Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

138 A nemzetgyűlés 476. ülése 1925, tetések végrehajtásánál a bevétel rovatban a rendes bevételek címén 340 millió korona szerepel. Azt hiszem, ez abból áll elő, hogy a rabok a különböző letartóztatási intézetekben dolgoznak és ezért a vállalkozók bizonyos ellenértéket fizetnek. Én itt kettős megtorlást látok és erre hivom fel a nemzetgyűlés és az igazságügyi kormány figyelmét. Az egyik megtorlás a szabadságvesztés büntetés, a másik a munkaerő kizsákmányolása, ami egyrészt a vállalkozó r részéről, másrészt a pénzügyi kormány részéről történik. Én nem hiszem, hogy ez a kettős megtorlás célja volna az igazságügyi kormánynak, a valóságban azonban megvan és én ezt immorálisnak, sőt lelketlenségnek tartom. Ha valaki abba a szerencsétlenségbeesik, hogy fogházba, börtönbe, fegyházba kerül és odabenn dolgoztatják, akkor az igazság az volna, hogy munkateljesítményének ellenértékét túlnyomó részben vagy ő, vagy a családja kapja meg. Nem tudom, mennyit fizetnek most a letartóztatási intézetekben dolgozó raboknak, de azt tudom, hogy az egészen minimális, jelentéktelen, nevetséges összeg. Sok hónapi vagy sok esztendei munka után, a rab, ha szabadul, néhány korona összeget kap munkájáért, miközben családja odahaza nyomorog. Nem tudom, az államnak szüksége van-e erre a 340 millió koronára és az állam, mint legfőbb erkölcsi testület nem mondhatna-e le erről a 340 millió koronáról a dolgozó rabok családjainak javára! Az igazságügyi tárca, költségvetésének általános vitájánál voltam bailor! rámutatni arra, hogy a rabok kezelése, a velük való elbánás amúgy is meglehetősen embertelen. Ezt kár volna fokozni azzal, hogy dolgoztatják őket és munkájuk eredményének ellenértékét elvonják tőlük. Teljesen felesleges, hogy tőkés vállalkozók gazdagodjanak a raboki munkájából és teljesen felesleges az is, hogy az állam ezen a címen a maga számára bevételi forrásokat nyisison meg. Az összeg maga, egészeu jelentéktelen, az igazságügyi tárca költségvetésében alig jelent valamit; az 570 milliárdnyi kiadás mellett 340 millió korona bevétel valóban jelentéktelen összeg; és nem ér fel azzal az imimoralitással, amelyet ez a bevételi tétel jelent. Azt elismerem, hogy a rabok dolgoztafása szükséges és emberséges, mert könnyebben és jobban telik idejük. Gazdasági szempontból is lehet a kérdés felett vitatkozni. végtére embereket tétlenségre kárhoztatni felesleges; de egyrészt ki kell kerülni azt, hogy a fogházi munkaerőt bérlő vállalkozó a kintlevő vállalkozókkal szemben jogtalan előnyökre tehessen szert; olyan versenytársa lehessen a kintlevő vállalkozóknak, akik nem birják el a versenyt, másrészt teljesen felesleges az is, hogy ezek az államon keresztül a rabmunkát kizsákmányolják és fillérekkel vásárolják meg azt, ami idekint normális termelésben jóval többe kerül. Mindezek alapján javaslom, r hogy ezt a 340 millió koronás tételt a bevételi rovatból töröljük, vagy pedig, ha ez lehetetlen volna, akkor ezt valamilyen címen vegyük fel a kiadási rovatok közé és pedig javaslom, hogy a dolgozó rabok hozzátartozóinak rendszeres segélyezésére fordítsuk ezt az összeget és ilyen címen helyezzük kiadásba. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az ignzságügyminister ur kivan szólani! Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemévi december iw 2-án, szerdán. zetgyülés! A raboknak letartóztatási idejük alatt való foglalkoztatása törvényen alapszik, de emberséges intézkedés is ez, (Propper Sándor: Ezt én is elismertem!) mert ha az az ember munka nélkül lenne kénytelen eltölteni idejét a fogházban, igazán mondom, hogy egyetlen szórakozásától, a munkától megfosztatnék. Itt ki kell térnem az igen t. képviselő urnák azon vádjára, mintha a letartóztatottakkal a letartóztatási intézetekben nem megfelelően bánnának. Ez megint olyan általánosságban tartott vád, amelyhez nem tudok hozzányúlni. Kérem az igen t. képviselő urat, méltóztassék nekem konkrét adatokkal szolgálni; én készséggel meg fogom a dolgot vizsgáltatni és egész határozottsággal beigerem az orvoslást is. Ekyébként általánosságban én is csak azt mondhatom, méltóztassék összehasonlítani a magyar letartóztatási intézetekben kezelt rabok ellátását ós a velük való elbánást a külföldi letartóztatottak helyzetével és meg vagyok győződve róla, hogy a versenyt a magyar letartóztatási intézetek ebben a kérdésben fényes eredménnyel állják ki. Ami magát a kérdést illeti, ezt a kérdést két részre kívánom osztani. Nevezetesen az igen t. képviselő ur diffikulálta felszólalásában azt, hogy ezekkel az olcsón dolgozó rabokkal a külső munkának konkurrenciát csinálnak. (Propper Sándor: így is van!) Ebben osztozom én is az igen t. képviselő ur felfogásával. Amikor én a tárcát átvettem,, bizonyos már megvolt és meglévő állapotokat találtam. Ezeket, ami e tekintetben az ipari munkára vonatkozik, igyekeztem visszafejleszteni és további törekvésem is az, hogy azokat a szerződéseket, amelyek az ottani rabmunkaerőre vonatkoznak, visszafejlesszem. Amint a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával, most is be kell számolnom arról és ki kell jelentenem azt, hogy én a rabok foglalkoztatásának egy más terét is helyesnek tartom, nevezetesen a mezőgazdasági foglalkoztatást. Ez a mezőgazdasági foglalkoztatás egyrészt jobb, helyesebb és egészségesebb a letartóztatottak szempontjából is, mint bent a fegyházban való foglalkoztatás, másrészt itt konkurrenciát nem csinálok senkinek. Nem csinálok még a mezőgazdasági munkásoknak sem, mert azokon a bérelt birtokokon, amelyeken mi gazdasági üzemet vezettünk be, nemcsak hogy az addig ott foglalkozást talált mezőgazdasági munkásokat foglalkoztatjuk továbbra is, hanem ezeknek száma a mi intenzív gazdálkodásunk folytán felemelkedett a kétszeresére, ugy hogy amig egyrészt ezekkel a gazdaságokkal a külső munkásoknak kétszeres keresti alkalmat teremtünk, másrészt a rabok munkáltatása tekintetében is jobban tudunk intézkedni. Azt hiszem, nem vitás és nem kérdéses senki előtt, hogy az a levegő, amelyen a letartóztatott tartózkodik, odakint egészségesebb, mintha bent a fegyházban vagy börtönben tölti idejét, másrészt mezőgazdasági munkáról, tehát intenzivebb fizikai munkáról lévén szó, azoknak ellátása és élelmezése is más, tápdusabb, mint a letartóztatási intézetekben levőké. Ami a rabok munkájának dotációját illeti, itt régi szabályok állottak fenn, amelyeket én revízió alá vettem és most van épen megbeszélés és tárgyalás alatt az a kérdés, hogy menynyire emeljük fel a rab munkának dotációját és fel is fogjuk emelni, mert meggyőződésem szerint az felemelendő a végzett munka arányában. Kérnem kell azonban, hogy méltóztassék a képviselő urnák e tétel törlésére vonatkozó