Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-478
A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. fontos. Ezek mellett még egy dologra vagyok bátor a külügyminister ur szives figyelmét felhívni, nevezetesen arra,, hogy Magyarországon a közfelfogás szerint nem méltányolják eléggé a zsurnalisztikának szolgálatait a külpolitikával kapcsolatban. (Fáb ái Béla: Dehogy nem! Hát a Hollósiét?) Mindenesetre szomorú és sajnálatos, hogy olyan ember, mint Hollósi, ugylátszik, szerepet kapott a magyar külpolitikai képviseletek támogatásában. El Ikell ismerni azt, hogy ma a külür-yministerium és külképviseletünk nemcsak bürokratikus munkát kell hogy végezzen a külföldön azokban az államokban, amelyekben őket tartjuk, hanem azonkívül rendkívül fontos propagandamunkát is kell végeznie. Mint tényt le kell szögeznem azt — s azt hiszem, ezt a t. túloldalon is mindenki elismeri, — hogy azok az urak, akik eddigelé — az arisztokrácia tagjai is — külpolitikai szolgálatot telj esitettek, bár lehettek egyébként nagyszerűek, de ezen a téren rendkívül gyengéknek bizonyultak. Emlékezhetünk arra, hogy a balkánháboru idején teljesen készületlenül találta diplomáciánkat mindaz, ami a Balkánon történt. Erre nézve most nem kivánok kritikát mondani, tagadhatatlan azonban az, hogy ők a zsurnalisztikával nem foglalkoztak, azt lenézték, kapcsolatokat r azzal nem tartottak fenn és nem méltányolták azt f"K óriási átalakító és befolyásoló szellemi és jirituális erőt, amely a zsurnalizmusban van, i amelyet a politikai és külpolitikai életben mindenképen fel kell használni. Ezért arra kérem az igen t. minister urat, hogy nemcsak a sajtószolgálatnál, — elsősorban mindenesetre ennél — de más szolgálatnál is minél több kiváló, teljesen megbízható, európai műveltséggel biró és több nyelvet beszélő zsufnalisztát igyekezzék megnyerni ^ és alkalmazni s adja meg nekik a lehetőséget arra, hogy azok a zsurnaliszták, akik már eredményeket értek el, akik már nagy dolgokat produkáltak az egyes államokban a felvilágosítás tekintetében, ne csak sajtószolgálatot teljesítsenek, hanem minősíttessenek át a diplomáciai szolgálat terére is. Itt most csak egy esetet akarok elmondani, azt, hogy már a flamand-kultúra idején is flamand világhírű művészeket alkalmaztak külpolitikai szolgálatra, s hogy jelenleg is Franciaország külföldön lévő követeinek jelentékeny része kezdetben a zsurnalisztikái pályán működött és csak később elért eredményeik után kaptak diplomáciai kinevezést. Nálunk ezt a gyakorlatot nem látom és nem tapasztalom, pedig a magyar sajtónak Budapesten is vannak olyan ta«iai, ak'k minden VA ^en "'k^lmasak volnának arra, hogy a külföldön diplomáciai szolgálatot teljesítsenek, és pedig először ugy, hogy a sajtó körében maradva cikkeket Írjanak, összeköttetéseket szegezzenek külföldi redakciókkal, szóval elvégezzék azokat a szellemi előmunkálatokat, amelyeket e tekintetben el kell végezniök, s azután az elért eredményekhez kéjest a külügyi kormánynak lenne feladata, és lelkiismeretbeli kötelességre ezt ugy honorálni, hogy őket a diplomáciai testületbe is bevonja. A magyar uri felfogás bizonyos idegenkedéssel és lenézéssel, sokszor cinizmussal kezeli az újságírókat és valahogyan olyan serh« helyezi okot, mint a cigányokat —- azért talán, mert bohéméletet élnek. Eddig nálunk nem matatták a zsurnaliszták iránt azt a köteles tiszteletet, s talán még ma sincs nieg a közfelfogásban a zsurnalisztáknak az a súlyos tisztelete, amelyet megkívánhatnának a maévi december hó 4-én, pénteken. 