Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. Mert mi történnék például, hogy csak egyet mondjak, ha a vízművek beszüntetnék Budapesten a munkát? Ki szenvedne emiatt többet"? Talán a vagyonos osztály? Nem, mert az legfeljebb kristályvizet fog inni és módjában van az általa pénzelt, díjazott személyzet útján magát bőségesen Vizzel ellátni. Tehát szenvedni emiatt csak a szegény ember szenvedne, akinek nincs pénze kristályvízre és arra, hogy magának cselédet tartson, aki a kútról vagy máshonnan neki vizet hozzon. Nem hiszem, hogy valaha akadna szociáldemokrata párt, amely a harcnak ezt az őrületét venné igénybe, amellyel a maga, tömegeit keserítené el elsősorban. (Rakovszky Iván belügyminister: Nem csak a párt csinálja!) Ugyanez vonatkozik a többi üzemekre, amelyeket feleslegesnek tartok itt mind felsorolni. De nem ez a célja ennek a munkavédelmi szervezetnek. Ismételten hivatkoztam itt példákkal arra, hogy ezek az urak képtelenek dolgozni és nem is tudnak dolgozni. (Rakovszky Iván belügyminister: Megmutatták, hogy tudnak!) Ezek között a legkevesebb a szakember, ezek csak demagógoskodni tudnak, és én itt bizonyítani fogom, e hivatal egyik vezetőjének levelével, hogy ez igy van és bizonyítani fogom azzal a körlevéllel is, amelyet a miskolci körlet parancsnoksága intézett a munkaadókhoz, hogy ennek^ az egész hivatalnak propagandaeélja van és ezen a hivatalon keresztül finanszírozza a minister ur azt a mozgalmat, amelynek célja, hogy a szocializmus eszméjétől távoltartsa a munkásokat. (Rakovszky Iván belügyminister: Abból a csekély összegből? Nehéz volna!) Nekünk azonban sikerült a munkások előtt bebizonyítanunk azt, hogy az úgynevezett Közérdekű Levelek-et a munkaadók fizetik és küldetik az ő címükre és a munkaadók azok, akik gondoskodnak ilyenmódon az ő szellemi táplálékukról. Itt van a kezemben egy jegyző levele, amelyet más alkalommal egyizben már ismertettem ós amelyben szintén agent-provocateur szerű munkát végeznek ezek a hatóságok. A nógrádmarcali jegyző például azt irja a 775. számú körlevelében vagy levelében, hogy (olvassa): »Én ezeket a leveleket a kommunistagyanús egyéneknek fogom elküldeni. Ok azt nem fogják tudni, hogy én küldöm és már az a körülmény is gyanús lesz előttük, hogy hogyan és ki ismeri őket.« Ilyen kis naiv az a jegyző. Azt hiszi a kis hamis, hogy ez titokban marad és senkisem fogja megtudni, ki küldi a leveleket. Nos, mi majd gondoskodunk róla, hogy mindazok, akiknek ilyet küldenek, megtudják, ki küldi azokat. Mit ir például a minister ur osztályvezetője, a nemzeti munkavédelmi felügyelő? Azt irja (olvassa): »680. res. 1923. VII. Nemzeti Munkavédelmi Hivatal. Folyó évi szeptember 5-én, illetőleg november 15-én kelt nagybecsű soraira válaszolva, a kebelbéli számvevőséggel folytatott tárgyalás alapján van szerencsém tisztelettel értesíteni, miszerint tekintettel azon körülményre, hogy a költségvetés jelenleg megtárgyalás alatt áll és nem tudható előre, hogy milyen nagyságú összeg fog műhelyköltségek címén rendelkezésre bocsáttatni, a Közérdekű Levelek hozzájárulási költségeinek megállapítása, illetőleg a havi hozzájárulási összeg nagysága csak a költségvetés letárgyalása után lesz megállapítható, mikor is az érdemleges eredményről értesíteni fogom. Fogadja Nagyságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását, 1923. december 1.«" Azt hiszem', nem méltóztatévi december hó 5-én, szombaton. 