Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-479
A nemzetgyűlés 479, ülése 1925. csődját, mert most nagyobb felelősséggel kell ott résztvenniök, és a közeli választásoknál ki fog tiinni, hogy ők képtelenek valamelyes produktiv és hasznos munkára, s a választók nagy tömege épen ellenkező pártokra fogja leadni a maga szavazatát a választásoknál. De felesleges, mondom, ez ellen ilvenmódon védekezni. Én láttam ezt külföldön, láttam Bécsben is — ahol télies közszabadság van, ahol mindenkinek megadatik a mód és lehetőség, hogy az ő politikai véleményét elmondhassa nyiltan és szabadon, — hogy ott pl. a parlament lépcsőjéről beszélt egy kommunista szónok, és a járókelők közül az, akinek tetszett meghallgatni, meghallgatta, akinek pedig nem tetszett, az nem hallgatta meg, és a következő félórában talán egy másik helyen beszélt egy Habsburg-legitimista, és Ausztriában semmi sem ment tönkre, semmi sem történt. Ausztriában ma is megvannak az állapotok épen ugy, sőt talán jobban vannak meg sok tekintetbe^, műit almsr^ nálunk megvannak. (Rakovszky Iván belügyminister : Ott más állapotok vannak!) Ennek félelmében azután fentartani olyan intézkedéseket, törvényeket és olyan személyzetet, amely legkevésbbé indokolt, ez — azt hiszem — már az állam szempontjából is kifogásolható. A belügyministerium létszáma ugyanis ma talán ötször olyan nagy, mint amilyen nagy Magyarország belügyministeriumának létszáma volt. (Rakovszky Iván belügyminister : Hogyan lehet ilyet állitani? Ez tréfa!) Bocsánatot kérek, tudom azt, hogy a minister ur ezt kétségbevonja, de itt vannak a költségvetés adatai, amelyekből mindezt igazolni lehet. Én azokat az adatokat vettem számításba, amelyek itt fel vannak véve a költségvetésbe, kihagyva természetesen azokat az osztályokat, amelyeket időközben a népjóléti Ministerium vett át. (Rakovszky Iván belügyminister : Két ilyen osztály volt!) Mit látunk itt? Itt azt látjuk, hogy a IV. fizetési osztályban 1913-ban nem volt senki, ma van 6 tisztviselő; az V. fizetési osztályban volt 11, ma van 34; (Rakovszky Iván belügyminister: Dehogy van 34!) a VI. fizetési osztályban volt 35, ma van 171; a VII. fizetési osztályban volt 75, ma van 342; a VIII. fizetési osztályban volt 112, ma van 519; a IX-ikben volt 134, ma van 641; a X-ikben volt 169, ma van 601; a XI-ikben volt 175, ma van 846. (Rakovszky Iván belügyminister: összesen sincs ott 846 ember!) Ugy van, de tessék mindazokat belevenni, akik beletartoznak a belügyministerinm hatáskörébe. (Rakovszky Iván belügyminister: De akkor 1913-ból is tessék azokat belevenni!) Bocsánatot kérek, én békeidőből is beleszámitom azokat. A számítás módja teljesen egyforma. (Rakovszky Iván belügy minister: Dehogy!) Ha én az 1913. évi költségvetésnél is ugyanazon alapon számítom ki a létszámot, mint ahogyan az 1925. évi költségvetésnél, akkor ez az összehasonlításra alkalmas Csak akkor nem volna ez^ alkalmas az összehasonításra, ha különböző módon csoportosított számokat hasonlítanék össze. (Rakovszky Iván beliia-yminisf er: Összesen 354 tisztviselő van a belügyministerinmhan!) A központban! (Rakovszky Iván belügyminister: Tessék a vidéket is számítani az 1913. évi költségvetésnél is!) Ha én a számításomban nagyon sokkal tévedtem, mondjuk, ha ezerrel tévedtem, amit azonban kétségbevonok, — én itt nagyon gavallér vagyok, mert engedhetek az összegből, van miből engedni — még akkor is ma háévi dscember M 5-én, szombaton. 