Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-475
A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. azonban ezt nem teheti, akkor arra kell kérnem, hogy ugyanazzal a megértéssel, amellyel a jelen költségvetés összeállításánál is megtette, hasson oda, hogy ez a tétel — amely, mint mondottam, a békében 500.000 aranykoronát tett ki — az ország mai nehéz anyagi helyzetét is figyelembe véve, megfelelő mértékben felemeltessék, még pedig olyan módon, hogy az a cél, amelyet az ügyvédség a nyugdíjintézet létesítésével maga elé tűzött, megvalósítható legyen. Látjuk azokat az öreg ügyvédeket, akik tényleg küzdenek a mindennapi élet nehézségeivel, akiknek nincs meg a reménységük arra, hogy akár mint a köztisztviselők, akár mint más pályákon lévők, maguknak aggkorukra nyugellátást tudjanak biztosítani, akik vívódnak a mindennapi élet küzdelmeivel, amely küzdelmekhez még hozzájárni az a bizonytalanság is, hogy elnyomorodva, tönkre.menve fizikailag, nem lesz betevő falatjuk, és nem tudják biztosítani maguknak azt a minimális exisztenciát, amely az öreg ember mindennapi kenyerét is biztositja. (Fáb T *á" Béla; Helyes!) Én ezzel a kérelemmel zárom szavaimat és kérem, méltóztassék ezt a kérelmemet megfontolás tárgyává tenni. (Helyeslés.) Flnök: Szólásra következik? Perlaki Gvörgy jegyző: Propner Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! A ministerelnök ur, mielőtt elindult Genfbe, azt a kijelentést tette, hogy a költségvetés vitája az ellenzék részéről tárgyilagos volt. Mi ezzel elértük azt a célunkat, amelyet magunk elé tűztünk: valóban tárgyilagosságra törekedtünk s most a túlsó oldalról is elismerik, hogy valóban tárgyilagosak voltunk. Én ebből két következtetést vonok le. Az egyik az, hogy amit rai itt bírálat formájában a költségvetési vita folyamán elmondottunk, mind tiszta igazság és helytálló dolog volt, (Pesthy Pál igaaságügyminister: Azt már nem!) a másik következtetés pedig az, hogy a túlsó oldalon a hiba, amely viszont nem akarja ezeket az igazságokat és ezt a tárgyi bírálatot honorálni. Most kénytelen vagyok egy érzésemről beszélni, amelyet nem tudok magamban elnyomni. Vasárnap egy gyűlésen egy gyűlési résztvevő egy kijelentést és indítványt tett, Ez a kijelentés, amely nem volt semmi egyéb, mint egy szabad polgárnak az ő polgári jogaival való élése, itt, a, nemzetgyűlés házában visszhangra talált. Beszéltek arról, hogy TT3falussy tábornok ur — akit én soha nem ismertem s akiről nem tudtam, hogy egyáltalában a világon van — élt az ő polgári jogaival s indítványt tett, amely nem tetszik a hivatalos kormánypolitikának. Ennek tehát itt visszhangja volt ma, ugyanazon a napon, amikor j Londonban aláírják a locarnói szerződést. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy napirend előtti felszólalás vita és reflexió tárgya nem lehet. Méltóztassék a tárgyra térni! Propper Sándor: Már el is távoztam a napirend előtti felszólalásomtól, sajnálatomnak kell azonban kifejezést adnom, hogy ez a nagy világtörténeti esemény azon a napon, amikor először hallatszanak komoly helyről komoly békebangok, amelyek az emberiséget el fo«riák vezetni a komoly békéhez^ ilyen lappáliák miatt a magyar nemzetgyűlés házában vissz- ! hangra nem talál. Ë11 pótolni akarom ezt a ! hiányt és innen üdvözlöm a Londonban össze- I gyűlt diplomatákat a locarnói szerződés alá- | írása alkalmából azzal a kívánsággá], hogy ' évi december hó 1-én, kedden. 