Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-477
A nemzetgyűlés 477. illése 1925. < téren elhalt gróf Bethlen Károlyt, egy rendkívül kedves, intelligens, nagyon képzett fiatalembert, aki egész angolországi és skóciai utunkon kalauzolt bennünket és igyekezett mindenütt reprezentálni Magyarországot azoknál a hatóságoknál, amelyek előtt dolgunk volt. Engem rendkivül kellemesen leoett meg a dolog és mondhatom, hogy ha angolországi, skóciai és Írországi tanulmányutunkon olyan tapasztalatokat szereztünk, amelyekről mint eredményről számolhattunk be, ebben az eredményben gróf Bethlen Károlynak is nagy része volt, aki igen képzett és ügyes embernek bizonyult. De nemcsak Londonban, másutt is azt tapasztaltuk, hogy ha maguk a nagykövetek és chargés d'affaire-k nem is törődtek valami nagyon munkáskérdésekkel, de mindig volt a követségen egy ember, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozott, aki igen udvariasan és igen szívélyesen adott tanácsot. Legyen szabad csak egy elfelejtett embernek a nevét ismét a nemzetgyűlés emlékezetébe hoznom. A nemzetgyűlés idősebb tagjai bizonyára ismerik Gyuri Bandit, György Endre őméltőságát. Ö mezőgazdasági követségi attasé volt Londonban. Ha odajött a követségre valami szegény ember, akár a legszegényebb proletár, azt elküldték György Endréhez, aki szívesen utbaigazitotta és tanáccsal látta el. Bármenynyire is ócsárolták az osztrák-magyar monarchia régi diplomáciáját, — tudom hiányosságait, tudom, hogy a legfelső vezetés meglehetősen rövidlátó volt — egyet el kell ismerni, hogy igen derék, jól nevelt úriemberek vezették és ha a diplomáciához jött valaki tanácsért, azt útbaigazították és a legtöbb esetben meg is kapta a tanácsot. (Bogya János : Ez helyes és tárgyilagos beszéd ! — Kuuert Rezső : De nag*y dolgokban azután mindent roszszul csináltak !) Sajnos, azt kell mondanom, hogy ennek^ a hiányát érezzük most nagymértékben. Méltóztassék elhinni, hogy mi szociáldemokraták nagymértékben érdekelve vagyunk abban, hegy ennek az újonnan ilyen fájdalmak között szült megcsonkított Magyarországnak jó. és a célnak megfelelő diplomáciája legyen. Egyetlenegy társadalmi osztály sem szolgáltat anynyi kivándorlót mint mi, talán még a latemerosztály az, amely annyi kivándorlót szolgáltat, mint a munkásosztály. Ha a mi munkástártársaink itt nem tudnak megélni, akkor körülnéznek munka után és elvándorolnak hol Németországba, hol Franciaországba, a szerint, hogy hol van konjunktúra. Békében a magyar hajókovács és hajószegecselő elment Hamburgba. Ha Hamburgban elfogyott a munka, akkor elment Kiéibe. Ha Kiéiben nem volt munka, elment Grinowba, — ez Glasgow mellett van — ha ott sem volt munka, elment Belfastba vagy visszajött a Danubiuszhoz Magyarországra. A magyar munkásság meglehetősen sokat vándorolt künn. Nyomon lehetne követni a magyar kovácsok vándorlásait. Ezek az emberek mindenhová elmentek dolgozni, ahol konjunktúra volt. Természetes, hogy ez ma is igy történik. Ma Franciaországban van konjunktúra. Ott is kezd már a dekonjunktúra beállni, de eddig konjunktúra volt Franciaországban. A legtöbb magyar munkás tehát arra törekedett, hogy kijusson az Ígéret földjére, Franciaországba, vagy Parisba, vagy más francia városba, hogy ott elkezdjen dolgozni, egy kis ruhát tudjon magának szerezni, és egy pár garast tudjon hazaküldeni. Hogy ezek a magyar munkások ott künn Franciaországban milyen hri deeeni.ber hó 3-án, csütörtökön. 