetségeseket kint a világban csak azzal szerezhet, ha azt hirdeti az egész világnak, hogy itt több jog és szabadság van, mint akárhol másutt a világban, hogy itt nines elnyomatás, itt minden ember egyenlő, itt minden embernek eg3 r enlően megvan a módja a boldogulásra, ez egy olyan ország, amely nem akarja magából kierőszakolni és hamis magyarázatokkal kitaszítani azokat, akik magukat magyaroknak vallják. Itt minden áron uj magyarokat kellene szerezni. Épen ugy, ahogy Románia is román janicsárokat nevel a kis magyar lelencgyermekekből, ebben az országban is mindenkinek arra kellene törekednie, hogy mentül több legyen a magyar. Ahogy megszállott területeken' arra törekednek, hogy az emberek ne vallják magukat magyaroknak, nálunk arra kellene törekedni, hogy az emberek magukat magyaroknak vallják. Jó, okos politika-e a magyarság erdekében az, mikor ennek az ellenkezőjét cselekszik! (Szabó József: A Felvidéken zsidópárínak mondották magukat, nem magvar pártnak!) T. képviselő ur, erre a következőket válaszolhatom. (Vázsonyi Vilmos: Megnézhetik a cseh állam tankönyvét, ha épen kiváncsi reá, amely azt mondja, hogy a zsidók, sajnos, magyaroknak valliák magukat! — Szabó József: Láttuk az ellenkezőjét!) 200.000 embert látott a t. képviselő ur egész Csehországban és Szlovákiában leszavazni a zsidópártra! (Szabó József: És a Felvidéken!) Azzal szemben méltóztassék csak Munkácsra, Bereg vármegyére, Ung megyére és Zemplén felső részére gondolni, ahol tulajdonképen a magyarországi zsidók legnagyobb része lakott és akkor a képviselő ur mindjárt meg fogja állapítani, hány ember szavazott le a Szentiványi-féle nemzeti pártra. Itt is bátor vagyok egy zseniális dologra felhívni a figyelmet. A magyarságnak eddig a Felvidéken csak egy pártja volt: a magyar keresztényszocialista párt. A zsidók lelkében tehát felmerülhetett az a kérdés, hogy hova szavazzanak : clYYcí cl keresztényszocialista pártra-e, amely őket el akarja nyomni, vagy arr cseh vagy szlovák, pártra, amely őt nemzetiségétől, magyarságától akarja megfosztani 1 ? (Szabó József: Nagy tévedés! — Haller József: Ott volt a kisgazdapárt!) Akkor nem volt kisgazdapárt. (Haller István: Hogyne lett volna! — Zaj. — Elnök csenget.) A Szentiványi-féle magyar nemzeti párt most lépett a norondra. (Haller István: Szentiványi képviselő volt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A szónokló képviselő urat pedig kérem, méltóztassék a tárgyhoz visszatérni és ne méltóztassék külpolitikai fejtegetésekbe bocsátkozni. A kultusztárca általános vitájánál tartunk. Fábián Béla: Nekem ugyan az a véleményem, hoar a kultusztárca Magyarországért beszélő külpolitikai tárca is, de az elnök ur figyelmeztetése előtt meghajolva, csak annyit vagyok bátor e kérdésre vonatkozólag még mondani, hogy 25%-kai emelkedett a magyar szavazók száma a Felvidéken azóta, mióta felekezeti jelszavaktól mentesen a macyar nemzeti párt a Felvidéken megalakult. (Szabó József: Nagy tévedés! Azelőtt is megvolt!) Arra, hogy a felvidéki magyar zsidók miként viselkednek, Friedrich István tud a kénviselő urnák bizalmas felvilágosításokat adni. Hogy visszatérjek a kultusztárca vitájához, habár véleményem szerint attól el sem kalandoztam, méltóztassék megengedni, hogy a minister urnák még egy kijelentésével foglalkozzam. A minister ur itt beszédében és általában nyilatkozatában arra hivatkozik, hogy a numerus clausus nem irányul a zsidók ellen. (Vázsonyi Vilmos: Talán a cseremiszek ellen!) Nem tudom, hogy a riff-kabilok, cseremiszek vagy a votyákok ellen irányul-e a minister ur véleménye szerint a numerus clausus, de lehetetlen az, hogy egy kulturfölényre törekvő államnak kultuszministere idehaza más álláspontot képviseljen, mint a külföldön. Az erkölcsös álláspont, amelyet egy országnak a külföldön is szerepelni óhajtó ministere magáévá tehet, egyedül csak az igazság megvallása lehet. Ha a kultuszminister urnák az a véleménye, hogy a numerus clausus olyan szégyen, amelyet a külföld előtt takargatni kell... (Pakots József: Nem az a véleménye!) A kultuszminister urnák bizonyára ez a véleménye, mert különben Berlinben és a külföldön nem jelentené ki a valósággal ellentétben, hogy a numerus clausus nem a zsidók ellen irányul. Én kérdem Haller István képviselő úrtól, aki édesatyja a numerus claususnak, hogy ki ellen irányul a numerus claususl (Haller István: Majd megmondom. Nem kerteltem akkor sem. most sem fogok kertelni!) Én a képviselő úrtól ezt nagyon jó néven veszem. A képviselő ur megmondotta, hogy a zsidók ellen irányul. Ez őszinte beszéd, őszinte nyilatkozat. Ellenben a kultuszminister ur kijelenti, hogy nem a zsidók ellen irányul. (Haller István: Igaza van neki is és nekem is igazam van!) Kérem
