Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. ügyminister ur figyelmébe ajánlom. Nem fogadom el a címet. Elnök : Kivan még valaki szólni 1 Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A külügyminister ur kivan szólni. Walko Jjajos külügyminister: T. Nemzetgyűlés! Néhány felvilágosítást szeretnék adni az elhangzottakra. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ami azt illeti, mintha a külügyi szolgálat kvázi monopóliuma volna az arisztokráciának, ennek megcáfolására egészen röviden néhány számadatot fogok a t. Nemzetgyűléssel közölni. A diplomáciai szolgálatban körülbelül 60, a központi fogalmazásban körülbelül 6C, és a konzuli szolgálatban közel 40 alkalmazottunk van, tehát összesen mintegy 160 alkalmazott. E 160 közül összesen 15-en vannak, akiknek grófi vagy bárói rangjuk van. (Propper Sándor: Ez is sok! A numerus claususnak nem felel meg!) Azt hiszem, a 160 szembeállítva a 15-tel, már egymagában megcáfolja ezt az állitást. Ami mármost a Haller t. képviselőtársam által említett, bár nem idetartozó azt a kérdést illeti, hogy megkönnyittessék az apácáknak Amerikába való kimenetele, csak tájékoztatásul közlöm, hogy épen a közelmúlt hetekben három olyan eset volt, amikor apácák tényleg kaptak vízumot a kiutazásra. Nem hiszem, hogy ezzel a három esettel megoldatott volna a kérdés,^ de mindenesetre az igyekezet az, hogy olyan irányban haladjunk, amint azt a t. képviselő ur is kívánja. Ami a Hollósi Sándor nevű újságíró személyét illeti, miután a t. képviselőtársam szíves volt ezt a nevet már előbb említeni, közben utánanéztem és megállapítottam, hogy Hollóf-i Sándor nevű sajtóelőadója a külügyi tárcának nincs. Sem illetménnyel, sem pedig állandó tiszteletdíjjal ilyen nevű újságíró a külügyi tárcánál nem bír, ellenben az tényleg lehetséges, hogy valamely konkrét esetben vagy a müncheni, vagy a milanói konzulátus talán valamelyes megbízást adott neki, de ő semmiesetre sem szerepel azon újságírók között, akik tőlünk mint sajtóéiőadók akár állandó illetményt, akár pedig állandó tiszteletdíjat kapnak. (Fábián Béla: A rendelkezési alapból!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a 2. cím 1. rovatát elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés a 2. cím 1. rovatát elfogadta. Következik a 2. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjek azt felolvasni. Láng János jegyző (olvassa): 2. Rovat. Dologi kiadások 17,145.873.000 K. (Szabó Imre szólásra jelentkezik.) Elnök: Szabó Imre képviselő urat illeti a szó. Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! A 2. rovat 5. alrovata ugyancsak olyan bizalmas természetű kiadást jelent, mint a minőt már előző felszólalásomnál szóvátettem. Az itt feltüntetett 6 milliárdon felüli összeggel most már ez a bizalmas természetű szolgálat több, mini 20 milliárddal van dotálva a költségvetés idáig elfogadott tételeiben. Én is azon az állást)öntőn vagyok, amelyet Fábián t. képviselőtársam előbbi felszólalásában kifejezett, hogy t. i. a külügyi szolgálatnak különösen az a része, amelyre ezt az összeget elköltik, tulajdonkénen nem más, mint elszámolás nélkül, vagy legfeljebb bizalmas természetű elszámolás formájában az agent provocateur-ök díjazása, hírszerzés címe alatt oly emberek kitartása, akiknek nincs más gondjuk, céljuk, mint évi december hó 4-én, pénteken. 237 hogy saját használhatóságukat igazolják be minden lépésükkel s akik a saját használhatóságaik igazolhatása szempontjából folytatott nagyszabású, sokszor inkább ártó, mint használható működésükkel akárhányszor magát az országot is kényes helyzetbe hozzák. Hiszen nem kell messze menni; aki újságot olvas, tudja, hogy legutóbb épen Bécsben lepleztek le ilyen irányú munkálkodásokat nemcsak a magyar külügyi szolgálattal kapcsolatban, hanem a jugoszláv, román, stb. szolgálattal kapcsolatban. Valóságos okmánygyárak működnek ilyen címeken s ezeket az okmány gyárakat használják fel arra, hogy szükség esetén kölcsönösen egyik ország diplomáciája a másik ország diplomáciájának kellemetlenkedjék, vagy esetleg egyeseknek, akik bizonyos uralmon levő politikai irányzatoknak kellemetlenek, visszakellenietlenkedjenek. Történik mindez az állam súlyos megterhelésével, bizalmas természetű kiadások beállításával és lebonyolításával. Ezt mi a magunk nevével, a magunk politikájával nem fedezhetjük. Épen ezért a magam részéről ennek a tételnek is törlését javaslom és pedig a 2. rovat 5. alrovatára nézve javaslom, hogy a külföldi hírszolgálat költségeire itt felvett 6.744,636.000 korona az előirányzatból töröltessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Láng János jegyző: Haller István! Haüer István: T. Nemzetgyűlés! Előbbi felszólalásomban utaltam arra, hogy ezt a külföldi hírszolgálatot kívánnám szóvátenni. Remélem, most már a házszabályok keretén belül maradva, módom lesz erre. Én a tételt nem sokallcm, ellenkezőleg kevesellem. Nem is fogadom el egyrészt azért, mert kevesellem, másrészt azért, mert nem vagvok megnyugodva a tétel célszerű felhasználását illetőleg. Amerikai időzésem alkalmával ugyanis nem volt módomban tapasztalni, hegy ennek a tételnek segítségével megfelelő ellenpropaganda folynék a külföldi hírlapokban azzal a propagandával szemben, melyet a kisentente indít és pénzzel az egész világon mi ellenünk. Alkalmam volt pl. még olyan magyar lapokban is, amelyek általában véve az ó-hazával szemben iparkodnak objektive viselkedni és itt-ott, amennyire az amerikai viszonyok azt megengedik, szolgálatot tenni az ó-hazának, olvasni bizonyos ártó cikkeket. Abban az időben, amikor a magyar nemzetközi kölcsön papírjait plaszirozták, az amerikai niacokon, még ezekben a lapokban is el lehetett helyezni pl. olyan hirt, hogy Magyarország Argentinéban 100 millió bushel búzát vasáról, ami megfelel körülbelül 30 millió métermázsa búzának. Ez teljes abszurdum: Magyarország schasem fogyasztott, még Nagy-Magyarország sem fogyasztott 30 millió méterig ázsa búzát. És amikor Magyarországon is TT

an termés, akkor azt adják be a világnak, hogy Argentínából 30 millió métermázsa buát vagyunk kénytelenek vásárolni. Természetes dolog, hogy az efajta híreknek az az erölcsi effektusa, hogy ha egy agrárország az "gesz kenyérszükségletét kénytelen külföldön "egvásárolni, milyen uzetőkénes lehet az az ^rszág. Tehát mindenkiben, aki az ilyen hirt avassa, természetszerűen megrendül a bizalom a magyar íinaneiákban és iparkodik szah^dul^i attól a papírtól, amelyet esetleg megvásárolt. De megjelent egy másik hír is, mely szerint Magyarország pénzügyi biztosa kifogá-