Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

Á nemzetgyűlés 478. ülése 1Ô25. 15-napig közszemlére kellett kitenni, — és valljuk meg* őszintén, a közszemlére kitétel alatt senkisem érdeklődött a költségvetések iránt. Külön költségvetést kellett csinálni a vármegyei háztartásokról, külön költségvetést az összes alapokról, külön határozatokat keleti hozni a szükséges pótadókivetés iránt. Mindezek a határozatok felmentek a belügyministeriumba, ha pótadót kellett kivetni, a belügyministeriumnak ezt a kérdést a pénzügyministeriummal kellett letárgyalnia, szóval a dologvége az lett, hogy hosszú évtizedek óta egyetlenegy vármegye sem volt abban a helyzetben, hogy január 1-én jóváhagyott költségvetése légy eii és örültek a vármegyék és törvényhatóságok, ha a költségvetési év közepén megkapták a jóváhagyott költségvetést. (F. Szabó Géza: Aratásra!) A műit esztendő december havában volt az első eset, hogy a törvényhatóságok a költségvetési évet megelőzőleg megkapták az összes jóváhagyott költségvetéseket. Elértük ezt azzal, hogy uj és egyszerű rendet teremtettünk meg cizen a téren. A törvényhatóságok az összes alapokról egy költségvetést készítenek, a költségvetés keretén belül intézkednek a pótadóról is, — amelynek behajtása szín tén egyszerűbb lett, — s megteremtettünk egy közvetlen eljárást a költségvetések letárgyalása céljára, amely eljárás már a folyó évben is működik. A belügyministerium, pénzügyministerium és az illető törvényhatóság vezetői összeülnek és kvázi bizottságként állapítják meg véglegesen a költségvetést. T. Nemzetgyűlés! Mondhatom, hogy ezzel az eljárással, ahol közös munkára vállalkoztunk az autonómiával, ahol a ministerium nem mint egy messze fölötte álló vagyonfelügyeleti hatóság jelentkezik, de ahol közös érdekből, mint egymás mellett álló tényezők tárgyaljuk le a kérdéseket, ezzel a módszerrel sikerült elérni azt, hogy teljes összhangban, kellő határidőre meg tudtuk csinálni a költségvetéseket. (Helyeslés a jobboldalon.) Külön aláhúzom, hogy ez az eljárás a legkiválóbb eredménj^eket produkálta, mert a következő téma folytán, amellyel foglalkozni fogok, jó megjegyezni azt, hogy ez az összhangzatos működés tud gyümölcsöző eredményeket is felmutatni. Áttérek most a székesfővárosi üzemek kérdésére, s arra az állítólagos konfliktusra, amely közöttem és a székesfőváros között az üzemek ellenőrzésének kérdésében állítólag felmerült, esetleg valóban felmerülhet. T. Nemzetgyűlés! Ezt a kérdést ugy szokás beállítani, hogy én leírtam volna a székesfővároshoz és elrendeltem volna egy uj bizottság felállítását, amelynek tagjait részben én neveztem volna ki s hogy ezáltal az autonómiát megsértettem, mert a törvény nem ruházza fel a belügyministert olyan hatáskörrel, hogy bizonyos bizottságok megalakitását elrendelje. (Szilágyi Lajos: Ez az összes pártok egyhanga véleménye!) Azok, akik ezt mondják, — és ugy látszik, közéjük tartozik Szilágyi Lajos képviselőtársam is — nem olvashatták el azt a rendeletet, melyet én a székesfővároshoz intéztem. Ebben a rendeletbem én semmiféle bizottság felállítását el nem rendeltem. Ebben a rendeletben közöltem a székesfővárossal azt, hogy én, mint a székesfőváros vagyonfelügyeleti hatósága, a magam hatáskörében, a magam vagyonfelügyeleti kötelességemnek szakszerű teljesithetése végett fogok szakemberekből egy bizottságot al'vi december hó 4-én, pénteken. 