Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. nek kielégítése szempontjából meg tudja ta­lálni az öss^ekötteté-t a "várossal, a városi góc­puntokkai, ami máskép nem lenetseges, csak ugy, na ezt a minimális vasúti kedvezményt biztosítjuk neki, (Heiyes^és juböfeiői.) Ezekután van szerencsém a községi admi­nisztrációnak még egy igen fontos kereséie rá­mutatni, arra t. L, nogy a jegyzői képesítés emeltessék, ennek megtörtént-e után pedig a központi adminisztráció lenetőleg decentrali­záitassék. Ez igen sok mondanivalót igényemé, én csak megülöm ezt a hangot sat. belügy­mmister ur szíves figyelmébe ajánlom. Szükségesnek tartom továbbá a létszám­csökkentés kikapcsolását a községi közigazga­tásból, sőt a létszámcsökkentés következtében már jelentkező munkahiány megszüntetését is. Hála Istennek, megmaradt községeink ha­tárai ugyanazok, mint voltak régen, lakossá­gunk száma azonban nagyobb, az állami felada­tok szama pedig foiytun-ioiyva^t szaporodik. Küicnostn van szerencsém ügyeimébe aján­lani az igen t. belügyminister urnák azt, hogy az adóügyi jegyző aki a községek terhére ja­vadalmaztatik, tisztán és kizárólag állami fel­adatot végez. Ennek javadalmzását az állam­nak kell átvennie, vagy ha ez nem lenne ke­resztülvihető, akkor a járási számvevőségi intézmény terjesztessék ki a községekre. Amint hajdanában volt járási számvevőségi intéz­mény, bizonyos körzetek szerint legyen községi számvevőségi intézmény és végezné el az adó­kivetésekkel és adóbehajtásokkal és egyéb kel­lemetlenségekkel járó feladatot, ami felszaba­dítaná sok tekintetben a vezető jegyzőt is, aki élhetne az ő iiányitó társadalmi életének és nem volna rabszolgája az aktahalmaznak, ami miatt nem tud társadalmilag semmit sem pro­dukálni. A községi államháztartás rendbehozatala r is nagyon fontos feladat és megfontolást kivan. Amint méltóztatnak tudni, a betegápolási és gyer­mekvédelmi költségeknek a községek terhére tör­tént áthárítása igen sok vitára adott és ad alkal­mat. Ezt minél előbb alapos és megfontolt revizió alá kell venni, valamint megfontolást igényel az az indokolt kivánalom is, hogy a községek költség­vetési joga visszaállíttassák, hogy a községi pót­adó tulajdonképeni rendeltetésének visszaadassék és az egyesitett adókezelésből kivétessék. Ennek természetszerű folyamánya az is, hogy a vár­megyék háztartása és minden egyéb kiadásai a vármegyei pótadókból fedeztessenek és törvény­hatósági utak szükséglete kizárólag az útadóból nyerjen kielégítést. Ez volt legutóbb a kisgazda­képviselőknek egyik legfontosabb kivánsága. Tovább menve, jogosnak és méltányosnak tartom azt a kívánságot, hogy a községi alkal­mazottak nyugdíjügye és jogosultsága egyönte­tűen szabályoztassék. Ez nincs egyöntetűen sza­bályozva, mert vármegyénként külön szabályren­deletben történt, és oly régi elavult szabályrende­letek is vannak, hogy azok különbségéről csak az szerezhet meggyőződést, aki beletekint magába az életbe. Végül méltóztassanak megengedni, hogy a mélyen t. belügyminister ur figyelmébe ajánljam a hatásaiban annyira üdvös községi kölcsön meg­szerzéséről való gondoskodást, valamint a lakás­építési kölesönnek és kedvezménynek a közsé­gekre való kiterjesztését is. Ezek voltak főbb vonásokban azok, amiket voltam bátor idehozni a nemzetgyűlés szine elé a belügyi tárca költségvetésével kapcsolatban. Igazán boldog volnék s fáradságomat kielégített­nek látnám, ha ezzel csak egy pontban, egy mo­NAPLÓ. XXXVII. évi december hó 4-én, pénteken. 