Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

202 A nemzetgyűlés 477. ülése 1925. év? december hó 3-án, csütörtökön. szárság jogara alatt nyögött és csak egy egészen kicsi terület, Erdély volt az, amely mint a magyar szabadság és a magyar kultúra kardja a magyar történelmi jog folytonosságának gondolatát átvitte az egész magyar közéletbe. A másik időszak volt az 1848 utáni idő, amikor Magyarország szabadsága és függetlensége a világosi leveretés után megszüntetett és amidőn azok a területek, amelyek ma Jugoszláviához tartoznak, mint szerb vajdaság szerepeltek, azok a területek pedig, amelyek ma Komániához tartoznak, erdélyi önálló és ugyancsak Bécs alá tartozó területek voltak és a Felvidéken szintén külön helytartóság volt. Ha vizsgáljuk a helyzetet, hogy micsoda szimpátiák voltak akkor külföldön Magyarország iránt és ha vizsgáljuk, hogy milyen szimpátiák vannak most, akkor megálla

1 pithatjuk, hogy akkor ugy fogadták a levert Magyarország volt kormányzóját, Kossuth Lajost, mint ahogy magyar államférfit még sohasem fogadtak- Mert hiszen midőn Kossuth Lajos megjelent odakün az Északamerikai EgyesültAll amok newyorki kongresszusán, nemcsak meghajtották előtte a csillagsávos lobogót, nemcsak üdvözölte őt az Északamerikai Egyesült-Államok elnöke, hanem üdvözölte őt felállással magának annak a kongresszusnak minden egyes tagja is. Ha nézzük a levert Magyarország külpolitikai helyzetét, azét a Magyarországét, amely 1848 után Világoson és Aradon keresztül eljutott az elnyomatás legsötétebb napjaiig, akkor meg kell, hogy állapítsuk azt, hogy Magyarország soha nem volt olyan népszerű a külpolitikában és az egész világ előtt, mint amilyen népszerű volt az 1848-iki szabadságharc alatt, és amilyen népszerű volt Magyarország a szabadságharc utáni időkben. Hiszen akkor irta Heine azt a hires versét, hogy szűknek érzem a mellényemet, ha a magyar nevet hallom emliteni. Akkor volt az, hogy Angliában az osztrák császárságnak Kossuth Lajos ellen pert kellett lefolytatnia ; akkor volt az, hogy az angol liberális kormányzat helyzetének megerősítésére Kossuth Lajos tartott Angliában propagandabeszédeket ; akkor volt az a helyzet, hogy Andrássy Gyulák, Szemere Bertalanok és Teleki László grófok, akik külföldön, mint a magyar szabadság gondolatának emissziáriusai jelentek meg, odakünn olyan tiszteletben részesültek, mint hogyha nem egy levert államnak az emissziáriusai, hanem egy nagy, hatalmas államiság képviselői volnának. Miért 1 Azért, mert ezek a nagy férfiak odakünn Euróna nyugatán és az Északamerikai Egyesült-Államokban azáíltalános emberiségnek, a szabadságnak g-ondolatát képviselték, azt a gondolatot, amely után vágyódtak azok a nének, amelyek el voltak nyomva, meri azt a gondolatot képviselték, amelynek jegyében éltek azok a népek, ahol őket olyan szívesen fogadták. Méltóztassanak csak emlékezni Kossuth Lajos fogadtatására Marseilles-ben és méltóztassanak ezzol szemben arra a fogadtatásra gondolni, melvben Haynaut részesítették az angol kikötőmunkások Bewerben. Megállapíthatjuk tebát azt. — anélkül, hogy különösebb történelmi tudás és különösebb képzettség, kútfő ismerete volna hozzá szükséges — hogy a magyar nemzetnek legnagyobb népszerűsége külföldön akkor volt, amidőn Magyarország egy része osztrák hatalom, más része a vele szövetkezett orosz hatalom által itt elnyomatott, midőn Paskiewits és K/üdiger