Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

200 À nemzetgyűlés 477. ülése 1925. évi december hó 3-án, csütörtökön. teleket és azért csinálják most ezt a békét teremtő, háborút kizáró nemzetközi politikát, hogy ezzel is biztosítsák a maguk impáriumát, a maguk berendezkedését. Ámde ez az elgondolás azért nem állhat meg ilyen vonatkozásban, mert épen Mac-Donaldtól, épen szocialisták részéről indult ki a kezdeményezés, akiknek programmjában benne van az, hogy a népek és nemzetek közötti viszályokat nem háborúkkal kell elintézni, hanem döntőbíróságok utján. És mivel szocialistáktól indult ki a gondolat, nyilvánvaló, hogy abban benne van a becsületes jóindulat, az elszánt küzdelem ennek a gondolatnak és az azon felépülő nemzetközi politikának megvalósításáért. De ha áll is ez a tétel; ha az egyes nemzetek arra az álláspontra helyezkednek is, hogy a győzők akarják most a maguk impériumát biztosítani, akkor is nem az emberiség életéből kell kiküszöbölni a háborút, az öldöklést, mert emberi és isteni fogalmak szerint csak egyetlen becsületes szándék a törekvés lehet minden országban, — és ennek nagy számban vannak hivei nálunk is és mindenhol — hogy békét teremtsünk a földön és ne öldökléssel, ne barbarizmussal intézzük el vitás dolgainkat, hanem kultúrával, műveltséggel, jóakarattal, ugy, ahogy ezt az emberi szempontok kívánják. Ha közöttünk, magyarok között, akik el vagyunk nyomva, van — mint az urak között bizonyára — nagy imperialista, ha van olyan ember, aki azt hiszi, karddal fogjuk visszaszerezni jogainkat, van és lehet olyan párt is, amelynek ez lesz a felfogása, kiindulási pontja és törekvése. Mi következik ebből? Nem kell-e elképzelni ma Magyarországot ugy, hogy ez az ország belátható időn belül ehhez az eszközhöz nem fordulhat? Nem kell-e elképzelni azt hogy Magyarország belátható időn belül ilyen szituációba nem jut? Nem külön világkonstelláció kell ahhoz? Következik tehát, hogy küszöbölje ki a maga restaurálásából, talpraállitásából mindazokat a szempontokat,, elvi és gyakorlati tényeket, amelvek uehezitik álláspontját. És ebből az következik, hogy ha a magyar nemzet, a magyar állam a békés, ideális állami életre rendezkedik be; ha erre törekszik és ezt a gondolatot a nacifizmussal vegyitve beleviszi a külpolitikába s ott is ezt iparkodik érvényesiteni; ha ezen keresztül tud felemelkedni és tiszteletet szerezni a maga számára, ezen keresztül tudja idekötni a leszakított részeken élő magyarokat: akkor Magyarországnak konkurráunia kellene a csehekkel a demokrácia terén, (Baross János: A földreform terén!) konkurrálnia kellene a szociális vonatkozásokban é~ túl kellene licitálnia, mert csakis ezzel a túllicitál ássál csinálhat helyes, jó nemzeti oolitikát. Amig Komáromban a Dunán túl titkosan szavazhat a magyar, de a Dunán innen Komárom-Újvárosban nem szavazhat titkosan, addig ne beszéljenek önök eredményes külr»oli+i>áról; ne meséljenek arról, hogy a kisebbség érdekét eredményesen megvédhetik. Ami«' e bel«ő jogokat meg nem adják; amig az egyenjogúságot meg nem teremtik: amig a szociális vonatkozásokat az állami életben nem érvénvesHílv és amig rá lehet mutatni arra. hogy nemzetközileg elfogadott egyezményeket nálunk azzal mutál be a kormány, hogy ezeket elfogadnunV nem lehet, Csehországban pedi^ ugy tefic^zti^ be, hogy törvénnyé teszik: addig az urak ne beszéljenek, mert addip- minden nemzetközi minden imperialista politikájuk eredménytelen lesz, mert a tények nyilvánvalóan ellene mondanak annak, amit beszélnek, a tények mást bizonyítanak. Ezzel a politikával tehát, amit itt ugy a bel-, mint a külpolitikában követnek, szakitani kell, mert ha a szakitás nem következik be, bizony kár azért a sok költségért, amit erre költenek. Higyjék el, egészen felesleges pénzkidobás, a nullával egyenlő azoknak a nagy követségek.nek fentartása, amelyeknek vezetői nagy parádét tudnak kifejteni a külföldi városokban, igen jól tudnak reprezentálni és leadnak egyegy csomó nyilatkozatot, befolyásolnak néhány újságot, de ezenkívül más pozitív eredménye ennek a külképviseletnek nincs, és nem is lehet mindaddig, amig itt más politika nem lesz. Ennek a külpolitikának egész sor olyan hibája, olyan baja és ténye van, amely az eredménytelenséget kétségtelenül: előidézi. Itt van pl. a királykérdés. Magának a kormánynak álláspontja ebben a kérdésben homályos. A ministerelnök ur legújabb nyilatkozatában is homályban hagyta a kérdést és nem vallott szint a legitimizmus szempontjából sem, csak királyságról beszélt ; nem vallott szint abban a tekintetben sem, hogy legitimista-e, tehát Ottót akarja-e királynak, vagy Albrechtet vagy másvalakit. A ministerelnök ur erről a kérdésről olyan diplomatikusan nyilatkozott, hogy abból ki ne derüljön az álláspontja. Ez szokásos ugyan a diplomáciában és azt is lehet mondani, hogy ez a kérdés ma nem aktuális, ámde ha felvetődik a kérdés anélkül, hogy aktuális lenne, akkor mégis szint kellene vallani és meg kellene mondania a ministerelnök urnák, hogy mi az álláspontja. Mert az tudvalevő dolog, hogy Habsburgot idehozni veszélyes, ez Magyarország pusztulását jelentené. Habsburgot visszahozni, Habsburg-propagandát csinálni egyet jelent azzal, hogy kihívják Magyarország elten a kisenetentenek, részben a nagyententenek ellenszenvét is. Kétségtelenül meg lehet állapitani, hogy a fiatal Ottót nagyon iparkodnak népszerűsíteni; iparkodnak ugy feltüntetni, hogy Magyarország királya. A legitimisták ezt vallják, kifejezetten, nyíltan meg is mondják, míg a kormány ezzel a ténnyel szemben nem tesz ki jelen tés/ekiet, nem foglal állást» hanem hivatkozik az átmeneti állapot törvényeire; hivatkozik arra, hogy ez a kérdés^ nem aktuális, és nem vall szint ebben a kérdésben. Ebből származik azután az a tény, hogy ez bizalmatlanságot kelt a kormány iránt, mely a külpolitikában nem tud eredményeket elérni, ami különösképen a nemzetközi gazdasági szerződésekben] jelentkezik. Ezeknek keserves súlyát érezni fogjuk, de ezekről^ majd más tárca keretében lesz bővebben szó. Tény az, hog'y a királykérdésnek ilyen értelemben való kormányzati kezelése arra alkalmas, hogy bizonytalanságot teremtsen a nemzetközi politikában Magyarország számára, hogy a kis- és nagyentente Magyarországot ugy kezelje, mint ahol a pim^sok lehetősége állandóan megvan ; r ahol a Habsburg-veszedelem állandóan kiséit; abol megvan a lehetősége annak, — a kormány gyöngesége folytán. — hogy ezek a kérdések bizonyos időközödben újra jelentkeznek] kirobbannak és ezzel felborítják a közép- és keleteurópai helyzetet. Ez tény, amelyet pozitive meg lehet állapitani. Tisztán a kormány habozó, kétértelmű politikája az, amely erre a bizalmatlanságra alanot ad minden gondolkodó embernek és minden idegen állambeli politikusnak. Annád inkább áll fenn ennek