283 romszor annyi a belügyministerium tisztviselője, mint amennyi békében volt Nagy-Magyarországon. (Derültség jobb felől.) Azt hiszem, ezt csak nem lehet kétségbevonni. (Rakovszky Iván belügyminister: Tegnap felolvastam az adatokat!) Bocsánat, lehet, hogy csak a központi tisztviselőket méltóztatott számításba venni. (Rakovszky Iván belügyminister: Az egész tisztikart, az összes alkalmazottakat számításba vettem és 29%-os csökkenési mutattam ki!) Én a rendelkezésre álló tisztviselőket, ahogyan ezek költségvetésileg fel vannak véve, vettem alapul. (Rakovszky Iván belügyminister : 29%-os csökkenés van !) A belügyministerium a rendőrség államosításával lényegesen szaporította a r karhatalom számát. Erre nem is akarok kiférni, csak foglalkozni kivánok például a csendőrség létszámával. Kérdezem : annyira leromlottak Magyarországon a közbiztonsági viszonyok, hogy szükség van arra, hogy annyi ^ legyen csonka Magyarországon a csendőrség r létszáma, mint amennyi a régi Magyarországon volt 1 (Rakovszky Iván belügyminister : Ellenkezőleg, énen megjavultak a viszonyok, de ezért !) Szükség van arra, hogy ilyen nagy létszám tartassék fenn ? Itt van egy összehasonlítás, amelyből kitűnik, hogy amig békeidőben, tehát Nagy-Magyarországon a csendőrség tiszti állománya 291 főből állott, addig ma csonka Magyarország területén a csendőrség tiszti állománya 588 fő. Igaz, hogy ezzel szemben békeidőben csak tiz csendőrezredes volt, ma pedig van 23, esendőralezredes pedig volt 9, ma 29, (Lendvai István: Még több lenne a számuk, ha egypárat a kommün alatt el nem tettek volna láb alól!) osondőrő^nafy volt 9, ma van 36, százados volt 1913-ban 80 és ma van 171, (Kmiü P. András : Megint a külföldnek beszél !) Ami a csen dóriéin vpÁ". e + illeti, a csendőrlegénvség létszáma békeidőben 11.627 fő volt — 55 zt hiszem, ez a szám egyezik — (Rakovszky Iván b Q liia:y minister : Tizenkétezer volt a létszám akkor is, ma is.) — s ma a csend őri ep-énv°éa- létszáma csonka Magyarország területén "•111". Szóval, amig béke idején a csendőrség össz]é+száma tisztikarral és le^énysée'e'pl és a csend őrséi" 1 !' 1 07, be^sztoH polgári egvé-n ékkel együtt 11.950 fő volt, addig ma csonka Magyarország terüle f én — ami, sajnos, a régi Majyva^ország terüle+ének egyharmada : 11.811. (T?aknvszW I^án belü Administer : Mekkorák vol+ak a helyőrségek akkor és mekkorák ma ! — ^raeffl J a ™ő : Maeryar embernek igy beemelni n^m illik ! — Sz«d«r Fere"« : De bi^ny b^szélfink róla ' Nap'voii is pp«zélünk ! — V*»r«sán^i fjqiior : MppmVfól kitelik, hát csak beszéljenek ! — Zoí ) Biz?« rám a képviselő ur, hogv rr>ÍTŐl beszéllek ! (7a,í.) Flnök : kendet kérek ! Pever K'á*"«V ! v: Arról, hogy a kénviselő urnák mi a véleménye, sajnos, itt eddig nem volt alkalmunk meggyőződni, mert a kénviselő ur véleményét mindeddig magában tartotta s az es-ész parlamenti időszak alatt egyetlenegy alkalommal sem tar+otfa szükségesnek, hogy •politikai felfogásáról bennünket tájékoztasson. (Szeder Ferón*. : Véka alá rejtett világosság ! — Vursátivi Oá^or: Ami késik, nem múlik ! Gróf Be+hlen István is bárom évig hallgatott, de aztán ! — Szeder Ferenc : Száraz átron, hallgató «iákkal... — Vipzián István: Hogy van tovább ? — fiprülfséa jobbfpWl.) Amit mondtam Gr a off 1 képviselő ur közbeszólására vonatkozólag, áll Varsányi képvi-
