Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

Á nemzetgyűlés à77. ütése Í925. évi december hő 3-án, csütörtökön. 2-Ö amennyire mi egyrészt át vagyunk hatva a Népszó vétséget illetőleg azoktól a nagy szolgálatoktól, amelyeket veiünk szemben a Népszövetség a pénzügyi vonatkozásit kérdésekben tett, és amennyire hálára vagyunk kötelezve azért, hogy minekünk segítségünkre sietett a mi nagy pénzügyi nehézségeink idején, másrészt nem hallgathatjuk el, hogy nem látjuk a Népszövetségnél a kisebbségi kérdésekben azt az objektivitást, melyet mi magyar részről a Népszövetségtől mindenkor elvárunk, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Igaz ugyan, hogy a Népszövetség sok nagy politisai kérdéssel, a Népszövetség szempontjából a kisebbségi kérdésnél nagyobb fontosságú politikai kérdésekkel volt az utóbbi időben eífoglalva és taian ez tette azt, hogy a kisebbségi kérdésekkel nem foglalkozott kellően, én mégis azt hiszem, hogy akkor, amikor ezek a nagyobb politikai kérdések a napirendről levetetnek, el fog jönni a Népszövetségnél az ideje annak, hogy ezekkel a kisebbségi kérdésekkel is behatóan foglalkozzék s épen azért, meri reméieni, hogy ez igy lesz, és mert remélem, hogy az idő nincs messze, amikor a Népszövetség ezekkei a kisebbségi ügyekkel részletesen log foglalkozni, teljesen egyetértek azokkal, amik a IN épszövetseg tárgyában benyújtott határozati javaslatban foglaltatnak, unnék ellenére azonban azt a határozati javallatot a magam részerői nem tudom elfogadni. Nem tudom elfogadni azért, mert nem tartaná n helyesnek, hogy ilyen incidentaiiter a Népszövetségben való bennmaradást illetőleg itt a magyar parlamentben egy határozati javaslat elfogadtassék. (Helyeslés jobb felöl.) Különben is meg kell jegyeznem azt, hogy gróf Texki jfai aKKor, amikor ő a népszovet- j ségi kérdésről beszélt, nem azt mondotta, hogy ! ő azon a véleményen van, hogy Magyarország j a i\epszö vétségből kilépjen, nanem tisztara j azt mondó cta, hogy ő azt hiszi, hogy a bennmaradás vagy kilépés kérdésével eiőbb-utóbb foglalkoznunk kell. Ugy hogy ahogyan felvet- I te tett a kérdés itt a magyar parlamentben, az ! nem indokolja meg azt, hogy ebben az ügyben | itt egy határozati javasiat alapján a parla- j ment állást foglaljon. (Hetyeslés jobbfelől. — ! Feyer Károly: A minister ur osztozik Teleki I feliogásá

ban!) Epen azért kérem, hogy ez a határozati javaslat elutasittassék. j Ami már most egy másik, a tárgyalás fo- j lyamán ismételten szóba került kérdést, a loearnói egyezmények kérdését illeti, ebben a te- j kintetben a helyzet az, hogy e locarnoi tárgyalások eredményei mindenesetre igen örvendetes jelei a nemzetek közöti viszonyok javulásának és biztositó tanúbizonyságai annak a jóakaratú törekvésnek, amely általában a különböző nemzetek között a tartós béke megalapozására megnyilvánult. Locarnóban Németország és annak nyugati szomszédai közötti kérdések igen messzemenő rendezést nyertek, miután Németország is elérkezettnek látta az időt arra, hogy a nyugati kérdések rendeztessenek. Nem igy áll azonban a helyzet^ Németország keleti szomszédai felé. Ehhez még nem alakult ki eléggé az európai szituáció és épen azért Kelet felé egy ugyanolyan instrumentum megkötése nem jöhetett és nem is jöhet szóba, miután a helyzet Európának ebben a részében egészen más, mint Németországtól nyugat felé. Ami bennünket és