Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

A~nemzetgyűlés 477. ülése/1925. évi december hó 3-án, csütörtökön. 2*37 gal szemben antipátia a külföldön fisak„azért van, mert a szociáldemokraták olyan híreket visznek ki a külföldre, amelyek a . kormány szerint nem felelnek meg a tényeknek és ez­által Magyarország jó hirnevét rontják. Hiszen, ha mi akkor, amikor külföldre kerü­lünk, elmnndjnk az igazságnak megfelelően azokat a dolgokat, amelyek fennállanak, akkor persze a jó hirneven rontunk; de nem mi va­gyunk annak okai, hogy ezeket nekünk ott eí kell mondanunk hanem az a rendszer az oka, amely Magyarországon még mindig fenn­áll. Mert ha valaki odakünn — ugy, amint egyszer Apponyi igen t. képvisel ur emiitette, hogy kapott eeryik angol barátjától egy leve­let, aki azt kérdezte tőle, hogy igaz-e, hogy Magyarországon nyiltan szavaznak. — ben­nünket is megkérdez, hogy igaz-e, hogy nálunk nyiltan szavaznak, akkor azt mondjuk hos^v ez nem igaz! Hogyan mondhatjuk mi eztl Hiszen a cáfolat nasrvon könnyű, és akkor reánk a mi elvtársaink- a mi táborunk azt mondaná, hogy hazudunk, a hazugság emberei vagyunk, és ezáltal lehetetlenné tesszük ma­gunkat. Énen most áll az igen t. belügyminister ur a külüffyminister ur mellett és nem tudom. hogv miről tanácskoznak. (Derültség jobb­felől.) De épen nem árt. ha meghallja a beí­ügyminister ur is azt, hogy az ő politikába, amelyet itt bent az országban gyakorol, az oka annak, hogy a mi külpolitikánk nem tud ér­vényesülni, hogy a mi küi-DolitiVánk nem olyan, amilyennek lennie kellene. Hiszen már mások is emiitették, hogy amikor a belügyi tárca sorra kerül, el fogjuk mondani mind­azokat a sérelmeket, amelyek erre vonatkozó­lag fennállanak, de nem árt, ha itt is hallja, hogy mindaz, amit mi ebben a tekintetben olyan gyakran itt elmondunk, mindig süket fülekre talál, és erről mi nem tehetünk, ennek azok az urak az okai. akik nem akarják meg­hallani, és ők azok. akik az orszáe- hírnevének olyan rossz szo'gálatot tesznek akkor, amikor nem akarnak változtatni azon az egyoldalúsá­gon, amelv e tekintetben ebben az országban még mindig fennáll. A másik momentum, amely engem, amint mondottam, felszólalásra késztetett, az a teg­nap elhangzott beszéd, amelyet a napirendi vitánál Eckhardt Tibor képviselő ur a szociál­demokrata párt ellen mondott. Tudiuk, boarv azért intézte ezt a támadást a szociáldemokrata párt ellen, mert a közeinmit napokban a nyug­díjasok Budapesten gyűlést tartottak, ahol az eayik szónok, IT j falus sy tábornok a zt mon­dotta hogy ő akkor- ha ez a helyzet meg nem változik, be fog lépni a szociáldemokrata pártba. Eckhardt Tibor kénviselő ur tegnapi felszólalásában olyan szinben mutatta be a dolgot mintha diffamáló lenne, ha valaki a szociáldemokrata pártnak tagja. Erre már tegnap Psidl Gyula képviselőtársam rögtön megadta a iválaszt és azt kérdezte, hogiyan lehet ilyesmit mondani akkor, amikor Európa­szerte kormányban vannak a szociáldemokrata párt tagjai? Itt Eckhardt Tibor képviselő ur közbeszólt, hogy: »Hol?