215 rendesen viselkednek, erre nézve jellemző- az, hogy a francia rendőrség, amely különösen Parisban hónaponkint razziát tart a kommunisták között és meglehetősen sok görög, spanyol, nortugál és olasz kommunistát utasit ki, a Franciaországban levő magyar munkások közül pedig alig merem állítani, hogy egy féltucatot utasított ki kommunista üzelmek miatt. Én figyelemmel kisérem Franciaországba szakadt munkástestvéreim sorsát és nyugodtan állithatom, hogy legfeljebb ennyit. Pedig bennünket nem szeretnek Franciaországban. Mi nem tartozunk az úgynevezett alliance-hoz, mi nem vagyunk csehszlovákok, lengyelek, akik francia fogalmak szerint végre mégis az ő fegyvertársaik voltak, mi ellenségek vagyunk. Ennek ellenére a Franciaországba szakadt magyar munkásságban, akár a legszegényebb bányászt, akár a bútorasztalost, cipészt, vagy bármelyeket veszem, van annyi tapintat, hogy nem feketíti be annak az országnak hírnevét, ahonnan származik, amely őt nem tudta kenyérrel ellátni, ahonnan kivándorolt. A munkásság nagyon vigyáz erre. Nem mondom, hogy eoyik vagy másik bensőleg nincs áthatva ezektől az eszméktől, kifelé azonban nem mutatja. , A legszerényebb magyar munkás is vip-yáz arra. hoe-y a magyar állam tekintélyén, ab onnan ő származik, csorba ne essék. Ez igy volt a múltban is és igy van ma is. Nagyon sajnálom, hogy ezzel szemben a dolgozó néoosztálv a di-nlomáoia réowW»! r.o n i kapja meg azt a támogatást, amelyet munkája alatnáu logeai megérdemelne. Franeiao^s^aoban, Parisban annvi történt, hogy alakítotok egy segélvző ee-vletet, amelyet azután valaki meg is látogatott. Ha iől tudom- Kószó isren t. képviselőtársam és államtitkár ur ment ki meglátogatni a franciaországi magyar munkásokat és látta, hogy jó. rendes emberek, , Ez azonban semmi, mert ezeknek s^ni kulturális sem pp'véb dolgaival ott a világon senki ^em törődik. Megjegyezni kívánom még, bo'gy Franciaországban a eegélvző esr^V+tel kartnsolatosan valami csekélv méHs történt, ami haladás. Ez Parisban van. A többi helyekkel egyáltalán nem törődnek. Olaszországban is él efész sereg map*var ember, Milánó gváraiban. Genuában. Túriéban po'ész sereg magyar munkás és a magvar intelligenciához tartozó ember dolgozik, mérnek ^s e«*yéb. E^ek^el a világon senki spm tö^nrlík. Hogy ezeknek hogy van sora, mint van sorsa, ennél sokkal fontosabb (Klárik Ferenc: Mussolini kitüntetése!) a követségeknek azt megtudni, hogy nem jön-e oda egy gróf és annak a grófnak érdekeit előbbrevalónak tartiák. mint sokszor tízezer munkásnak, vagy más embernek az érdekeit. Az igen t. minister ur figyelmébe ajánlom azt, ha nem derogált a régi osztrák-magyar diplomáciának, amelynek copfosságáró] és maradi ságáról annyit irtak, annyit beszéltek, ha nem ártott annak a régi osztrák-magyar dinlpmáciának az. hogy minden nagvobb helyre tegyen egy mezőgazdasági tudósítót, hogy minden nagyobb helvre — különösen a hábornt megelőző esztendőkben — tegyen egy külön magyar szociálpolitikai tudósítót, akkor nem hiszem, hogy a magyar állam tekintély ének ártana az, ha minden magyar nagykövetség helyére tennének ewv urat, aki ezekkel a közgazdasági, szociálpolitikai és egyéb kérdéssel foglalkoznék, legalább annyiban tudna taná: csőt adni az odavetődő magyaroknak, mint amennyire tanácsot adott Londonban gróf Bethlen Károly és őt megelőzően György NAPLÓ. XXXVII. -w
