Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-479
292 A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. évi december hó 5-én, szombatm ' Miután a költségvetést általánosságban elfogadtam, — nem tekintvén a költségvetés elfogadását bizalmi kérdésnek — a belügyi tárca költségvetését is elfogadom. {Helyeslés és taps a jobbközépen.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Kétlily Anna! Kétnly Anna: T. Nemzetgyűlési (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk tárgyait többi tárcánál ~is és azoknál is, amelyek ezután következnek, az a legsúlyosabb kritikám, hogy teljesen és tökéletesen elhanyagolják a munkásproblémákat, teljesen és tökéletesen elhanyagolják a dolgozók érdekeit. (Ugy van! Ugy van! a szélsööaloldalon.) Két tárca van, amelyről nem lehet azt állitani, hogy figyelmen kivül hagyják a dolgozókat és ez: a belügyi ós a pénzügyi tárca. Ezek sem annyiból veszik tekintetbe a dolgozókat, mintha érdekükben akarnának valamit alkotni. Ha a belügyi és a pénzügyi tárcát megszemélyesíteni akarnám, akkor azt mondanám, hogy a belügyi tárcát mint csendőrt, a pénzügyi tárcát mint fináncot látom: a belügyi tárca csendőre kezén-lábán tehetetlenné teszi a dolgozót, a pénzügyi tárca finánca pedig ezt a dolgozót azután levetkőzteti. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) Ugy a pénzügyi, mint a belügyi tárcának erről a szerető gondoskodásáról megvan a magunk véleménye annyiban, hogy ezek túlságosan viszaólnek azzal az erőhatalommal, amely a kezükben van. (Zaj a jobboldalon.) Ha az egyik közbeszóló t. képviselőtársam az előbb azt jegyezte meg, hogy erre azért van szükségünk, mert a közbiztonság- igen fontos ebben az országban, akkor nekem azt kell reá megjegyeznem, hogy igen furcsa fogalmaik vannak azoknak a szabadság-jogokról, akik a közj biztonságot máskép, mint minden ember mellé állított 10—15 fegyveres emberrel, elképzelni nem tudják. Elvégre is felnőtt emberekről van szó, akik nem kérnek a dajkaságból, akiknek nincs szükségük erre, annál kevésbé, (Farkas István: Nem is dajkálják a rendőrök őket!) mert ezeket a hivatlan és nem kért dajkákat épen azoknak kell el is tartamok, akikre ezeket rákényszeritették. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt különösen a belügyi tárcának a közrendet biztosító intézményeinél is arra kell rámutatni, hogy az nem egyéb, mint itt benn az országban a nagytőkének és nagybirtoknak számára biztosítani azt a feltétlen nyugalmat, amelyet megfelelő munkafeltételek teremtésével könnyebben és alkalmasabban lehetne biztosítani. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőhaloldalon.) és ezt a nyugalmat, amelyre neki «szfiksége van, amelynek megteremtésére azonban anyagi áldozatokat hozni nem hajlandó, még e nyugalommegteremtésnek költségeit is mivelünk fizetteti meg. (Ugy van! jlgy van! â szélsőbaloldalon.) A belügyi tárcának a közszabadságokkal összefüggő dolgairól beszéltek az előttem szólott szociáldemokrata képviselők, és beszélni fognak azok is, akik utánam következnek. Bu kiragadok a belügyi tárcából három tételt, amellyel foglalkozni kivánok s amelyek legközelebb esnek hozzám. Az első, amelyről az előadó ur is megemlékezett tegnap előadói beszédében, a háztartási alkalmazottak kérdése. Minden túlzás nélkül (Halljuk! Halljuk!) el lehet róluk mondani, hogy ez a munkáskategória a leghivatottabb, legvédtelenebb és legkiszolgáltatottabb munkásréteg. (Ugy van! Ugy vén! a bales a szélsőbaloldalon.) Az