1 lefolytassák ezt a munkát, hogy ez csak az első lépés legyen, a béke angyala lebegjen az emberiség felett és ez a békemű folytatódjék mindaddig, amig a kis és nagy nemzetek egyformán maradék nélkül hozzájutnak igazságaikhoz. (Ugy van! Ugy van!) Ha a mai élet, a szomorú, szegény magyar gazdasági és társadalmi élet keresztmetszetét akarjuk megismerni, nem kell bőséges tanulmányokat folytatnunk. El kell mennünk a Markó-utcába, végig kell hallgatnunk néhány törvényszéki tárgyalást s ott megismerjük a szomorú magyar életet. Az elvek, világnézetek és meggyőződések harca ma nem a sajtóban, nem a parlamentben játszódik le, hanem a törvényszéki tárgyalásokon. Az elvek és a világnézetek ott ütköznek össze a birói emelvény előtt és hogy milyen eredménnyel, arról azt hiszem, nem kell itt bővebben beszélnem. Csak le kell szűrnöm azt az igazságot, hogy azok, akik ebben a harcukban szembekerülnek a kormánnyal és a mai kormányzat szellemével, azok menthetetlenül beleesnek a hálóba. (Fábián Béla: Nem mindig! — Rakovszky Iván belügyminister: Abba a hálóba, amit maguk szőnek maguknak! — Farkas István: Amit a belügyminister sző!) így áll a helyzet,.... (Peyer Károly: A magyar Ochrana, az szövi! — Rakovszky Iván belügyminister: Azt hiszi, hogy van ebben a teremben valaki, aki elhiszi, hogy van magyar Qchrana? — Peyer Károly: ön is tagja annak!) Engedje meg a belügyminister ur, hogy az egész kérdés-komplexusnak ezt a részét majd a belügyi tárcánál tárgyaljuk. így áll elő az a helyzet, hogy a kormány politikai ellenfelei, ha lassan is, de egészen biztosan be kerülnek a börtönbe. Ezzel szemben a másik oldalon a megtorlatlan bűnösök száma szaporodik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) A fehér terror szörnyű bűnein kívül, amelyeket az amnesztia jótékony leplével letakartak, a Somogyi—Bacsó-gyilkossác (Graeffl Jenő: Csakhogy elérkeztünk ide!), a csongrádi bombavetés és a dohány-utcai bombamerénylet szépen sorakoznak egymás mellé, mint megtorlatlan szörnyű bűnesetek. A kormánynak ez lehet pillanatnyilag kényelmes és kellemes (Graeffl Jenő: De milyen kellemes!), de a végső eredménye ennek a kérdésnek, ennek a menetnek csak katasztrofális lehet, nemcsak a túloldalra, nemcsak erre a kormányzati szellemre, hanem az egész országra nézve. A végső kialakulás nem lehet más, mint egy nagy katasztrofális erkölcsi összeomlás. (Herczeg Béla: De nem engedjük ám!!) Örffy előadó ur — azért hangsúlyozom a nevet, nehogy félreértések legyenek — volt szíves beismerni, hogy a múltban voltak és történtek téves birói itélkezé,sek. Közöttünk ebben a kérdésben csak a) meghatározásnál van különbség, másképen teljesen egyetértünk abban, hogy voltak és vannak, sajnos túl- • nyomó nagyszámban, ilyen téves birói itélike zések, amelyekről Pesthy Pál igazságügymi/nister ur is megemlékezett hivatalbalépése alkalmával, mondván, hogy a bírósági intézmény iránt megnyilatkozott animozitás arra vezethető vissza, ' hogy a bíróságra esztendőkön keresztül nem birói tevékenységet kényszeritettek rá. E beismerés után. azt hiszem (Pesthy Pál igazságiigyminister: Itt félreértés van!), legelső kötelessége az lett volna az igazságügvminister urnák, hogy ezeket a nem birói funkciókat a biróság vállairól levegye,
