Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-475
128 A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. évi december hó 1-én, kedden. orvosságképen elsősorban az kívánkozik, hogy a túlnépesedést megszüntessem. Ezt megszüntetheti az igazságügyi kormányzat az ügyvédek számának valamiíy módon való korlátozásával, ügy látszik, talán ettől a szótól, a numerus clausus szónak kimondásától irtóztak felelős helyen, pedig egész őszintén megmondom, hogy ha numerus clausust kell alkalmazni, és alkalmaztuk — fájdalom és sajnos — az ország tisztviselői karára nézve majdnem kivétel nélkül, akkor le kell vonnunk ebből a konzekvenciát és alkalmaznunk kell a numerus clausust itt is, nem csupán és nem is elsősorban az ügyvédi kar érdekében, hanem a jogkereső közönség érdekében. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt kell hangsúlyozni és aláhúzni, hogy ez a kérdés elsősorban nem az ügyvédi karnak kérdése, hanem a jogkereső közönség érdeke. És akkor az előadó urnák és a minister urnák is kötelessége bátran és határozottan — akármilyen népszerűtlen is az első pillanatban — állást foglalni ebben a kérdésben. Ezt a gondolatot. — ha jól emlékszem — Herczegh Béla t. képviselőtársam is emiitette és kijelentette, hogy az egyedüli panacea, az egyedüli orvosság erre vonatkozólag az ügyvédi karban a numerus clausus behozatala volna. Erről a kérdésről körülbelül két évtizeddel ezelőtt az ügyvédi karban kongresszusokon állandó és hosszú viták folytak és egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a numerus claususban szereplő kisebbség^ ne lett volna elég tekintélyes. Részemről tehát arra hivom fel a kormány figyelmét, hogy ezt a kérdést a jogkereső közönség érdekében, — és az idevonatkozó részletes kifejtésekkel, azt hiszem, adós maradhatok, — igyekezzék dülőpontra hozni és igyekezzék megoldani, megoldani nem abban a formájában, amint Ausztriában volt vagy amint Franciaországban volt, nem abban a formájában, hogy az ügyvédi működés kormánykinevezés alá essék, semmi körülmények között sem, hanem egyedül és csupán az önkormányzati és a fokozatos numerus clausus zárt területe formájában, mert ez semmiféle veszélyt sem rejt magában abban a tekintetben, hogy az ügyvédi függetlenség felülről, a kormány részéről bármilyen tekintetben is kifogás alá eshetnék. Ezzel a módszerrel'többé-kevésbé találkozunk más államok ügyvédi karában is, elsősorban az angoloknál és ez a módszer, az önkormányzati és a fokozatos numerus clausus megvalósítása, tökéletesen és teljesen megóvja az ügyvédi karnak és a jogkereső közönségnek érdekét és annak a nagy elvnek fentartását, hogy az ügyvéd minden tekintetben elsősorban feddhetetlen jellemű és független egyén legyen. {Ugy van ! jobbfelől.) Az ügyvédi kérdésnek e kis tárgyalása után méltóztassék megengedni, hogy áttérjek az igazságügy minister ur beszédének azon részére, amelyben ő az úgynevezett kodifi káéi óval volt szives foglalkozni és amelyben a t. Nemzetgyűlésnek tudomására hozta, hogy melyek azok a törvényalkotások, amelyek az igazságügyminister iuniot foglalkoztatják, Ilyenek gyanánt jelölte meg az igazságügyminister ur az ingatlan és az ingó jelzáloghitel reform játAmi az elsőt, az ingatlan jelzáloghitel reformját illeti, erre vonatkozólag kegyeskedjék megengedni a t. minister ur, hogy — miután ez egy nagy célt szolgál, nevezetesen a hitel minnél könnyebb igéuybevehetésének célját — nagybecsű figyelmébe ajánljam ugyanazt, amit a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával voltam bátor nagybecsű figyelmébe ajánlani és ez az, hogy nem fogja tudni megoldani az ingatlan jelzálog reformját akkor, ha egyidejűleg nem