23í guk részére. Ha azonban látni fogják, hogy a magyar hivatalos életben, a politikai élet irányításában és külpolitikai tekintetben változás állott be e felfogásban, ha látni fogják, hogy a kormány azokat a zsurnalisztákat, akik zsurnalisztikái téren eredményes munkásságot fejtettek ki, diplomáciai szolgálatra is elhívja és fontos missziót biz reájuk, ez idehaza is rendkívül üdvös hatással lesz a magyar zsurnalisztika fejlődésére és a magyar zsurnaliszták életére. A t. külügyminister ur rámutatott arra, hogy a diplomáciai testület 160 tagja közül körülbelül 5%-ot tesz ki az arisztokraták száma. Mi, mint demokratikus felfogású politikusok természetesen nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy a magyar arisztokrácia a diplomáciai szolgálatból kivonuljon, hanem arra az egyedül helyes álláspontra helyezkedünk, hogy e tekintetben a tehetség és az arravalóság legyen a döntő, nem pedig a születés, viszont azonban, ha valaki arisztokratának született, ez még nem involválja maga után azt, hogy ő tehetségtelen, hogy nem volna alkalmas. Ha valmely arisztokrata a diplomáciai szolgálatra tehetségénél és megbízhatóságánál fogva minden tekintetben alkalmas, alkalmazni kell. E mellett azonban a gyakorlati élettel ismerős, gyakorlati ismeretekkel rendelkező egyéneknek, különösen azoknak, akik a magyar zsurnalisztikában eredményeket értek el (Fábián Béla: Akik odavalók!), akiket tehetségüknél fogva külföldön is alkalmazni tudnak, és akiknek esetleg külföldön már megszerzett irói nevük és öszeköttetéseik vannak, a magyar külpolitikai propagandába való beállítását feltétlenül szükségesnek tartom. Annak ellenére, hoey ez a tétel nagyon szerény és meo; sem közeliti azokat a nagy. hatalmas célokat, amelyeket el kívánunk érni a külpolitikai, a zsurnalisztikái szolgálatnál, azt mégis elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. j A külügyminister ur kivan szólni! Walko Lajos külügyminister: T. Nemzetj gyűlés! (Halljak! Halljuk!) Azok a néldák, I amelyeket a t. képviselőtársaim, de különösen ! Hal 1er István t. képviselőtársam felsorolt, muS tatják épen azt, hogy milyen fontossága van a I külföldi hírszolgálatnak. Itt részben sajtó ut| ján való hírszolgálatról és általában működésí ről, részben pedig propagandisztikus munkáról | van szó. Ebből a propagandisztikus munkából ! természetesen a társadalomnak is ki kell venj nie a részét ugy, amint azt az igen t. képvi^elő| társam igen helyesen fejtegette. Sajnos, azok I az eszközök, amelyek rendelkezésünkre álla! nak, aránylag csekélyek és így annál nagyo'bb | fontossáca van annak, hogy társadalmi téren i is megfelelő működés fejtessék ki. Egészen természetes, hogy a. mi i«yekeze; tünknek mindenképen annak kell lennie, hogy ; ebbe az aránylag csekély keretek között mozgó szolgálatba tényleg olyanokat vonjunk be, akik arravalók, és mindenképen azon igyekszünk, hogy a megfelelő gyakorlati tudással és ilyen kérdések iránt érzékkel birok foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Én a magam részéről kérném a t. Nemzetgyülést, hogy miután nagyobb összeget a jelenlegi pénzüffyi viszonyok között erre a célra í fordítani nem tudunk, ezt az összeget ugy, j amint az be van állítva, elfogadni méltóztasI sék. (Helyeslés jchhfelől.) Fluök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal.
