Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

268 A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. ha azt akarnók, hogy reggel 9-től délután 4-ig minden_ választó leadja szavazatát. Ezért hatá­rozati javaslatot terjesztek elő, hogy egyrészt mindig vasárnap vagy ün napnäp legyen a községi választás, másrészt pedig, hogy a szavazásra szánt rövid határidő meghosszabbíttassák. Egyszersmind felhivom a belügy minister ur ügyeimét arra is, hogy a törvény értelmében a vármegyei alispán a választást három nap alatt Írhatja ki, ami szintén nagyon alkalmas intéz­kedés volt ott, ahol 100—200 szavazó volt és ahol nem voltak pártharcok, de teljesen lehetetlen olyan helyen, ahol 70—80.000 lakos van, közöttük 16-18.000 szavazó. A rendezett tanácsú városoknál időzve, még egy kérdést vagyok bátor a belügy min ister ur figyelmébe ajánlani. A rendezett tanácsú városok­nál, amelyek ma már hatalmas üzemekkel ren­delkeznek és amely — mint épen délelőtti expozé­jában mondotta a minister ur — hatalmas köl­csönöket kaptak, amelyeket beruházási célokra fognak fordítani, nagyon fontos, hogy meglegyen SÍZ inkompatibilitás. Amint a nemzetgyűlés tagjai részére és; a székesfővárosi törvényhatósági bizottság tagjai részére van inkompatibilitás, amely lehetetlenné teszi azt, hogy a székesfőváros törvény halósági bizottságának egy tagja a székesfővárostól kapja a megbízást pl. arra, hogy fővárosi házakat épit­sen, vagy vállalatokat állitson fel a székesfőváros számára, épugy teljesen lehetetlen az, hogy egyes rendezett tanácsú városokban a bizottsági tagok megbízást kapjanak a várostól arra, hogy bizo­nyos építkezéseket a város részére foganatosítsa­nak, vagy bármilyen megrendelést kapjanak a várostól. (Halász Móric : A városi mérnökök hi­vatalból kötelesek épiteni !) Nem a városi alkal­mazottakról van szó, hanem a községi képviselő­testületi tagokról, ami nagyon nagy különbség, mert a községig képviselőtestületi tagok pártok­hoz tartoznak és az, hogy a pártok tagjai épít­kezhetnek, a pártoknak és egyes bizottsági tagok­nak a korrumpálására vezetne, másrészt pedig a polgármestereket és a városi tisztviselőket ki­tenné annak az eshetőségnek, hogy ha nem bizo­nyos befolyásos bizottsági tagoknak, vagy befo­lyásos pártok vezetőinek adnak megbízást, nem ezzel az alkalommal ugyan, hanem más alkalom­mal az illető tisztviselőt vagy a polgármestert súlyos támadások fogják érni. Azt hiszem, a köz­erkölcsiség követelménye és egyszersmind a fele­lős állásban lévő tisztviselőknek felelőtlen táma­dásoktól való megvédelmezése a célja annak a határozati javaslatnak, amelyet be fogok nyúj­tani, — remélem, nemcsak a belügyminister ur, hanem az egész nemzetgyűlés magáévá fogja tenni, — amely a rendezett tanácsú városokra is megállapítja az inkompatibilitást és lehetetlenné teszi, hogy a pártok egyes emberei olyan meg­bizá>okért harcolhassanak, amelyekért harcolniuk nekik, akik maguk is rendelkeznek a megbízások kiadásáról, nem túlságosan erkölcsös. Határozati javaslatom a következő (olvassa) : »A nemzet­gyűlés utasitja a belügyminister urat, hogy nyújtson be törvényjavaslatot a rendezett tanácsú városok képviselőtestületi tagjainak inkompatibi­litásáról, kimondván, hogy a rendezett tanácsú városok községi képviselőtestületének tagjai vagy azok közvetlen hozzátartozói, a község által kiirt pályázatokban részt nem vehetnek és a községek hasznothajtó vállalataiban viselt igazgatósági tagságaik után fizetésben vagy bármilyen juta­lékban nem részesülhetnek.