formálja kellően az államnak a földbirtokra vonatkozó elővásárlási jogát. (Ugy van! jobbfelől.) A földbirtokokra vonatkozó állami elővásárlási jog olyan ballasztja jelenleg az ingatlan hitel keresésnek, (Ugy van! jobbfelöl.) amelyen való gyökeres javítás nélkül ezt a kérdést a kormány soha megoldani nem fogja, még abban az esetben sem, ha az ide vonatkozó törvényjavaslat a paragrafusok százait foglalja magában, mert tulajdonképen ez támasztja a legnagyobb akadályokat. Nem azt mondom én, hogy az állami elővásárlási jognak bizonyos körülmények között ne lehetne helye, nem akarom én az állami elővásárlási jogot eltörülni, ennek azonban — különösen pedig az eljárási részt illetőleg — olyan gyökeres reformját kívánom és óhajtom, amelynek folytán az, aki a hitelt nyújtja, ne legyen annak kitéve, hogy egy adott esetben minden körülmények között ne számithatna arra, hogy valóban az illető ingatlanra kölcsön adott pénze neki a legjobb körülmények között megtérülni fog, végül pedig: az, aki a hitelt keresi — és ez a legfontosabb — ne legyen kitéve annak, hogy ezen fennálló állami elővásárlási jogi törvényünk értelmében csak nagynehezen, rettentő költséggel, nagy panaszkodások és utánjárások után, nagyritkán jut ahhoz, hogy hitelt kapjon és azt is rendkívül drágán. Az ingó jelzálogjog reformjától, őszintén megmondva, én nem sokat várok, és pedig azért, mert hiszen az ingó zálogjogra vonatkozó hitelakciók rendesen csak olyan államokban jutnak jelentősebb sikerhez, amelyekben a hitel bőségesen áll rendelkezésre, rendesen azokban az ingó zálogjogra alapított hitelnyújtás rendkívül drága szokott lenni. Ez épen olyan, mint amikor körülbelül két évvel ezelőtt meghoztuk az úgynevezett társházak tulajdonára vonatkozó törvényt. Ez az intézmény nálunk abszolúte meg nem honosodott, — néhány kivételes esettől eltekintve, amely olyan ritka, mint a fehér holló, — noha ettől nagyon sokat vártunk ; mert hiszen törvényeket nem néhány ember kedvéért hoznak, hanem a nagy általánosság és a nagy tömegek kedvéért kell hozni. Az igen t. igazságügyminister urnák egyik további bejelentése — és én örömmel veszem tudomásul, hogy akkor ebben a tekintetben félreértettem őt, vagy pedig a t. igazságügyminister ur nem méltóztatott mindent egészen kifejezni — a polgári törvénykönyv reformjára vonatkozott ; kijelentette, hogy ez kodifikáció alatt áll. Ide vonatkozólag minden tekintetben osztozom abban, amit Herczegh Béla, most pedig Fábián Béla t. képviselőtársaim mondtak, valamint osztozom a minister urnák abban a kijelentésében is, amelyet e beszédek közben fett, hogy nem foglalkozik azzal, hogy ezt a kodifikációt most idehozza a törvényhozás elé. Ezzel én most teljesen megelégszem, amennyiben nemhogy helyesnek nem, hanem valósággal végzetesnek tartanám, ha most a polgári törvénykönyv reformja a törvényhozás elé kerülne. Polgári törvénykönyvet, ilyen teljes kódexet a Code Napóleontól kezdve végig az osztrák polgári törvénykönyvig és egészen a német Bürgerliche Gesetzbuch-ig mindig nyugodt időkben szabad és kell csinálni, t. i. olyan nyugodt időkben, amikor a gazdasági, a társadalmi ós a jogi fogalmak tekintetében egy állam és egy nemzet különböző társadalmi rétegeiben többé-kevésbé egyöntetű felfogás uralkodik. (Ugy van ! jobbfelől.) A kényszeregyezségi eljárásról szóló törvényjavaslatot szintén méltóztatott említeni, ez természetes, hiszen ankét alatt áll, és méltóztatott az igen t. igazságügyminister urnák végül az igazságügyi törvényalkotások közül a hitbizományok reformjára hivatkozni. Ide vonatkozólag következőképen hangzik az igen t. igazságügyminister ur beszéde, (olvassa) : »Ezzel a kérdéssel
