Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

À nemzetgyűlés 477. ülése 1925. évi december hó 3-án, csütörtökön, -ͧ szerű dolog. A lapokban olvashatjuk, micsoda nyilatkozatokat tettek az államférfiak ebédnél, uzsonnánál, teánál, minden alkalommal, de tudjuk azt is,.hogy ez még nagyon messze van a békétől. Ez csak az a vékony fonalacska., amelynek végén lesz a hajókötél, amellyel kihúzhatjuk magunkat a háború mocsarából szárazra. A Népszövetség ma még nélkülözhetetlen, ha nem is tökéletes, ha nem is megfelelő, ha nem is minden irányban kielégítő módon dolgozó instrumentum, de egyelőre nélkülözhetetlen instrumentum. Mi szociáldemokraták tehát azon az állásponton vagyunk, hogy benn kell maradni a Népszövetségben. Erős hitünk és meggyőződésünk, hogy a Népszövetség ki fog épülni és amily mértékben Európa népeit megtölti az engesztelékenység szelleme, amily mértékben Európa népei belátják azt, hogy 1914-ben a titkos diplomáciának, a dicsőségre vágyó hadvezéreknek és a nehéz vasiparnak estek áldozatul, amily mértékben Európa népei be fogják látni, hogy a nehéz kapitalizmus aratott diadalt a világháborúban és minden más nép és minden más fajzat elpusztult mellette, oly mértékben fog erősödni a Népszövetség és oly mértékben lesz valóságos népek szövetségévé, a demokratikus népek szeretetén alapuló szövetséggé, amely meg tudja valósitani a paciíizmust, meg tudja valósitani az emberiség békéjének álmát. Összefoglalva mindazt, amit elmondottam: nem kivánunk osztálydipolmáciát, sőt mint szociáldemokrata merem állitani, hogy ez ma már nem is osztály diplomácia, mert ha az volna, akkor Magyarország dolgozó és szenvedő osztályának nagyon pici, szűk körét képviselné ez a diplomácia. Az, amit mi szociáldemokraták a diplomáciától kivánunk, szimplán az, hogy fürge diplomácia legyen, amely minden társadalom és minden dolgozó népréteg számára hozzáférhető. Olyan legyen, amelynek ezer füle és ezer szeme van, olyan legyen, amely mindenről értesiti a magyar közvéleményt, amely minden eseménynél ott legyen és főként törekedjék a magyar gazdasági érdekek képviseletére; legyen olyan fürge, olyan ügyes és annyira kereskedelmi szellemtől áthatott, mint amennyire kereskedelmi szellemtől áthatott a francia, az olasz, a spanyol, vagy a portugál diplomácia, hogy többet ne említsek. Ha ez meg lesz, mi a diplomáciával egyelőre meg leszünk elégedve. Ma azonban azt látom, hogy ez nincs meg és e felé komoly akarat se mutatkozik. Látom, hogy ezen a téren még hosszú ideig kell küzdeni, amig valamennyire elfogadható diplomáciát tudunk magunknak teremteni. Ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a költségvetést elfogadjam. A Népszövetségre és egyebekre vonatkozóan vagyok bátor a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa) : »A nemzetgyűlés kifejezésre juttatja azt a felfogását, hogy — noha a Nemzetek Szövetsége mostani szervezete, az érvényben lévő Egyezségokmányok és az abban foglalt határoznia """^V magukon viselik a háborúban győztes hatalmak egyoldalú felfogását, noha a Nemzetek Szövetsége szervezetének és szabályzatának létrehozásában a legyőzött hatalmak részt nem vettek — Magyarország a Nemzetek Szövetségéből nem lép ki és az 1923 : XII. tc.-et tiszteletben tartja. Egyben kifejezésre juttatja azt a reményét, hogy a Nemzetek Szövetsége a demokratikus alapelvek érvényesítésével idővel a népek igazi szövetségesévé válik és kiválóan alkalmas lesz arra, hogy a népek között felmerülő viszályokat az igazság érvényrejutásával, a béke eszközeinek alkalmazásával az emberiség javára egyenlitse ki.« Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt a határozati javaslatot fogadja el. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Pár héttel ezelőtt a bécsi gyorsvonaton együtt utaztam Hantos Elemér volt államtitkár ur társaságában egy előkelő angol publicistával. Amint ilyenkor szokás, ezúttal is szóbakerült Magyarország ügye. Ez az angol publicista nem győzött eléggé csodálkozni a felett, — ahogy beszédjéből kiértettük — hogy Magyarország annakidején a trianoni békét elfogadta. Hogyan, — kérdeztük — hiszen a trianoni béke megalkotásában, ránk kényszerítésében Anglia is igen e

1/;1-"elő szerepet játszott. lelvilágositott bennünket, hogy a hivatalos Anglia kezdettől fogva ellene volt a trianoni megoldásnak. Igen előkelő angol publicista volt ez, akiről beszélek, aki igen közel áll Anglia legbefolyásosabb köreihez. Ö mondotta, hogy a hivatalos Anglia kezdettől fogva ellene volt a trianoni megoldásnak, Anglia hivatalos körei előre látták, hogy szükség* lesz Locarnóra és még egynéhány Locarnóra és a versailles-i, saint-germaini, trianoni, lausannei stb. békék mind el vannak hibázva. Ahogyan mondotta ez a tisztelt angol barátunk, akiről tudom, hogy Magyarországnak igen jó barátja, annak idején, mikor a trianoni békét aláirtuk, csakugyan csodálkoztak is Angliában, hogy ez megtörtént, azt várták volna, hogy a béke aláírását megdagadjuk. Kérdeztem, hogy hát miért nem adták ezt nekünk tudtunkra. Azt mondotta, hogy ezt a magyar diplomáciának tudnia kellett és a magyar diplomácia ezt észre is vehette volna. Hogy Anglia hivatalos körei miért nem juttatták nyiltan is kifejezésre Angliának ezt az álláspontját, annak megvolt a maga oka; azért, mert velünk szemben annak idején két Anglia állott: a hivatalos Anglia, amely a józan álláspontot, a történelmi álláspontot képviselte és szembenállott velünk a másik Anglia : az angol polgári közvélemény és munkásközvélemény. A helyzet akkor az volt, hogy a mi conduite-listánk nagyon rosszul nézett ki kifelé, akkor a világon majdnem minden civilizált állam népe ellenszenvvel fordult felénk, mert hiszen az akkori időben történtek azok a súlyos dolgok, az atrocitások sorozatai, amelyek miatt ide vizsgálóbizottságot is küldöttek, akkor az efféle műüzelmek, az efféle szörnyűségek eléggé napirenden voltak és ezek a világközvéleményét mind ellenünk forditották, s angol barátunk abban találta meg a magyarázatot, hogy, mivel Anglia közvéleménye ellenünk volt, nagyon természetes, hogy azzal szemben Anglia hivatalos körei nem siethettek támogatásunkra. T. Nemzetgyűlés! Én elhiszem, hogy Angliában volt ilyen hivatalos felfogás, mert hiszen végre is Angliában helyükön vannak a diplomaták, mert hiszen végre is Angliában az efféle ügyek intézése zseniális agyakra van bizva és azoknak a zseniális agyaknak nem volt nehéz előrelátni, hogy miféle helyzetet teremt az a Trianon és különben is Anglia, mint a gentleman-ek országa, szinte kapható arra, hogy a súlyos igazságtalanságok neki ne fessenek. He ime, a mi akkori belső helyzetünk lehetetlenné tette, hogy mellettünk az