Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-476
152 A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. És még csak egyet kérek; csatlakozom ahhoz, amit az előttem szólottak mondottak: Ha valaki becsületesen kiszolgált évei után megérdemli a nyugdíjat, akkor az összes állami tisztviselők között a bíró áll az első helyen. (Peidl Gyula: És a tanitók!) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister urat illeti a szó. Pesthy Pál igazságügyminister: Igen t. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A felszólalásokkal foglalkozva, legyen szabad kijelentenem, hogy a nyugdíj kérdéshez általános vonatkozásokban nem kivánok hozzászólni s nem kívánok hozzászólni azokhoz a reflexiókhoz sem, amelyeket ehhez a kérdéshez tegnapi felszólalása alkalmával Peidl képviselő ur tett. Köszönettel veszem tudomásul, hogy a t. szociáldemokrata párt a birói függetlenségnek támogatója; ezt a magam részéről teljesen meg is értem és ahhoz az indokoláshoz, amelyet a képviselő ur ehhez a kérdéshez hozzáfűzött, a magam részéről teljes mértékben hozzájárulok. Kénytelen vagyok azonban megint foglalkozni az elfogultság vádjával, amely vád Peidl képviselő ur és Rakovszky István képviselő ur részéről is elhangzott. (Propper Sándor: Schadl és Töreky feltétlenül elfogultak!) Már a tegnapi napon és ismételten kijelentettem azt, hogy azok a kritikák, amelyek itt a biróságok működésérői elhangzottak, valami általános hangulati kritikák, anélkül, hogy az ügynek részleteit és adatait ismernők. Ki kell jelentenem, hogy amint két egyforma ember nincs, ép ugy nincs két egyforma bűncselekmény sem, (Ügy van! jobbfelöl.) mert a bűncselekmény összetevődik a külső eredményből, a produktumból és az illetőnek belső énjéből, belső szándékából, belső lelkületéből. Abból a lényből, hogy az egyik izgatást ennyivel büntették, a másikat pedig^ annyival, az ugyanazonosságra következtetést vonni és az azonosságból levonni az elfogultság vádját, nem lehet. (Ugy van! jobb felől. — Klárik Ferenc: Azért kell az esküdtszék!) Az esküdtszékről már ötször beszéltem. Rakovszky István igen t. képviselő ur felhozta, hogy vanak hangulatok, hogy ha ehhez a tanácshoz kerül valaki, akkor jó, ha amahhoz kerül, akkor rossz neki. Őszinte leszek és meg 1mondom, honnan eredőnek tartom én ezt. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A budapesti törvényszéken a sajtóügyek két tanácshoz vannak kitűzve, két tanácsnak vannak a hatáskörébe beosztva. Ugy áll a dolog, hogy ha sajtóvétségért ítélnek el valakit, ez nagyon nagy baj és nagy bűn Magyarországon, mert ebben a kérdésben az egész t. sajtó szolidáris és^ hangulatot csinál az elitélt mellett és az elitélő biróság ellen. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Pakots József : Megint a sajtó a hibás ! — Propper Sándor : A sajtó a Prügelknabe !) Elnök : Csendet kérek ! Pesthy Pál igazságügyminister: Ez a való helyzet. (Propper Sándor: Megint a sajtó kap ki!)^ és meg vagyok róla győződve, hogy ha én kisérletképen ezt a beosztást megváltoztatva, a sajtóvétségi ügyeket és a sajtópöröket szétosztanám az összes büntetőtörvényszéki tanácsok között, akkor bevonódnék ebbe a hangulatba a többi tanács is. (Viczián István: Mind Schadl lenne!) Foglalkozni kivánok most Wolff Károly képviselő ur felszólalásával a birói státust illetőleg. Ami a birói státusra vonatkozólag állásfoglalásomat illeti, már ismételten, azt hiszem, az unalomig sokszor kijelentettem, évi december hó 2-án f szerdán. hogy teljesen a státustörvény elvi álláspontján állok, a státustörvényt megváltoztatni lényegében nem engedem és ez az álláspontom vonatkozik a státuskérdéssel kapcsolatos nyugdíjkérdésre is. De vonatkozik erre különösen azért is, mert az a terv, amely a birói nyugdíjak kérdésének mikénti elintézése tekintetében a takarékossági bizottságban felvetődött, véleményem szerint határozottan érinti a birói függetlenség kérdését. Nevezetesen ugy áll a dolog, hogy a birói szervezeti törvények értelmében — kérem Strausz képviselő urat, méltóztassék most jól idefigyelni előbbi közbeszólása folytán — bizonyos rangú biró 65 éves korában, bizonyos rangú bíró pedig 70 éves korában nyugdíjba: lép. Ez azt jelenti, hogy nem én küldöm nyugdíjba, hanem a törvény erejénél fogva nyugdíjba lép. Ezzel szemben az én jogom csupán annyi, hogy ha alkalmasnak tartom, visszatartom. Ebből a rendelkezésből folyik azután, hogy ha a takarékossági bizottság a birói nyugdíjat az állami tisztivselői nyugdíjak összegében állapítja meg, — természetesen ez kisebb lesz, mint a birói fizetés után számitott nyugdíj — az a biró mindent el fog követni — mint azt a mai pillanatok is mutatják — abban a tekintetben, hogy visszatartsam és ezzel feláldozza nekem a maga függetlenségét. Én ezt nem fogadhatom el a nagy elv és eszme érdekében és a takarékossági bizottságnak ahhoz az álláspontjához, mely szerint olyan intézkedést akar tenni, hogy a biró a maga fizetését fizetés jellegével abban a keretben kapja meg, mint az állami tisztviselők, a többit pedig pótlék címén, nem járulhatok hozzá, sem pedig annak konzekvenciáihoz, hogy a nyugdíj ezáltal érintessék. Kérem a tétel elfogadását. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 8. címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a címet elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a 8. címet elfogadta. - | : : Ezzel az igazságügyi tárca részleteiben is letárgyaltatott. Most pedig áttérünk a külügyi tárca tárgyalására. Az előadó urat illeti a szó. Gr. Hoyos Miksa előadó : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Amidőn folyó év február hónapjában az 1924/25. évi költségvetést mégpedig a független Magyarország első önálló költségvetését itt a nemzetgyűlésen tárgyaltuk, voltam bátor előadói beszédemben külügyi képviseletünk létesítésének és kiépítésének egyes mozzanataira rátérni. Előadói beszédem további folyamán voltam bátor rámutatni azokra a szempontokra, amelyekre, különös^ tekintettel az ország súlyos pénzügyi helyzetére, külügyi kormányzatunknak gondolnia kellett és amelyeket szem előtt kellett tartania. Abból az előadói beszédemből azt az értesülést meríthette az igen t. Nemzetgyűlés, hogy egyedül és kizárólag csak a legszükségesebb mértékben lett külügyi hálózatunk ugy diplomáciai, mint konzuli tekintetben kiépítve; és meríthette azt aa értesülést, hogy akkor 18 követséggel, 14 hivatásos konzulátussal és 34 tiszteletbeli (konzuli hivatallal rendelkeztünk. Gazdasági és politikai érdekeink megvédése szempontjából és céljából már az 1921 / 22. évi költségvetés indokolásában felemlittetett és tervbe vétetett az a körülmény,
