Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-479
284 A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. selő úrra is, s ami azt illeti, hogy mit kell itt szóvá tenni : nyugodt lelkiismerettel mondom, ezt igenis itt kell szóvá tenni, mert ez az, ami lehetetlenné teszi azt, hogy az állam más téren, ahol nagyobb kötelességei volnának, megfelelő módon tudná teljesiteni kötelességét. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha ezek a kiadások nem volnának ilyen nagymérvűek, az állam például a népjóléti tárca keretében a tüdőbetegek gondozására megfelelőbb összeget fordithatna. Épen az előbb hallottuk itt egy, a kormányhoz közel álló képviselőtársunktól, hogy az országos betegápolási adót a kormány most újból a városi lakosságra akarja átháritani. Ha az állam minden téren megtette volna kötelességét, amellyel tartozik a népegészségügy iránt, akkor talán azt lehetne mondani, hogy kifogásom nem indokolt ; de nem lehet azt mondani, hogy erre van pénz, de másra nincs. (Rakovszky Iván belügyminister : Először az előfeltételeket kell megteremteni.) Az állam a legszükségesebb feladatok teljesitése elől is elzárkózik s amikor bármit kérünk, aminek nem politikai célzata van, hanem ami például népegészségügy, akkor az állam begombolkozik. Látjuk, hogy tiz községnek van egy orvosa, ellenben minden községnek van tiz csendőre ; látjuk, hogy minden harmadik községben van csak okleveles bábaasszony, de csendőrörs az bőven van ; látjuk, hogy a tanítóknak nyomorúságos fizetést adnak, amiből csak tengetik életüket, (Barthos Andor: Ez már nem igaz ! — Huszár Dezső : Csak annyit, mint más tisztviselőnek. Arányosan. — Kuna P. András : ügy van ! Demagógia ez, semmi más !) de egy csendőrtiszthelyettes fizetése több.'Ne tessék tehát kifogásolni, hogy ezek a dolgok itt szóba kerüljenek. (Rakovszky Iván belügyminister : Nem kifogásolom, de csak objektive tessék szóbahozni ! —- Szíjj Bálint : Ma fontos a közbiztonság !) Itt van a folyamőrség kérdése is. Békeidőben, amikor nem tudom, hogy a Dunának hány kilométer hosszú folyása esett Magyarországra, indokolt volna talán ez a létszám, de ma, ezen a kis szakaszon, amely Szobtól Bajáig terjed, a költségvetésben szereplő létszámot nem tudom másnak mondani, mint nagyzási mániának. Mert miért kell nekünk most egy külön folyamőrség a Duna őrzésére ? (Rakovszky Iván belügyminister : Azelőtt is meg volt, csak másutt volt elszámolva !) Azelőtt elegendő volt Budapesten a dunai kapitányság, (Ellenmondások a jobboldalon. — Rakovszky Iván belügyminister : Dehogy ! Annak egészen más feladatköre volt !) amely ma is elintézhetné ezeket a dolgokat, most pedig külön folyamőrség kell ennek a nagy munkának az elvégzésére. Tudom, hogy mit méltóztatik majd erre mondani ; azt, hogy a Duna most a Nemzetközi Duna -Bizottság rendelkezése alá tartozik és ez a Bizottság határozott ugy, hogy nekünk egy őrséget kell, vagy van jogunk fölállítani. De kérdezem, ha már fel kell állitanunk egy ilyen Dnna-őrséget, mi szükség van arra, —- méltóztassék ezt nekem megmaíryarázni — hogy ennek az őrségnek 764 főből álló létszáma legyen a tisztikarral és legénvségo-el együtt? (Rakovszky Iván belügyminister: Ez csak igazán nem sok?) Ekkora létszám szükséges ahhoz, hogy ezt a kis darab Dunát őrizzék (Rakovszkv Iván belügyminister: Természetes!) és az őrzésével járó mimkát végezzék! (Rakovszky Iván belügyminister: