Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

n<; A nemzetgyűlés 464. ülése 1925. évi november hó 11-én, szerdán. van ! balfelől.), ez alkalommal, a tisztviselői ké désné) nem mondja azt, hogy : hja, nem folytathatunk hadjáratot a tisztviselők ellen. De amikor bátrak — vagy szerények •— vagyunk követelni, hogy a t. kormány a "nagybirtok és a nagytőke ellen is lépjen fel, — csak egy kicsikét ; nem kivánjuk, hogy megtámadja őket, csak azt kívánjuk, hogy megközelitőleg olyan mértékben adóztassák meg őket, mint a dolgozó milliókat, — akkor jön a pénzügy minister ur és azt mondja, hogy nem folytathatunk háborút a tőke és nagybirtok ellen. (Kiss Menyhért : Hol van a kormány ? Hol van a soros minister ? Üresek a padok !) Kérdezem én, vájjon nem az- volt-e szerencsénk vagy szerencsétlenségünk tapasztalni éveken keresztül, hogy a t. kormány csak a dolgozók milliói ellen folytatott az adók terén hadjáratot. (Lendvai István : De a zsidó bankok milliárdjai ellen nem folytatott háborút !) Azt hiszem és az az én szent meggyőződésein, hogy ha a t. kormány a nagytőkével és a nagybirtokkal szemben olyan kíméletlen lenne, mint amilyen kíméletlen a tisztviselőosztállyal, a nyugdijasokkal és a munkássággal szemben, feltétlenül máskép nézne ki az ország, feltétlenül helyre lehetne állítani ennek az országnak minden tekintetben való, ugy gazdasági, mint erkölcsi integritását. Azonban le kell szögeznem, a t. kormány pénzügyi programmjából, közgazdasági programmjából, szanálásából, beruházási programmjából és mint tényt meg kell állapitanom azt, hogy a hét és félmillió magyarnál sokkal többre becsüli a birkák, a disznócsordák, a gulyák és a puszta föld értékét. Ezeknek a holt anyagoknak és állatoknak támogatására semmi pénzt nem kiméi, de nem látjuk a kormány gondoskodó kezét, támogatását, amikor arról van szó, hogy ezeket a nyomorult házhelyhez juttatottakat segíteni kellene, hogy házat tudjanak építeni, hogy háza, hajléka legyen a magyar gyermekeknek. (Mozgás a jobboldalon.) T. képviselőtársam, azt hiszem, hogy ön mint pap-ember százszázalékig igazat ad nekem abban : nem vonom kétségbe, hogy meg van a jó szándék arra nézve, hogy tíz év múlva ezt talán megcsinálják, de bizony az elmúlt öt esztendő alatt nélkülöznünk kellett a kormánynak ezt a támogatását. T. képviselőtársam, rámutathatnék arra, hogy amikor szemrehányást tesznek a földhöz juttatottak tömegeinek azért, mert nem mivelik földjekiet, akkor a t. kormány jónak látta tenyészbikák behozatalára súlyos milliárdokat adni, (Lendvai István : Hát az a sok tenyészzsidó, amit behoznak !) és jónak látta a nagybirtoknak, a nagytőkének kölcsönöket adni, de nem adott egynéhány milliárd koronát ezek segítségére, hogy ekét és egyéb holmikat tudjanak beszerezni. T. képviselőtársam, ezek képezik a magyar nemzet zömét. Ezen tények megállapítása után valóban nem tudunk mást leszegezni, mint azt, hogy ebben az országban folyik egy nagyon szép állatkultusz, folyik egy földkultusz, de hiányzik az emberkultusz, az emberi lélek kultusza. (Kiss Menyhért : Lóversenykultusz ! Vadászatkultusz !) Hivatkozhatnám a t. földmivelésügyi minister úrra, akiben meg van a jószándék, és akiről tudom, hogy segíteni akar a kisemberek tömegein, de hiába megy kérni, könyörögni ezek részére, mindig kínai falra talál, mindig visszapattan a kérése, a kívánsága, akár csak "nagyatádi Szabó István kívánságai, amelyek szintén mindig visszapattantak. ( Mayer János földmivelésügyi minister : Nem ugy van ! Mert az eszközöket