Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. év állásokat kapni, mert a magyar egyetemek nem nosztrifikálják diplomáikat? A pécsi egyetem orvostudományi kara 1924 május 14-iki kari ülésén elhatározta, hogy nem nosztriíikál addig, amig a többi ma­gyar egyetemmel egyetértőleg a nosztrifiká­lási eljárást és ennek feltételeit egyöntetűen meg nem állapitják. (Vázsonyi Vilmas: Annái nagyobb zöldség ez, mert az elszakított részek magyarsága ide jön tanulni s akkor vissza­menve, ott nem használhatja itteni diplomá­ját! — Haller István: Nem erre való hivatko­zással nem nosztrifikálják ott sem a pécsi, sem a szegedi egyetem diplomáit, hanem azért nem, mert azt mondják, hogy csak a törté­nelmi egyetemekkel lépnek érintkezésbe ! Zaj. — Elnök csenget.) Egy csomó végzett magyar ifjú, akik külföldön kitüntetéssel szerezték meg diplomájukat, hazakerült és nem tud el­helyezkedni. Ezek itthon elpusztulnak, vagy kénytelenek ismét külföldre menni. (Haller István: Aki az itteni egyetemekről került ki, az sem tud elhelyezkedni!) Igen, nem tud el­helyezkedni, azonban ezt a problémát kell megoldani. (Haller István: Igen! Itt van a probléma!) Tessék a minister urnák foglal­kozni ezzel, eddig is volt elég ideje erre. A kul­tuszminister ur elment Berlinbe, (Haller Ist­ván: Elmegy ő még máshová is!) ahol kap­csolatot létesitett. A minister ur olyan váu­dcrkultuszministeri típust fog nemsokára öl­teni, amelyet én nagyon helyesnek tartok. (Gr. Kiebelsberg Kunó vallás- és közoktatás­ügyi minister: Csak egy helyütt voltam!) Igen, csak egy helyen volt, de több helyre is el fog menni. Én ezt nagyon helyesnek tartom, mert hiszen költségvetési beszédemben is azt mondottam, hogy minden kulturtényezőnek az a kötelessége, hogy keresse az érintkezést a külfölddel, hogy ezáltal bizonyos diplomáciai kapcsolatok vétessenek fel, hogy a magyar ügyet megismerje a külföld. Ezzel kapcsolat­ban az eszközöknek egész arzenáljával kell fel­szerelnie magát, olyan instrumentumot kell magával vinnie, amelynek segitségével azután a külföldet felvilágosítja Trianon igazságta­lanságairól, hogy végre egyszer a dolgckat abba a megvilágításba hozza, hogy a külföld érezze velünk szemben a jóvátétel szükségét­(Váysoiiyi Vilmos: Ezért űzik külföldre a ma­gyar ifjakat!) Vájjon szolgálja-e ezt a célt az a sok ezer diák, aki külföldi egyetemeken kénytelenek tanulni? Épen ellenkezően, mert hiszen ezek a diákok nem jó diplomáciai köve­tek ilyen irányban, mert Magyarországról a leghibásabb képet adják akkor, amikor ki vannak verve a magyar egyetemekről, nem tanulhatnak, el vannak zárva a továbbképzés lehetősége elől. Elképzelhető, hogy a tansza­badság ilyen korlátozása a külföldön, a nyu­gati államokban milyen véleményt támaszt velünk szemben. (Vázsonyi Vilmos: Még Mus­solini is azt mondja, hogy diszróság!) Ezekután hogy lehetnénk bizalommal a minister ur kultúrpolitikája iránt, aki pedig egyébként, más vonatkozásban, a népnevelés és és a tudományos továbbképzés fejlesztése terén tényleg mutat bizonyos eredményeket ? De hiszen az egész kultúrpolitika szellemét mégis csak abban kell keresni, abban a tör­vénytelenségben, amelyet ő fedez megnyilatko­zásaiban és azzal a magatartással, hogy nern igyekszik meggyőzni a kormányt arról, hogy a kultuszminister ur nagynevű elődjeinek szellemével, nagy hagyományaival mennyire ellenkezik ez a törvény, hogy azután büszkén mutathasson rá arra, hogy ő Eötvös József "i november hó 26-án, csütörtökön, 21 szellemében igyekszik ennek az országnak mű­velődését fejleszteni, amit akkor érne el, ha belátná, hogy elsősorban az ő kötelessége volna, hogy e törvény hatálytalanítása iránt sürgősen — ex offo — ő maga tegye meg a kellő lépéseket. Mindezen okoknál fogva, amelyeket fel­soroltam, a kultuszminister úrral szemben bi­zalommal nem viseltethetem és igy a kultusz­tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyes­lés a baloldalon.) Elnök : Az ülést háromnegyedórára felfüg­gesztem ! (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsiívay Tibor foglalja ei.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: Tisztelettel kérem a tanáes­kozóképesség megállapítását. Elnök: Kérem a jegyző urat, hogy a jelen­lévő képviselők számát megállapítani szíves­kedjék. Perlaki György jegyző (megszámlálja fi jelenlévő képviselőket): 12! Elnök: Minthogy a Ház nem tanácskozó­képes, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó Fábián képviselő urat illeti. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés ! Végtelenül sajnálom, hogy nem részesülhetek abban a sze­rencsében, hogy a kultusztárcánál elmondott beszédemet végighallgatná a magyar királyi kultuszminister ur. (Patacsi Dénes: Itt van az államtitkára!) Én külön megtiszteltetésnek tar­tom, hogy az általam igen nagyra becsült és igen kitűnő szakembernek tartott államtitkár ur jelen van, de szeretném, ha a kultuszminis­ter ur is jelen lenne azért is, mert a kultusz­tárca vitáját bevezető beszéd, amelyet a kul­tuszminister ur részéről hallottunk, nem is ugy hangzott, mint egy kultuszministeri pro­grammbeszéd, hanem mint az állami élet egész ágazatára kiterjedő nagy programmbeszécl, megmondván a kultuszminister ur, hogy a kultusztárca költségvetése és tevékenysége nemcsak magára a kultusztárcára vonatkozik, hanem — amint ő mondotta, — a kultusztárca egyszersmind honvédelmi tárca is, és az állami életnek egész erkölcsi beidegződése a kultusz­tárca mikénti kezelésétől függ. Én a kultuszminister urnák arra vonat­kozólag, amit a kultusztárca fontosságáról mondott, teljes mértékben igazat adok. Nem­csak azt fogadom el, hogy a kultusztárca hon­védelmi tárca, hanem amellett — amint a ké­sőbbiekben bátor leszek kifejteni — az a véle­ményem, hogy a kultusztárca külügyi tárca is, mert a kultúra és az a módszer, amellyel az illető országban a kultúra kérdését kezelik, főként kicsiny nemzeteknél, az első szempont, amely szerint az illető országot a külföldön megitélik. Mondom, nagyon sajnálom, hogy a kultusz­minister ur nincs jelem de talán meg fog ér­kezni beszédem alatt. (Vázsonyi Vilmos: Idéz­lek szellem! — Derültség.) Én is ezt akartam mondani, amit Vázsonyi tisztelt képviselőtársam mondott, hogy »idézlek szellem«, mert a kultuszminister ur is szellem­idézéssel kezdte beszédét, mint ahogy a nagy eposzok szerzői is mindig víflamely múzsához

Next

/
Oldalképek
Tartalom