24< kötni, ez a bizottság nekem fog tanácsokat auni, neuem fog előterjesztéseket tenni az üzemek feletti felügyeletre vonatkozó kérdésekben. JüDoen a leiratuan felvetettem továbbá a székesfőváros törvényhatósági bizotteága előtt azt az eszmét, hogy mivel elvégre" közös érdekeink vannak, s ugy a székesfőváros, mint én az üzemek fejlesztését, az üzemek olyanféle átalakítását tervezauk, mely a nagyközönség és a székesfőváros erdekében all, nem volna-e helyes egy közös bizottságot alkotni, oly bizottságot, amely azután ne&ern is tanácsadó és véleményező szervein lenne és ugyancsak t véleményező és tanácsadó szerve ienne a székesfővárosnak is. (ivaöók Lajos: faritásos alapon ••) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a többség nekem van biztosítva, de hiszen még a tagok száma sincsen ebben az átiratban megállapítva, mert ez mind a későbbi tárgyalások számára van fentartva. En mindössze megkérdeztem a fővárost: osztozik-e ezen tervben» amelytől én később elmondandó bizonyos előnyöket várok. Méltóztassanak megengedni, Hogy felolvassam ennek a leiratnak uioiso szakaszát, amely összefoglalja azt, hogy mit kívánóik a iővárostoi. (Malijuk! Halljuk! — Olvassa): »Mindezekre való tekintette felhívom a szckesíőváros törvényhatósági ' bizottságát, hogy a fent előadottakat tegye a legsürgőseb

1 ben megfontolás tárgyává es amennyiben az üzemeknek a gazdasági bizottság által javasolt módozatok mellett való átszervezését a saját szempontjából is szükségesnek és megfelelőnek tartja, ezirányban hozzon határozatot és a bizottságba a saját kebelébői kiküldendo tagokat jelölje ki.« Tehát semmiféle konfliktus nem képzelhető el köztem és a székesfőváros között. (Ellene mondások és zaj a szélsőbaloldalon.) Én a székesfővároshoz egy kérdést intéztem, s ha a kérdésre a székesfőváros azt válaszolja: nem, ezt megteheti, semmiféle apprehenzió nem lesz belőle, legfeljebb a közügynek nem fog vele jó szolgálatot tenni. Ha én megtehetem azt, —ami különben ebben a rendeletben részletesen ki van fejtve —- hogy lemondok a magam joghatósága egy részéről, mert ez a székesfőváros javára lehet s belenyugszom abba, hogy ez a tanács, amely nekem fog előterjesztéseket tenni, felerészben autonóm szervekből álljon: ugy bocsánatot kérek« hol itt a sérelem, ha feltételezem a székesfővárosról, hogy ugyanakkora lépéssel közeledik felém, mint amekkora lépéssel közeledtem én feléje és hajlandó egy ilyen közös bizottságot alakítani? Ennek előnye lesz elsősorban — s ezt tartom a legfontosabb előnynek, —hogy ez a bizottság szakszerűen kezelné ezeket az üzemgazdasági kérdéseket, mert ezek gazdasági kérdések és nine* nagyobb hiba, mintha ezekbe politikát vegyi tünk. Valljuk be őszintén, pro és kontra, hogy ma az üzemek kérdéseiben politikai momentumok szerepelnek, ez a fontos és én féltem tőle az üzemeket és kétségbe vonom, hogy az üzemeknél való gazdálkodás igy helyes lenne. (Farkas István: Ezt az autonómia maga is meg tudja csinálni! — Zaj.) A másik előnye ennek az, hogy ezzel a módszerrel a vagyonfelügyeleti hatóság és az autonómia közötti együttműködés a legtökéletesebbé válik. Miért méltóztatnak Magyarországon az autonómiát mindig ugy beállítani, mint egy olyan szervezetet, amely szemben áll a korniányhatalomman (Farkas István: A kormány áll szemben vele!) Méltóztassanak megérteni, hogy az autonómiának és a kormányha-