« Ezekután az alapszabályok kérdésével fogok foglalkozni. Remélem, erie vonatkozólag nem Angliából a szabadságjogok hazájából fog példát hozni a belügyminister ur. Szomorúsággal vagyok évi december hó 4-én, pénteken. kénytelen megállapítani, hogy nálunk teljesen feddhetetlen jellemű és soha nem büntetett előéletű, nem politikai, hanem gazdasági és társadalmi célra, köri életre egyesülni törekvő.embereknek a helyzetét teszik nehézzé azzal, hogy majdnem lehetetlen, időbelileg szinte kiszámíthatatlan az alapszabályoknak jóváhagyása. »Nemzeti Múl­tún k«-nak, a Kovács testvéreknek volt gyűjtési engedélyük, azok társulhattak, ellenben a csepeli kereskedők és iparosok körének alapszabályait nem hagyták jóvá, mert először a lenti közigaz­gatás nem véleményezte, amidőn erre újból a főispánnak adták ki véleményezés végett és a fő­ispán niegállapitotta, hogy tisztességes, rendf s em­berek azok, akik az egyesületet meg akarják ala­kítani, mégis hiába volt minden törekvés, — nem a belügyminister úrhoz tartozott a dolcg. hanem a kereskedelemügyi minister úrhoz — az alap­szabályokat nem lehetett megkapni, mert a keres­kedelemügyi minister ur, aki az első időben tel­jesen amellett volt, hogy feltétlenül jóvá kell hagyni az alapszabályokat, végre két esztendő után megállapította, hogy ez nem az ő hatáskö­rébe tartozik, hanem a belügyminister úréba ; kezdődhet tehát újból a kálvária. Remélem, a belügyminister urnák nem célja és nem érdeke, hogy — ha már Angliából vesz­szük a példákat — a publikum kávéházakba jár­jon és kocsmákat látogasson, hanem az a célja, hogy a község intelligenciája, az iparos- és a lateiner-társadalom megtalálja egymást olyan helyen, ahol a napi események megbeszélésével foglalkozhatnak, ahol elolvashatják az^ újságokat, ahol eszmecserékkel foglalkozhatnak és ahol tel­jesen befolyástól mentesen, anélkül, hogy az költségükbe kerülne, együtt tölthetik szabad óráikat. Én is beszédem végére hagytam — épugy, mint a belügyminister ur, i ki szintén beszédének végére hagyta, meg vagyok győződve, nem azért, mintha expozéjának legfontosabb tételének tar­totta volna — a védekezést a hazárdjátékok ellen. Én ebben a kérdésben — amint a belügy­minister ur előtt volt szerencsém kifejteni — teljesen a belügyminister ur álláspontján vagyok, azon az állásponton, hogy a hazárdjátékokat és azok terjedését meg kell akadályozni. Az én véle­ményem szerint sincs túlságosan jó hatással az erkölcsökre, ha van egy törvény, amely eltiltja a hazárdjátékokat, de mindenki tudja, hol lehet hazardírozni, hol _ folytathatnak hatalmas nagy kártyacsatát. Tudja ezt a belügyminister ur és az országos főkapitány ur, (Rothenstein Mór : Az pláne tudja !) tudják azt a közigazgatás magas­állásu tényezői valamennyien. (Zaj.) Méltóztatnak tudni, hogy játszanak, kártyáznak, nemcsak az előkelő kaszinókban, hanem a kevésbé előkelő kaszinókban is. Ha a belügyminister urnák az volna a célja, hogy Budapest székesfőváros területén és az egész ország területén eltiltsa a játékot, akkor nemcsak hogy mi tapsolnánk ehhez legjobban a belügy­minister urnák, azért, mert azokat a polgári töme­geket, amelyeknek erkölcsi nevelése egyik főcélunk, ezáltal a játék fertőzésétől meg tudnók óvni, hanem még a belügyminister urnák remélhet« U g kedvében járunk akkor, amikor előterjesztünk a belügyminister urnák egy határozati javatlatot több képviselőtársunk aláírásával, amelyben azzal a kérelemmel járulunk a belügyminister úrhoz, illetőleg a nemzetgyűléshez, hogy (olvassa): »A nemzetgyűlés utasitja a belügyministert arra, hogy bocsásson ki rendeletet, amelyben az összes kaszinókat és köröket kivétel nélkül kötelezi alap­szabályaikban olyan pont felvételére, amely szerint helyiségeikben a hazárdjátékot meg nem engedik.« (Halász Móric : Mindegyikben benne van ! —

Next

/
Oldalképek
Tartalom