a mi törekvéseinket illeti, (Halljuk! Halljuk!) mi mindenképen a jövőben is arra fogunk igyekezni, hogy azok a kérdések, amelyek függőben vannak mi köztünk és szomszédaink vagy mi közöttünk és a szomszédainkon kivüli más államok között, hogy ezek a kérdések mielőbb rendeztessenek s a közöttünk lévő viszony barátságossá tétele irányában fogunk továbbra is munkálkodni. Magyarország a nemzetek közötti megértés és jóviszony tekintetében eddig is mindenkor őszinte igyekezettel azon volt, hogy ezt a jóvászonyt minél inkább ápolja. Azon voltunk, hogy szomszédainkkal és a többi államokkal is azokat a kérdéseket, amelyek a békeszerződésből kifolyólag felmerültek, minél hamarabb rendezni tudjuk. Ezek a kérdések, amelyek a békeszerződéssel kapcsolatosan merültek fel, különböző kategóriákra oszlanak. Itt vannak mindenekelőtt a pénzügyi kérdések, itt vannak a közlekedési kérdések és a jogi kérdések. (Nemes Bertalan: A területi kérdések is itt vannak a lelkekben!) Ami mindenekelőtt a pénzügyi kérdéseket illeti, nekünk szomszédainkkal éveken keresztül voltak tárgyalásaink ugy a Postatakarékpénztár ügyet illetően, azután a biztositási ügyekre vonatkozóan a kettészelt törvényható ságok és községek ügyeiben, a gyámi vagyonok ügyeiben. Mindezeknek a kérdéseknek egy részét illetőleg már megállapodásra jutottunk, egyik részéi e nézve pedig még most is folyamatban vannak a tárgyalások és e kérdésekben épen most folynak Budapesten a jugoszláv delegátusokkal a tanácskozások. Ugyancsak a békeszerződésből folyólag rendeztük a háború előtti adósságok kérdését ugy Amerikával, mint Angliával és Franciaországgal. Ezenkivül a magyar államadósságot illetőleg szintén folytak az összes érdekelt államok között megbeszélések, amelyeknek eredményeképen ugy az államadósságok felosztására, mint pedig a fizetés módjára nézve létrejöttek megállapodások és azt hiszem, hogy azok rövidesen az összes államok részéről ratifikáltatni is fognak. A közlekedési kérdésekben azon igyekeztünk, hogy a forgalmat az eiszakùott részekkel mindenütt, ahoi annak a lehetősége megvan, mind előbb helyreállítsuk. E téren még sok a teendő. Különösen a jugoszláv és román viszonylatban még több olyan vasútvonal van, amelylyel a forgalom nem vétetett fel és mi mindenképen azon fogunk igyekezni, hogy ez minél hamarább megtörténjék. Legutóbb néhány nappal ezelőtt ve Letett fei a forgalom iázegeuról Kikinda felé menő viszonylatban. Nagy nehézségeink vannak az Arad—c^anádi vasút kérdéseinek reiiüezésénéi és miután ebben a kérdésben előrehaladni nem tudtunk, éltünk azzal a békeszerződésben nekünk biztosított joggal, hogy a Nemzetek Szövetségétől döntőbirakat kértünk ennek a kérdésnek elintézésére. Azt hiszem, hogy ilyen módon meglesz a lehetősége annak, hogy az Arad—csanádi vonal ügyei is minél hamarabb rendezést nyerjenek. Ami a jogi^ kérdéseket illeti, itt az állampolgársági, levéltári és jogsegélykérdésekben különböző tárgyalásaink voltak, amelyek részben már eredménnyel is jártak. Amellett Ausztriával és Svájccal a jogi kérdésekre döntőbirósági egyezményeket kötöttünk, amivel szintén tanújelét kivántuk adni annak, hogy minden igyekezetünk megvan arra, hogy belekapcsolódjunk a többi államokkal való minél barátságosabb viszonyba. A külkereskedelmi forgalommal kapcsolatban felvetett kereskedelempolitikai kérdéseknél a helyzet a következő. Amikor a monarchia