kozákjai vég'igtapostak magyar földön és a magyar szabadságon azért, mert azok a férfiak, akiket ők tönkretettek, akiket ők bitóra juttattak, egy általános emberi gondolatot, a szabadság gondolatát képviselték. (Bogya János: Most is a szabadságért küzdünk !) Teljes mértékben igaza van képviselőtársamnak, most akartam épen rátérni ugyanerre a kérdésre. r Ha most vizsgáljuk azt, hogy milyen szituációban volt a magyar szabadság gondolata Európában, az európai propagativ erő szempontjából 1848 után és minőben van ma, kénytelenek vagyunk a következőket megállapítani: Az általános helyzet ma még talán sokkalta rosszabb, mint volt 1848 után, azért, mert akkor Magyarországnak tönkretett és elnyomott népe egy császárságnak a jogara alatt nyögött és akkor az volt a helyzet, hogy a magyar népnek állandóan az volt a reménysége, hogy ez az agyaglábon álló kolosszus — ahogy j Kossuth nevezte az akkori osztrák birodalmat — vagy Lombardiában, vagy valahol, talán Magyarországon is kap majd egy olyan erős nyomást, amelynek az lesz a következménye, hogy a magyar területek fel fognak szabadulni. És ma mi a helyzet? Az, hogy megmaradt egy kis csonka Magyarország, amely területileg is és lakosainak számát illetőleg is sokkal kisebb, mint a volt régi Magyarország fele. Magyarország magyarnyelvű lakosai közül több mint hárommillió került idegen uralom alá, ahol a magyarokat egyrészről a saját anyanyelvük elhagyására s az illető országok nyelvének megtanulására akarják kényszeríteni, olyan országok jogara alá, ahol a magyar iskolákat tönkre akarlak tenni, ahol a magyarokat a választójogból lehetőleg ki akarják zárni (Ugy vanl) és ahol ha meg is adják az általános választójogot, mégis — mint a jugoszláviai választásoknál láttuk — a választások eredményét lehetőleg meghamisítani törekszenek. Ha ez a helyzet, amelyet mi tisztán és világosan megáll api tunk, hogy magyarok nyögnek idegen járom alatt, hogy magyarokat törekednek magyarságuktól megfosztani, hogy magyar iskolákat szüntetnek be, akkor ! nekünk nem azzal kell ez ellen a propaganda ellen küzdeni, hogy idehaza, Magyarországon mesterségesen akarjunk egy felekezetből nemzetiséget csinálni, ezzel próbáljunk propagandát szervezni, barátokat szerezni odakint. E helyett a szabadságjogok telje kell hogy itt legyen, hogy nyugodtan hivatkozhassunk az elnyomott terűteken élő magyarság érdekében arra, hogy: nézzétek a mi hazánkat, nézzétek a mi országunkat, ilyennek kell lenni egy országnak: nem szabad az ország polgárai között különbséget tenni, mint ahogy a mi hazánk nem tesz különbséget, mert á mi országunkban minden ember, aki tisztességes, derék és becsületes, tekintet nélkül származására, felekezetére, teljesen egyenlő elbírálás alá esik. Ez volt az a gondolat, amellyel Kossuth Lajos és a Telekiek odakint Magyarországnak népszerűséget szereztek, de sohasem fog Magyarországnak külpolitikai babérokat szerezni és a magyar küluolitika útját sohasem foe-ja egy olvan politika egyengetni, amely a belpolitikában maga is az elnyomatás alapján áll. Ha végignézünk a körülöttünk levő országokon, mit tapasztalunk? Mindeneke

1 őtt, tegye szívére mindenki a kezét, mi nem azt kibánjuk Jugoszláviának- Romániának és Cseh-Szlovákiának, hopy náluk egység uyalkodiék, nem azt kívánjuk ezeknek az országoknak, hogy polgáraik boldog együttélésben éljenek, hogy ott a szabadságjog teljes legyen, hogy ott