Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

l66 A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. szánni. Tavaly a megfeneklett orosz-magyar szerződés tárgyában elmondott beszédemben utaltam arra, hogy Oroszország megpróbálta az osztrák—német—angol és amerikai tőke bekapcsolását, azonban ezt olyan feltételekhez kivánta kötni, amelyek ennek a tőkének hatályos munkáját Oroszországban megbénították volna. Ilyen formában több mint négy esztendős próbálkozás után Oroszország belátta, hogy olyan rohamosan és olyan méretű tőkéket az európai és amerikai piacról nem tud kiszivattyúzni, amilyenekre szüksége van és inkább a másik útra lépett; arra, amely különösen Ázsiának és Afrikának a bolsevista propaganda utján való mozgósításával kivan ja Amerikát és Európát más elhatározásra birni. így történhetik az, hogy Kinán és Indián keresztül Sziria és Marokkó is földalatti rengéstói izzik és hogy a bolsevista propagandának jelei ma élénkebben mutatkoznak azokban a keleti birodalmakban, mint Európában. Kínában a vámpolitikai autonómiának és az idegen állampolgárok területenkívüliségének kérdése, Indiában Q.Z cl megelpő probléma, hogy az indiai polgári tisztviselőket bolsevizálják és a bolsevizálás utján állitják csatasorba az idegen, az angol fegyveres és polgári hatalommal szemben, szintén azt mutatja, hogy nem sikertelenül és nem eredménytelenül gurul az orosz arany és folyik az orosz agitácionális szó azok között a felvilágosítást nélkülöző és műveletlen tömegek között. Oroszország azonban megpróbálkozott Európában is ezzel a bolsevizáló politikájával. Németországban ez is csődöt mondott, és még közvetlenül Locarnó előtt is, amikor megpróbálták az oroszok rábirni a vezető angol államférfiakat, hogy ott ne jelenjenek meg, csak az ellenkezőjét érték el, mint amit akartak, j mert Németország azóta a kérőktől körülrajongott szerepét játssza, és sikerült is neki az j orosz mumus fitogtatásával Locarnóban a nyugati hatalmaktól azt elérnie, ami abban a pillanatban elérhető volt. (Kiss Menyhért : Csicserin! is odarendelték a szomszéd városba !) A nagy ütközőpont tehát mégis a legyőzött Németország. Azt a legyőzött Németországot, amelyet már halottnak mondottak, egyfelől Oroszország, másfelől Anglia és Franciaország is a legutóbbi időkben szirénhangokkal csábítja arra, hogy az ő érdekszférájukba és az ő politikai világgondolatukba belekapcsolódjék. Németország — a közjogi villongásaitól eltekintve — kétségtelenül a lassú konszolidálódás utján halad. A német kereskedelmi ministeriumnak októberi jelentése jelentős javulást konstatál a német vas- és acélgyártás, a textil-, papir- és a villamosipar területén és konstatálhatjuk, hogy a mezőgazdasági termelés kivételével a háború előtti állapot a termelés tekintetében Németországban teljesen helyreállott, a mezőgazdasági termelés azonban, — ami meglepő — egyharmadára csökkent a háboruelőtti mezőgazdasági produkcióhoz képest. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Németország mégis nagy gazdasági krízisben van, aminek oka és magyarázata ai, hogy az ipari vállalatok és bankok az ő óriási üzemés^ fentartási költségeikkel felélik annak a tőkének legnagyobb részét, amely tőkére szükség volna, hogy a gazdasági életet megtermékenyítse, így történik, hogy Németországban a nagy produkció, a fokozott konzumpció ellenére jelentékeny forgótőkehiány jelentkezik és a magas adók következtében mindenki, aki évi december hó 2-án, szerdán. tőke felett rendelkezik, beruházásokra és a tőkéknek külső országokba való kitelepítésére törekszik. így a mértékadó emberek, nemcsupán az olyan előkelő vezető kereskedelmi férfiú, mint Fürstenberg, a Deutsche Handelsgesellschaft egyik vezető igazgatója, hanem a többi gazdasági szakemberek is hangsúlyozzák, hogyha Németország nem fog rátérni humánusabb és egészségesebb adópolitikára, lassan el fog szivárogni, el fog tűnni az a német tőke, amelyre a Németországot körülvevő államok^ hatalmas konkurrenciája következtében a német iparnak és mezőgazdaságnak épen a mostani kritikus időkben olyan nagy szüksége van. Németország helyzete tehát kétségtelenül súlyos, dacára erőteljes ipari produkciójának ÍStrausz István: Nem kell azt félteni!) és Németország ráteszi megint helyesen a kezét oda, ahol a baj fészke van, és elsősorban is azon igyekszik, hogy az ipari és kereskedelmi produkció terén azokat a nagy termelési és kezelési költségeket, amelyek a tőkét megbénitják, lecsökkentse, lefokozza és ezért a kar telekkel szemben a trösztöknek ad elsőbbséget, a rokon ipari konszerneket összevonja és nagy gazdasági egységekbe kivánja foglalni a hasonló iparágakat azért, hogy ezáltal a termelési költségeket is erősen lecsökkentse. Itnr például Felső-Sziléziában a Donnersmarck Hütte, az Oberschlesiscbe Eisenbahnbedarfs A.-G., az Oberschlesische Eisenindustrie A. Gesellschaftot egy társaságba egyesitették. Nyugat-Németország nehéz iparát jelentős módon lecsökkentették, illetve fúziót terveznek, amely Thysseneket, a Kheinthal és Phoenix koncerneket, a Khein-Elbe Uni ónnal egyesitsék. Ezenfelül a porosz állam maga lépett fel közvetítőként, hogy a nagy szénbányákat lehetőleg egy kalap alá fogják és a kémiai ipar terén is a specializálásra és egybefoglalásra törekszenek, mikor a Badische Anilin- und Sodafabrik nevű nagy vállalkozás keretében hét hasonló legnagyobb festékáru és kémiai ipargyárat foglalnak össze. Ilyen körülmények között Németország, ha küzd is nehézségekkel, ha a nehéz és sötét fellegek nem vonultak is el az ő gazdasági életének egéről, ma mégis olyan tényező, amelynek támogatásáért versenyez Anglia és Oroszorság egyaránt. (Strausz István: Hát ha mi még a Bundhoz csatlakoznánk!) Meg vagyok róla győződve, hogy — amint a tavalyi külügyi költségvetési vita folyamán volt szerencséin kifejthetni — rövidesen el kell következnie annak az időnek, amikor Anglia annak a tudatára eszmél, hogy KözépEurópában neki az erőhatalmak kiegyensúlyozásának régi politikáját követve, újra akcióba kell lépnie, újra fel kell vennie azoknak a tárgyalásoknak fonalát, amelyek épen az erők kiegyensúlyozása érdekében egy Németországgal való szövetséget propagálnak. T. Nemzetgyűlés! Nézetem szerint akkor fog elkövetkezni annak ideje, hogy mi is aktive léphessünk a politikai arénába. Elkövetkezik annak az ideje, hogy Magyarországgal is, mint létező erőténycizővel kelljen számolni, mert egy német—angol, esetleg olasz szövetségnek létesítése Magyarország bekapcsolása nélkül abszolúte lehetetlen. (Élénk helyeslés.) Ha ezzel szamben Franciaország léptennyomon hangsúlyozza, hogy a francia—magyar kereskedelmi szerződésnek létesítésénél is ő rendkívül politikai előnyöket kivan számunkra biztositaui (Felkiáltások balfelöl; Lát-