Sokkal nehezebb a munkájuk, mint régen volt!) Démêlât 1 ? december hó 5-én f szombaton, tóztassék meggyőzni engem arról is, mi szükség van arra, hogy ennek a folyamőrségnek tisztikarában a vezérfőkapitány a III. rangosztályban járó fizetést élvezze, továbbá, hogy egy IV. fizetési rangosztályban levő vezérkapitány és nyolc minisztertanácsosi rangban levő folyamőrkapitány legyen. Ezeknek az uraknak a legjobb akaratuk mellett sem lehet munkájuk, mert ugyan mi munkát is végezhetnének? (Rakovszky Iván belügyminister: Átvették a révkapitányság munkáját!) Mégis azt látjuk, hogy a 764 főnyi létszámból 96 a tiszti létszám. Aki valaha katona volt és ismeri a katonaság szervezetét, az tudja, hogy ez a létszám mennyire aránytalan, (Rakovszky Iván belügyminister: Ez nem katonaság!) mert mellettük ott vannak még a vámőrök, á határőrök és nem tudom még milyen egyéb katonai és nem katonai alakulatok és intézmények. Azt csak el méltóztatnak ismerni, hogy semmi szükség- nincs arra, hogy ilyen magas ministeri és államtitkári rangban levő tisztviselők intézzék ezeket a: bagatell ügyeket, amelyekről szó van. Semmi szükség nincs arra, hogy legyen ott nyolc ministeri tanácsos. (Rakovszky Iván belügyminister: Ministeri tanácsos egy sincs ott!) Ne játsszunk a szavakkal; van ott nyolc V. fizetési osztályban levő ezredes, akiknek a rangja megfelel a ministeri tanácsos rangjának. Teljesen mindegy, hogy folyamőrkapitányoknak vagy ministeri tanácsosoknak nevezzük-e az illetőket, tény az, hogy van az V. fizetési osztálynak megfelelő rangosztályban nyolc folyamőrkapitány, 5 törzskapitány, 16 másodosztályú törzskapitány, 29 folyamőrkapitány, 33 főhajóhadnagy és 3 hadnagy. Ezek okozzák azokat a kiadásokat, amelyeket az ország nem bir el, vagy csak azért birja el, mert más téren az állam nem tudja kötelességét teljesiteni. Itt van a másik intézmény, amelyről már nagyon sok szó esett és újból hangsúlyozom, meni azért hozom ezt itt elő, mintha a minister urat meg akarnám győzni. Lemondtam már ezen a téren minden reményről, hogy valaha ministert meg lehessen győzni az ő helytelen állásfoglalásáról. Itt van a nemzeti munkavédelmi hivatal, amely szintén háború utáni alakulat, amelynek az a célja, hogy abban a rendszerben, amelyet a kormány itt létesített, a kormányzásnak ebben a. módszerében azokat a tömegeket, amelyek hozzá nem férhetek — legalábbis az ő részére nem hozzáférhetők — az ilyen alakulatok utján igyekezzék a szocializmus eszméjétől távoltartani. Méltóztassék talán tudomásul venni, hogy ha a minister tir olyan szervet akar létesiteni, amely szervnek az a célja, hogy közüzemek sztrájkja alkalmával felajánlja szolgálatait ós dolgozzék, akkor ez ellen nekünk soha semmi kifogásunk nincs. (Rakovszky Iván belügyminister: Akkor egyetértünk!) Nagyon jól tudjuk, hogy Berlinben például a szociáldemokrata városi tanács szervezett ilyen intézményt (Rakovszky Iván belügyminister: Noske szervezte!) a közüzemek fentartására és ennek nagyon sok szociáldemokrata munkás volt a tagja, aki kötelességének tartotta, hogy abban az esetben, ha a vizmüveknél alkalmazott munkások bér- vagy egyéb differencia miatt a munkát beszüntetnék, odaálljon és a közüzemeket fentartsa. Méltóztassanak rólunk feltételezni annyi politikai józanságot, hogy senki sem fog olyan harcot provokálni, amellyel elsősorban azt a társadalmi i osztályt sújtaná, amely ő hozzá tartozik.