285nak azt mondani, hogy ez is abból a nem tudom milyen gyárból való, mert én csak eredeti okmányt produkálok. A minister urnák már volt módjában meggyőződni arról, hogy ez az ő osztályvezetőjének eredeti átirata a sajátkezű aláírásával. (Rakovszky Iván belügyminister: Igen, nem is tagadom!) Itt van azután a másik körlevél, amely ujabb keletű. Az előbbire még azt lehetne mondani, hogy az már régen volt, ma már nincs ugy, ami lehetséges, hogy igaz, de igaz az is, hogy »műhely« címén megint nagy összeg van beállitva a költségvetésbe és nem tudom, hogy ebben a műhelyben milyen titkos kezek hová irányítják a pénzt és hogyan oszlik meg az az összeg, amely műhely címén van felvéve s vájjon nem gyanús kotyvasztásra forditják-e azt. (Baríhos Andor: De elegáns beszéd!) Ez a másik levél nagyon friss, erre nem lehet azt= mondani, hogy régi, mert 1925 szeptember 26-án irta a miskolci körlet parancsnoka. Ebben azt mondja (olvassa): »Folyó hó 19-én kelt 273.341/925. VII. N. M. V. számú belügyministeri rendeletre hivatkozva ...« — tehát nem is a saját jószántából adja ki a rendeletet a miskolci körlet parancsnoka, vagy ez a nemzeti munkavédelmi felügyelő, hanem a ministem ek 273.341. számú rendeletére való hivatkozással. Azután igy folytatja (tovább olvassa): »Az egyre súlyosbodó anyagi terhek a magyar haza újjáépítésén fáradozó legönzetlenebb munkást is arra kényszerítik, hogy további épitő munkájához a társadalom anyagi segítségét vegye igénybe. A nemzetnek egyik legönzetlenebb napszámosa a Közérdekű Levelek szerkesztője«, — hogy ez menynyire nem. igaz, mennyire nem önzetlen, épen az előbb bizonyítottam — »illetőleg kiadója, aki ezideig igen nagy küzdelem és önfeláldozás árán, de a saját erejéből táplálta a buzdításra és becsületes felvilágosításra szoruló társadalmi rétegeket lángoló lelkének melegségével. Kifogyhatatlan lelki gazdagság mellett kimerült az anyagiakban és további munkásságához a társadalom anyagi támogatását kéri.« ((Nemes Bertalan: Természetes! A nyomdát fizetni kell!) Nagyon szépen be van konferálva, ugyebár? Azután igy folytatja (tovább olvassa): »A Közérdekű Leveleknek céltudatos munkája, hatalmas 'meggyőző ereje elvitathatatlan.« Nem tudom, hol van az eredmény? (Tovább olvassa): »A józanul gondolkozó munkástömegeknek a Közérdekű Levelek olvasmánya saját belátásuk szerint is jó barátjuk. Mértékadó köröknek is legőszintébb óhaja« — valószínűleg a belügyminister úrra gondol, mert csak_ reá gondolhatott, hiszen äz ő rendeleteit citálja és az ő rendeletére hivatkozva adja ki ezt a körlevelet, amikor tehát mértékadó körökről beszél, csak ,a belügyminister úrról lehet szó, (Rakovszky Iván belügyminister: Nem tudok erről a körlevélről!) — Ne méltóztassék ezt a megtiszteltetést elhárítani, hiszen rendkívül megtisztelő, ha ilyen hízelgőén irnak alantas hatóságok a felettes hatóságról — tehát ismétlem (Tovább olvassa): »Mértékadó köröknek is legőszintébb óhaja, hogy ezek a kitűnő Írások a munkásrétegekbe mentől mélyebben behatoljanak. Ámde megtérítés nélküli kiadásunk, költségvetési szempontból kivihetetlen, a térítési ár azonban csekély : a Közérdekű Levelek példányainak előfizetési ára egy hónanra 2000 korona. — Mert a többit a minister fizeti, ők teI hát olcsóbban adhatják át! — »Ezen valóban csekély előfizetési ár bizonyítja legjobban, ' hogy itt nem a kiadó nyerészkedéséről, hanem NAPLÓ. XXXVIT. -I?