265 mentumban is javitani tudnám az általam annyira fontosnak elismert községi közigazgatást. Az igen t. belügyminister ur nagy éleslátás­sal felépített nyíregyházai beszédében három eta­pot jelölt meg a mostani kormánynak és a tör­vényhozásnak feladata gyanánt : a közrend Liz­tositását, az államháztartás egyensúlyának bizto­sítását és a gazdasági élet rekonstrukcióját. Feltétlenül aláirom. Aláirom azt is, bogy az első kettőt már a körülményekhez képest megoldottuk, a harmadik, a gazdasági élet rekonstrukciója pedig most van soron. Az államháztartás rendbe­hozatalának egyik igen jelentős része a rendezett községi háztartás. Amidőn tehát a községi ház­tartás rendezését az elmondottak értelmében való biztosítását kivánom, ezzel segélyt nyújtok arra­vonatkozólag, hogy az államháztartás is rendben legyen. Mivel ismerem a belügyminister urnák a községekről való gondoskodását, meg vagyok győ­ződve arról, hogy megnyertem ezzel az ő haj­landóságát és segítségére fog sietni e tekintetben a községeknek. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik ! Bodó János jegyző : Fábián Béla ! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! A belügy­minister ur mai hosszantartó és hatalmas expo­zéjában kiterjeszkedett a belügyi közigazgatásnak mondhatnám egész területére. Mindenesetre ér­dekes összehasonlítást tenni aközött, hogy miről beszélt a belügyminister ur és aközött, amiről nem beszélt. Mindenekelőtt a szabadságjogokról beszélt a belügyminister ur, de nem mondotta meg, hogy ő a magyar népet milyen uj szabadságjogokra nézve tartja érettnek, és nem mondotta meg, hogy a szabadságjogok terén meglévő korlátozá­sokon, — amelyek az én szerény véleményem szerint egyoldalúak, mert csak egyes pártokra és egyes társadalmi egyesületekre nézve állanak fenn, más pártokra és más társadalmi egyesüle­tekre nézve nem, — milyen változtatásokat akar. Ellenben beszélt arról, hogy más országokban, amelyeket mi a szabadságjogok hazájának tar­tunk, milyen intézkedések vannak, amelyek még sokkal szigorúbbak a belügyminister ur véleménye szerint, vagy ha nem is szigorúbbak a szabályok, amelyek a szabadságjogokat korlátozzák, de szintén szigorúak, mint például Angliában. Azután beszélt a belügyminister ur körökről, amelyekben a belügy­minister ur véleménye szerint és a hozzáérkezett jelentések szerint olyan mulatozások, olyan já­tékok folynak, amelyeket a belügyminister ur nem tart helyesnek. De nem beszélt a belügyminister ur azokról a körökről, amelyekben sjiíkal veszé­lyesebb játék folyik, mert ott nem kártyával, hanem bombával játszanak, s nem beszélt a bel­ügyminister ur azokról a körökről, ahol nem kártyaasztalokat, hanem ekrazitot rejtegetnek az ágyak alatt. Beszélt a belügyminister ur nyomozatokról, olyanokról, amelyek eredménnyel végződtek, de nem beszélt a belügyminister ur azokról a bűn­cselekményekről, amelyeknek tettesei, legalább a biróság szerint, a mai napig sem nyomoztattak ki és büntetésüket nem nyerték el. Beszélt a bel­ügyminister ur a névjegyzékekről, beszélt arról, hogy véleménye szerint miként kellene helyesen összeállítani a névjegyzékeket akként, hogy min­den csalás és elirás lehetősége kizárassék. Ellen­ben megint sötétségben hagyott bennünket a bel­ügyminister ur arra vonatkozólag, hogy a múlt­ban a székesfővárosban és csak a közeli napok­ban a főváros melletti egyik községben tapasztalt szavazócsempészés esetében a belügyminister ur 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom