Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. év állásokat kapni, mert a magyar egyetemek nem nosztrifikálják diplomáikat? A pécsi egyetem orvostudományi kara 1924 május 14-iki kari ülésén elhatározta, hogy nem nosztriíikál addig, amig a többi magyar egyetemmel egyetértőleg a nosztrifikálási eljárást és ennek feltételeit egyöntetűen meg nem állapitják. (Vázsonyi Vilmas: Annái nagyobb zöldség ez, mert az elszakított részek magyarsága ide jön tanulni s akkor visszamenve, ott nem használhatja itteni diplomáját! — Haller István: Nem erre való hivatkozással nem nosztrifikálják ott sem a pécsi, sem a szegedi egyetem diplomáit, hanem azért nem, mert azt mondják, hogy csak a történelmi egyetemekkel lépnek érintkezésbe ! Zaj. — Elnök csenget.) Egy csomó végzett magyar ifjú, akik külföldön kitüntetéssel szerezték meg diplomájukat, hazakerült és nem tud elhelyezkedni. Ezek itthon elpusztulnak, vagy kénytelenek ismét külföldre menni. (Haller István: Aki az itteni egyetemekről került ki, az sem tud elhelyezkedni!) Igen, nem tud elhelyezkedni, azonban ezt a problémát kell megoldani. (Haller István: Igen! Itt van a probléma!) Tessék a minister urnák foglalkozni ezzel, eddig is volt elég ideje erre. A kultuszminister ur elment Berlinbe, (Haller István: Elmegy ő még máshová is!) ahol kapcsolatot létesitett. A minister ur olyan váudcrkultuszministeri típust fog nemsokára ölteni, amelyet én nagyon helyesnek tartok. (Gr. Kiebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Csak egy helyütt voltam!) Igen, csak egy helyen volt, de több helyre is el fog menni. Én ezt nagyon helyesnek tartom, mert hiszen költségvetési beszédemben is azt mondottam, hogy minden kulturtényezőnek az a kötelessége, hogy keresse az érintkezést a külfölddel, hogy ezáltal bizonyos diplomáciai kapcsolatok vétessenek fel, hogy a magyar ügyet megismerje a külföld. Ezzel kapcsolatban az eszközöknek egész arzenáljával kell felszerelnie magát, olyan instrumentumot kell magával vinnie, amelynek segitségével azután a külföldet felvilágosítja Trianon igazságtalanságairól, hogy végre egyszer a dolgckat abba a megvilágításba hozza, hogy a külföld érezze velünk szemben a jóvátétel szükségét(Váysoiiyi Vilmos: Ezért űzik külföldre a magyar ifjakat!) Vájjon szolgálja-e ezt a célt az a sok ezer diák, aki külföldi egyetemeken kénytelenek tanulni? Épen ellenkezően, mert hiszen ezek a diákok nem jó diplomáciai követek ilyen irányban, mert Magyarországról a leghibásabb képet adják akkor, amikor ki vannak verve a magyar egyetemekről, nem tanulhatnak, el vannak zárva a továbbképzés lehetősége elől. Elképzelhető, hogy a tanszabadság ilyen korlátozása a külföldön, a nyugati államokban milyen véleményt támaszt velünk szemben. (Vázsonyi Vilmos: Még Mussolini is azt mondja, hogy diszróság!) Ezekután hogy lehetnénk bizalommal a minister ur kultúrpolitikája iránt, aki pedig egyébként, más vonatkozásban, a népnevelés és és a tudományos továbbképzés fejlesztése terén tényleg mutat bizonyos eredményeket ? De hiszen az egész kultúrpolitika szellemét mégis csak abban kell keresni, abban a törvénytelenségben, amelyet ő fedez megnyilatkozásaiban és azzal a magatartással, hogy nern igyekszik meggyőzni a kormányt arról, hogy a kultuszminister ur nagynevű elődjeinek szellemével, nagy hagyományaival mennyire ellenkezik ez a törvény, hogy azután büszkén mutathasson rá arra, hogy ő Eötvös József "i november hó 26-án, csütörtökön, 21 szellemében igyekszik ennek az országnak művelődését fejleszteni, amit akkor érne el, ha belátná, hogy elsősorban az ő kötelessége volna, hogy e törvény hatálytalanítása iránt sürgősen — ex offo — ő maga tegye meg a kellő lépéseket. Mindezen okoknál fogva, amelyeket felsoroltam, a kultuszminister úrral szemben bizalommal nem viseltethetem és igy a kultusztárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Az ülést háromnegyedórára felfüggesztem ! (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsiívay Tibor foglalja ei.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: Tisztelettel kérem a tanáeskozóképesség megállapítását. Elnök: Kérem a jegyző urat, hogy a jelenlévő képviselők számát megállapítani szíveskedjék. Perlaki György jegyző (megszámlálja fi jelenlévő képviselőket): 12! Elnök: Minthogy a Ház nem tanácskozóképes, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó Fábián képviselő urat illeti. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés ! Végtelenül sajnálom, hogy nem részesülhetek abban a szerencsében, hogy a kultusztárcánál elmondott beszédemet végighallgatná a magyar királyi kultuszminister ur. (Patacsi Dénes: Itt van az államtitkára!) Én külön megtiszteltetésnek tartom, hogy az általam igen nagyra becsült és igen kitűnő szakembernek tartott államtitkár ur jelen van, de szeretném, ha a kultuszminister ur is jelen lenne azért is, mert a kultusztárca vitáját bevezető beszéd, amelyet a kultuszminister ur részéről hallottunk, nem is ugy hangzott, mint egy kultuszministeri programmbeszéd, hanem mint az állami élet egész ágazatára kiterjedő nagy programmbeszécl, megmondván a kultuszminister ur, hogy a kultusztárca költségvetése és tevékenysége nemcsak magára a kultusztárcára vonatkozik, hanem — amint ő mondotta, — a kultusztárca egyszersmind honvédelmi tárca is, és az állami életnek egész erkölcsi beidegződése a kultusztárca mikénti kezelésétől függ. Én a kultuszminister urnák arra vonatkozólag, amit a kultusztárca fontosságáról mondott, teljes mértékben igazat adok. Nemcsak azt fogadom el, hogy a kultusztárca honvédelmi tárca, hanem amellett — amint a későbbiekben bátor leszek kifejteni — az a véleményem, hogy a kultusztárca külügyi tárca is, mert a kultúra és az a módszer, amellyel az illető országban a kultúra kérdését kezelik, főként kicsiny nemzeteknél, az első szempont, amely szerint az illető országot a külföldön megitélik. Mondom, nagyon sajnálom, hogy a kultuszminister ur nincs jelem de talán meg fog érkezni beszédem alatt. (Vázsonyi Vilmos: Idézlek szellem! — Derültség.) Én is ezt akartam mondani, amit Vázsonyi tisztelt képviselőtársam mondott, hogy »idézlek szellem«, mert a kultuszminister ur is szellemidézéssel kezdte beszédét, mint ahogy a nagy eposzok szerzői is mindig víflamely múzsához