« Erre Peidl képviselő­társam azt válaszolta, hoey felnőttek kioktatá­sára ő nem vállalkozik. (Ugy %an! a szélsőbal­oldalon.) Én nem Eckhardt Tibor részére, de a t. Nemzetgyűlés részére mégis el akarom mon­dani arra a kérdésre, hogy hol vannak á szo­oifál demokraták kprmányban, hogy tényleg hol vannak. Itt Magyarországon is legális párt a szo­ciáldemokrata párt, mert, ha nem ez volna, akkor képviselői nem lehetnének e Háznak tagjai, és az igen t. elnök ur tegnap mégsem találta szükségesnek az ilyen támadást, amely egy parlamenti párttal szemben történt, egy rendreutasitással kellő értékére leszálHtani. Igenis, el kell mondanom — és nagyon örülök, hogy Eckhardt igen t. képviselőtársam most bejött a terembe, — az ő kérdésére válaszul, hogy hol vannak szocialdemoW-atak kormá­nyon. Például a tengeren túl! (Derültség jobb­felől.) Mexikóban >és Ausztráliában! (Ua%> van! Igaz! a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Onnan azután jön köze^bb!) De ideát Európá­ban is! Mert, bocsánatot kérek, a német biro­dalomnak hét országában vannak a szociál­demokraták a kormányban, többek között Poroszországban, a junkerek volt országában és Szászországban Van tehát szociáldemokrata kormányzat. (Eckhardt Tibor: Naey dicsőség volt Zeidler kormánya, ezzel lehet dicsekedni!) Azonkivül Belgiumban ott van Vandervelde minister, aki Locamóban épen most történe'mi szerepet játszott, (Eckhardt Tibor: Ha Kothen­stein is olyan szocialista lesz, mint Vander­velde akkor nem fogunk nagyon messze állani eervmástól! — Peyer Károly: Bízza rá bogy milyen szociáldemokrata! — Eckhardt Tibor: Nemzeti szociáldemokrata! — Peyer Károly: Ugyan kérem, ilyent ne mondjon, én jobban ismerem') A szocia^pmrvkrate Mae-var^T-a^á­gon is olyan, mint külföldön, (Eckhardt T*bor: Ez a tévedés! Bár ugv volna! — SzaM Imre: Jó volnp. ha egy szocialista se volna!?) Elnök: Csendet kérek. Eckhardt T;bo-: Ha nemzeti alapon á^ana! Erről van szó! Ez a lényeg! — Peyer Károly: Nem vaoyunk Kí­nában, magyarok vagyunk! — Saíy Endre: Nemzeti alapszabály bombával!) Csendet ké­rek, kér>viselő_ urak! Fothenstein Mór: Igen tisztelt képviselő ur! Méfi" emlékszem arra, hogy amikor leg­utóbb Vandervelde itt volt egy pártkongresz­szusunkon (Egy hang a szélsőbaloldalon: Két évvel ezelőtt!) akkor a Szózat és A Nép mi­ket irt róla. Ez nem olyan régen \ 7 olt, kell, hogy a képviselő urak még friss emlékezeté­ben legyen. Nem lehet tehát most azt mon­dani, hogy: Hia, Vandervelde más. (Eck­hardt Tibor: Vandervelde is tiltakoznék az ellen, hogy önnel eey kalan alá helyezzék! — Felkiáltások a szélsőbal oldal on: Bízza, csak reá! — Eckhardt Tibor: Ön henceg a Vander­velde barátságával, de nem hiszem, hoe-y for­ci itva így volna! — Peyer Károly: Minden­esetre megtisztelőid), mintha Hittlerrel volna barátságban !) Elnök: Eckhardt Tibor és Pever Karol v képviselő urakat kérem, ne inéltóztassanak párbeszédeket folytatni ! RotheMstein Mór: Ami a karaktert és a becsületességet illeti, ebben a tekintetben, fel­veszem Vandervelde elvtársammal és bárki­vel is a versenyt. (Eckhardt Tibor: De le­marad egy orrhosszal!) Még soha sem halad­tam olyan utón. amely ne a becsületesség tiszta utjá lett volna. (Eckhardt Tibor: Ezt nem is mondtam!) Hogy van-e vagy nincs olyan tehetségem, mint Vanderveldének vagy másoknak, azt nem az ön birálatára bízom, mert a független biróságnak vagyok hive, ön pedig a független biróságbau nem igen kap­hatna helyet, (Patay Tibor: Na, ezt megkap­tad! — Derültség.) Emlékeztetem a t. Nemzet­gyűlést arra, hogy pl. Franciaországban nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom