Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-478
À nemzetgyűlés '478. ülése 1925. Ha szólni senki sem kivan, a t vitát bezárom. A küiügyminister ur kivan szólani. WaiKo Lajos külügy minister: T. Nernzetgyűlés! A külügyi szolgálatnál épen a sajtónak van különös jelentősége, s épen ezért vettünk fel a budgetbe ugy a központi igazgatásnál, mint a külső szolgálatnál külön-külön megtelelő összeget erre a eélra. Én a magam részéről csak azt felelhetem, hogy amennyiben mi nem tudunk bizonyos minimális összegeket a sajtó céljaira rendelkezésre kapni, nem lesz meg a lehetősége annak, hogy a külső szolgálatban mgi'eielően működhessünk. Kérem a tétel elfogadását. Mnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az 5. rovattal szemben Szabó Imre képviselő ur a rovat teljes törlésére irányuló indítványt adott be s igy azt szembe fogom állitani a rovattal. Kérdem, méltóztatnak-e az 5. rovatot Szabó Imre képviselő ur törlő indítványával szemben elfogadni, igen vagy nem! (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az 5. rovatot elfogadják, szíveskedjenek ielállani. (Megtörténik.) Többség! À nemzetgyűlés az 5. rovatot elfogadja és Szabó Imre képviselő ur indítványát elveti. Következik a 2. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Láng János jegyző (olvassa): 2. Cím. Külföldi szolgálat. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Kovát. Személyi járandóságok 42.743,187.000 korona. — Haller István! Malier István: T. Nemzetgyűlés! Nagyon helyeslem azt a kritikát, amellyel a diplomáciai szolgálatot illették erről az oldalról. Nekem is az a felfogásom, hogy lehetőleg iparkodni kell a diplomáciai, a külső szolgálatot valamennyire demokratizálni, és pedig azért, mert bár kétségtelen dolog, hogy az arisztokráciából rekrutálódó, külföldön Magyarországot képviselő diplomácia bizonyos körökkel jobban érintkezést tud találni, mint olyan ember, aki polgári sorsból származik, akinek tehát összeköttetései és a maga természete is más irányt ad még az összeköttetések keresésében is; viszont azonban az is bizonyos, hogy a polgári sorsból származó embernek nagyobb érzéke van a reális élet iránt, kétségkívül jobban meg tudja ítélni azokat a dolgokat, amelyek elsősorban dominálok ma a politikai vélemény kialakulásánál és azokkal a körökkel tudja megkeresni és jobban megtalálni az összeköttetést, amelyek ma már mindenütt a világon nagyobb befolyást gyakorolnak a politikai helyzet kialakulására, mint az arisztokrataosztály. En a magam részéről teljes egészében elismerem azt, hogy az arisztokrata osztályból kikerülő diplomáciának megvan a maga nagy előnye a polgári osztályból kikerülő diplomácia felett, de az is igaz, hogy a polgári osztályból kikerült diplomata sokkal többet tudna használni hazájának, mint egy másik ember, aki jóformán csak azért került bele egy ilyen pozícióba, mert tényleg olyan körben született, ahol az anyagi viszonyok az erre a hivatásra való kiképzést neki könnyebben lehetővé tették, vagy pedig anyagiakban is sokkal jobban bírja a külső szolgálattal kétségtelenül járó nagy terheket. Azt kívánom megemlíteni, hogy a külügyministeriumnak törekednie kell tudatosan arra, hogy diplomáciánkat telítse polgári származású gazdasági és kereskedelmi tudással is biró emberekkel, mert kétségtelenül erre igen nagy évi december hó 4-én, pénteken. 23a azükség van. Miután ma ez a réteg kevésbé van képviselve, ezért kell ezt hangsúlyoznom, egyébként pedig nem kifogásolom azt, hogy ügyes pozíciókban arisztokraták üljenek, akik azt hiszem, általában véve megfelelnek azoknak a kívánalmaknak, amelyeket velük szemben támasztani lehet. Ami azt illeti, hogy vájjon túlságos luxussal van-e berendezve egyik másik külső szolgálatot teljesítő hivatalunk és hogy vájjon teljesiti-e feladatát, ebben a tekintetben csak azokra az adatokra hivatkozhatom, amelyeket külföldi tartózkodásom alatt szereztem. Erre vonatkozólag azt mondom, hogy amerikai külképviseletünk egyáltalában nincs luxurioz módon elhelyezve; akár a washingtoni, akár a newyorki követséget, vagy clevelandi konzulátust veszem tekintetbe, azok bizony elég szerényen a magyar viszonyoknak és gazdasági helyzetnek eléggé megfelelően reprezentálják Magyarországot. Azt is koncedálnom keli, hogy akikkel nekem szerencsém volt érintkezni, — ugy a newyorki, mint a chicagói és a clevelandi konzullal — a maguk részéről mindent elkövettek és elkövetnek, amint én tapasztalni tudtam, hogy az amerikai magyarságnak tényleg szolgálatot tegyenek, volt alkalmam látni, hogy a legjelentéktelenebb magánügyekkel is igen szívesen foglalkoztak. Viszont azonban tény az, hogy például az útlevéldíjak túlságosan magasak. Az amerikai magyarok közül sokan kifogásolták, akik hazai látogatásra szánták rá magukat, hogy azok, akik még nem amerikai, hanem magyar állampolgárok, kétszeres illetéket fizettek például az útlevél után is, mint a magyar anyanyelvű, de már amerikai állampolgárok. Nehezen tudja megérteni az a magyar állampolgár, hogy miért van ő rosszabb helyzetben azzal szemben, aki már megszerezte az amerikai állampolgárságot. Akceptálom, hogy bizonyos díjakat szedni kell, de azt gondolom, hogy ebben a tekintetben kevesebb jövedelem jobb befektetés volna a magyarság szempontjából, mint a nagyobb jövedelem, mert mindent el kellene követni, hogy a még magyar állampolgár, külföldi lakos ne érezze, hogy ilyen tekintetekben nagyobb hátrányban van, mint az, aki az állampolgárság tekintetében másképen orientálódott. Kifogásolom, hogy a külföldön a magyar állam, különösen az amerikai magyarság érdekében jóformán nem tett semmit és sajnos, mai szegény helyzetünk szintén azt hozza magával, hogy alig tud valamit tenni. Szerintem azonban itt-ott mégis tehetne valamit- Tény az. hogy az amerikai magyarság magyar voltát az amerikai magyar református és katholikus iskoláknak köszönheti. Én inkább csak a katholikus iskolákat ismerem, s el kell ismerni, itt a nemzetgyűlés házában is, hogy az Amerikában katholikus iskolában tanító apácák olyan őrei a magyarság szellemének, hogy kellő hálával nem lehet őket emlegetni. Kétségkívül önfeláldozó munkát végeznek és hogy az^ amerikai magyarság ifjabb generációja még tud magyarul, nem nagyon jól, de hogy tud magyarul, azt elsősorban az ottani felekezeti magyar iskoláknak köszönhetik és elsősorban speciálisan az apácák működésének. Elnök; Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék tekintetbe venni, hogy a képviselő urnák a 2. cím, kiadások, rendes kiadások 1. rovatához van joga szólni. A képviselő ur egy általános kérdéssel foglalkozik. Most csak a ' címet lehet kifogásolni, de a képviselő ur nem 34:
