Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-476
1ÎO A nemzetgyűlés 476. ülése 1925 sima nyelvét és önkénytelenül egyes kitörésekre ragadtatja magát, már ez magában elegendő ok arra, hogy a limine elutasítsák a panaszt és azzal egyáltalában ne foglalkozzanak. (Felkiáltások: Hálátlan! — Bogya János: Furcsa demokrácia!) A panasz elfogadhatóságának kritériumai között van az, hogy a panasz ne foglalkozzék olyan tárggyal, amelyben a Nemzetek Szövetségének Tanácsa már állást foglalt, amelyben szerepel az, hogy a panasz ne követelje á kisebbségnek mostani államával szemben való köteléke megszakítását, továbbá, amint az imént mondtam, hogy ne legyen szenvedélyes hangon tartva és még egy pár hasonló feltétel. Ha a panasz ezeknek a feltételeknek megfelel és elfogadhatónak nyilvánítják, akkor a panaszt nyilatkozattétel végett kiadják a panaszlott államnak, és ennek a nyilatkozatát a panasszal együtt sokszorosítva közlik a Nemzetek Szövetsége Tanácsának tagjaival avégből, hogyha valamely tanácstagnak eszébe jutna az ügyet a Tanács elé terjeszteni, erre legyen módja. Az eredmény a gyakorlatban az, hogy a Nemzetek Szövetsége Tanácsának tagjai mindig megelégszenek a panaszlott állam felvilágosító nyilatkozatával, és sohasem kívánják az ügynek a Nemzetek Szövetségének Tanácsa elé való terjesztését. (Felkiáltások: Hal 1 átfon! Ugti van! Uay van! Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan!) Ilyen szánalmas szerepre adta oda magát a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, a kisebbségnek hivatalos és hivatott védője! Amig igy a Tanács a legnagyobb apátiával szemléli a sanyargatott kisebbségek vergődését, ellenirányban igenis van gondja arra. hogv időnként figyelmeztesse a kisebbségeket mostani államukkal szemben való lojalitási kötelességükre. Ráér tehát a Nemzetek Szövetségének Tanácsa arra hogy a kisebbségek figyelmét unosuntalan lojalitási kötelmükre hívja fel, arra a kötelemre, amelyről a kisebbségi szerződések egyáltlában nem beszélnek, s amelyeket csak Benes minister ur kezdeményezésére állapított meg maga a Tanács. Azzal azonban nem törődik, hogy ezek az utódállamok, amelyek olyan kitartóan és követelőleg kivániák a kisebbségek hűségét, magok inegtartnák-e azokat a kötelezettségeket, amelyeket a kisebbségi szerződésekben vállaltak, (Ua?t van! Uay van!) és részesitik-e a kisebbségeket azokban a jogokban amelyeket ezeknek javára a kisebbségi szerződésekben statuáltak. (Gaal Gaston: Hol vannak a garantáló nagyhatalmak! — Bngya János: A demokrácia jegyében hallgatnak!) T. Nemzetgyűlés! És most hadd hivatkozhassam a kisebbségi panaszok elől való elzárkózásnak legújabb, szinte már beteges tünetére. A minap történt, június 25-én, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa azt határozta, hogy abban a hármas-komisszióban, amelynek operettszerü működéséről az imént tettem említést, amely sommásan átnézi a kisebbségi panaszokat, nem vehet részt az olyan tanácstag, aki érdekeltnek tekintendő vagy annak folytán, hogy az illető kisebbségnek szomszédja. (Derültség.) Ez semmi egyéb, mint elébeharangozása annak az időnek, amidőn talán valamelyik középeurópai hatalom is tagja lesz^ a Tanácsnak. Előre gondoskodnak tehát arról, hogy ha egy ilyen középeurópai hatalom bejut a Tanácsba, ne karolhassa fel alaposabban a kisebbségek ügyét. . évi december hó 2-án, szerdán, Egyelőre ugyan csak azt mondták ki, hogy az ilyen érdekelt tanácstag a kisebbségi panaszoknak ezen előleges előzetes sommás átnézésében nem vehet részt, logikailag azonban ebből az előzményből következik szükségszerűen egy másik intézkedés is és amint én ismerem a Nemzetek Szövetsége Tanácsának mentalitását, ez a másik intézkedés meg is fog történni, hogy tudniillik ki fogják mondani azt, hogy az ilyen szerintük érdekeltnek tekintendő tanácstag necsak ebben a sommás, előzetes átnézésben ne vehessen részt, hanem ne gyakorolhassa a Nemzetek Szövetsége Tanácsának tagjait kizárólagosan megillető azt a jogot sem, hogy a kisebbségi panaszokat a Nemzetek Szövetsége Tanácsának érdemleges kötelező elbírálása alá utalhassa. így halad tehát szisztematikusan a Nemzetek Szövetségének Tanácsa a kisebbségek védelme elől való elzárkózásnak és a többségek mesterséges védelembe vételének az utján! Meddig fog még tartani azoknak a tényezőknek irányadó befolyásolása, amelyek a Nemzetek Szövetségét hivatásával teljesen ellenkező irányban igyekeznek vezetni? Ezek a befolyásolások azt akarják szuggerálni a Nemzetek Szövetsége Tanácsának, hogy a kisebbségi jogok az államok szuverenitását veszélyeztetik. Ez a Benes-féle álláspont. Szép szuverenitás, amely a kisebbségekre gyakorolt erőszak által törekszik az emberi jogok elnyomására! Hiszen a szuverenitás nem öncél, a szuverenitás csak eszköz arra, hogy általa az egyeseket ós a népeket felemeljük és boldogokká tegyük. (Viczián István: Ezek a demokratikus államok!) A szuverenitás kezdésének a kisebbségek jogaival kapcsolatban minduntalan való előtérbe tolása, semmi egyéb, mint elleplezése a más fajok elnyomására alapított imperialista törekvéseknek! (Ugy van! gobbfelől.) Szólottam arról, hogy a kisebbségi panaszok nem képesek eljutni a Nemzetek Szövetségének tanácsának illetékes t védelmi fóruma elé. Hiszen ez egymagában véve talán nem is volna olyan nagy baj, mert hiszen a Nemzetek Szövetségének Tanácsa kimondottan politikai fórum, és van egy másik védelmi fórum is, az állandó nemzetközi biróság Hágában, amely eminenter jogi fórum, amely a függetlenség, önállóság, befolyásolhatatlanság minden képzelhető kritériumával fel van ruházva, és amely iránt a kisebbségeknek és általában a népeknek bizalma sokkal nagyobb, mint az elfogult politikai testület, a Nemzetek Szövetségének Tanácsa iránt. Vizsgáljuk meg már most, vájjon ehhez a másik fórum elé el lehet-e hát jutni? Ez elé a másik fórum elé két módon lehet jutni: vagy olyképen, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, valamely tagjának kérésére, kezdeményezésére az illető kisebbségi vitás kérdést az állandó nemzetközi biróság elé utalja, vagy pedig akként, hogy az olyan kisebbségi ügyekben, amelyekben két állam van érdekelve, a két állam egyetértőleg viszi az ügyet az állandó nemzetközi biróság döntése elé. Hogy az első ut járhatatlan, azt nem kell külön bizonyitanom, mert hiszen volt szerencsém ráutalni arra, hôgy a Tanács mesterségesen és mesterien kerüli a kisebbségi ügyekkel való foglalkozást, kerüli tehát azt is, hogy kisebbségi ügyeknek elintézését az állandó biróság elé utalja. Sajnos azonban, a másik ut is járhatatlan. Mert méltóztassanak nekem olyan utódállamot mutatni, amely reábirható volna