előadó ur szerint a belügyi tárca a maga hatásköreiből már igen nagy hatásköröket engedett át a népjóléti ministeriumnak. Én azt tartom, hogy végre el kellett következnie annak az időnek is, mikoi* ez a kérdés is ki kell hogy kerüljön a közrendészeti problémák káoszából. Amint mondottam, ez a munkáskategória teljesen elhagyatott, teljesen védtelen és teljesen szervezetlen. Senki sincs, aki őket jogaikról és kötelességeikről felvilág'ositsa, ezért a legteljesebben visszaélnek tudatlanságukkal mindazok, akik az élet szomorú sodrában hozzájuk csapódnak. Rengeteg a panasz ellenük, ezt elismerem. De meg kellene egyszer vizsgálni, hogy kik terjesztik ezeket a panaszokat, honnan jönnek elő ezek a panaszok és kik azok a munkaadók, akik ezekkel a panaszokkal telekiabálják a levegőt. Azoktól az uriasszonyoktól, akik háztartási alkalmazottakat tartanak, egyszer meg kellene kérdezni azt, hogy az úriasszony fogalma tisztán attól függ-e, hogy valaki jobb ruhában jár-e, vagy attól, hogy a kellő szivjóság és lelki nemesség megvan-e a cím mellé. (Beck Lajos: Helyes beszéd!) Az-e az uriaszszony, aki néhány létrafokkal magasabban áll a társadalmi ranglétrán, mint a fizetett rabszolgája, vagy pedig az, akiből kellő szociális érzék sem hiányzik ahhoz, hogy meg tudja érteni a nálánál alacsonyabb társadalmi fokon és kultúrában is alacsonyabb színvonalon álló szerencsétlen teremtés bajait és kívánságait. T. Nemzetgyűlés ! Hiszen mikor felkerül faluról az a lány, mikor a pályaudvarról elviszik, vagy amikor biztos helyre megy, minden szépet és jót Ígérnek neki. Mint a karácsonyi angyalok jelennek meg és viszik őket családtagnak, a valóságban pedig nem az a ritka 5—6—8 százezer koronás fizetés jut nekik, amelyet elhiresztéinek róluk, hanem vannak még ma is százával, akik 80—100—150 ezer koronás havi fizetésekért kínlódnak s azt sem kapják kézhez, mert az okozott károkért vagy az ajándékozott rongyokért ennek is legnagyobb részét elsején levonják. (Ugy van ! Ugy van!) Olyan ajándékrongyokért, amelyeket már nem viselhet és nem használhat a munkaadó, aki a munkabér fejében ezzel kivan ja kielégíteni azt a szerencsétlen teremtést. A munkaidő teljesen szabályozatlan s akiben nincs szociális érzés, az bizony már kora reggel 4—5 órától este 11 óráig is, sőt még tovább is dolgoztatja azt a cselédet, ha például valami házi mulatság vagy más hasonló van a háznál s az a cseléd munkája után az egészségtelen, sötét, hideg cselédszobába tér nyugovóra, (Pikier Emil : Ha van cselédszoba !) amelyet a legtöbbször még kitakarítani sem ér rá, de van számtalan olyan eset is, ahol még ez^ az egyetlen menedékhely sem áll rendelkezésére és csak a sparherd elé vetett ócska rongyokon, vagy a lyukas matracokon térhet pihenőre. Szabad időről, kimenőről, magánügyek elintézéséről ha van szó, mindig és következetesen elfelejtik azt, hogy az a cseléd is ember, hogy neki is szüksége van szórakozásra s ha az a háztartási alkalmazott moziba jár, azt már mint nagy bűnt róják fel neki ugyanazok, akik semmiféle kritizálni valót nem találnak abban,— hiszen én sem találok — ha a munkaadó színházba, mulatságba vagy táncdélutánokra jár el. Baleset és betegség esetében számtalan az olyan eset, — csak a Munkásbiztosi tó Pénztárnál kell utána nézni, — hogy az elmulasztott befizetések következtében a háztartási alkalmazott elesik attól, hogy a betegsegélyző őt segélyezze vagy orvossággal lássa el,az pedig hogy a-munkaadón megvegye a törvény értelmében azokat a