erre meg fogjuk kapni ! — Rothenstein Mór : Tehát nincs meg a jószándék? Tiltakozik a minister ur?) T. minister ur, a jószándék meg van, az eszközök pedig meglehetnének. ( Mayer János földmivelésügyi minister : Az eszközök is meg lesznek !) Sajnálom', hogy nem volt itt az előbb az igen t. földmivelésügyi minister, akkor meghallhatta volna, hogy azokat a nagy feleslegeket, amelyeket a kormány előteremtett, mely célokra fordíthatná, ha nem kultiválná inkább az állatokat, a barmokat és a földet, a holt anyagokat. (Derültség jobbfelől.) A pénzügyi kérdésekről áttérek más kérdésre. Csak azt akarom még mondani, hogy egész pénzügyi politikánkat, a kormány egész újjáépítési programmját nagyon szomorúnak és szánalmasnak látom, olyannak, amely nem fog ujjáépitést, hanem ujabb devasztációt fog jelenteni. Az én felfogásom az, hogy a pénzügyi politikában és a pénzügyi kormányzatban is uj szellemre, uj irányzatra és emberi felfogásra, koncepciózus politikára van szükség, amely megragadja ennek az országnak minden gazdasági kérdését és amely az emberekkel törődik, nemcsak a holt anyaggal. Méltóztassék megengedni, hogy ezek után áttérjek a magyar nemzet, a magyar állam egy másik súlyos nagy kérdésére, amely kérdés dominálni fogja e nemzet jövő politikáját, aminthogy méltóztatnak látni, most is dominálja egész parlamenti életünket s ez a földreform kérdése. (Halljuk ! Halljak !) Nem akarok abba a hibába esni ez alkalommal, hogy mindent gáncsoljak, mindent kifogásoljak, nekem el kell ismernem azt, ami a földreform kérdésében jó, de őszintén meg fogom mondani azt is, ami helytelen és rossz. El kell ismernem azt, hogy a kormányzat a házhelyek reformja kérdésében iparkodott megütni azt a mértéket, amely mértékre szükség volt. Koncedálom azt, hogy a házhelyek kérdésében a kormány meglehetősen bőkezű volt, ellenben nem volt bőkezű akkor, amikor a kiosztott puszta földek tulajdonosainak, illetve házhelyek tulajdonosainak segítséget kellett volna adni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezen a téren sok mulasztás terheli a kormányt (Mozgás balfelől.), mert méltóztassanak elhinni, nem elégséges a puszta házhelyet odaadni annak a szerencsétlen embernek, akinek mondjuk 40.000 korona napszámból kell megélnie. (KissMenyhért: 20.000 koronából!) Elfogadom a 40.000 korona napszámbért, nem akarok vitát ebben a kérdésben. Önök, t. nemzetgyűlés, méltóztatnak jól tudni, hogy a magyar nemzet legszaporább rétege a magyar földmunkásság, a magyar nincstelen tömegek. 1,300.000, a családtagokkal együtt pedig kb. 3 és fél milliónyi lelket számláló nincstelen tömegünk van, ezek pusztán abból élnek, amit minden nap keresnek. Már most odaadtuk nekik a házhelyet, de házat is kell épiteniök. A vályogot meg is csinálták, de hogyan ? Hol van a tetőzet, hol vannak az ajtók, ablakok ? Nem voltak képesek tehát olyan rendes házakat építeni országszerte, amelyekben a magyar gyermekek egészségesen tudnak nevelkedni és szomorú szívvel kell regisztrálnom orvosaink véleményét, amely szerint a kiosztott házhelyeken tüdőbacilustanyákat, nyomortanyákat építettek mindenütt az országban. (Mozgás. — Gr. Hoyos Miksa közbeszól. — Zaj.) Tisztelet a kivételnek, én is tudok arról, hogy épültek szép házak is, de a zöme, a többség földes, alá nem pincézett nyomorúságos, túlságos kicsi vályogkunyhó. (Kiss Menyhért : Zöldéi a fala !) Arra kérem a kormányzatot, addig, amig nem késő, — hiszen még az ország kb. 60%-ában nem épültek fel a házak — hogy siessen segítségére a nincstelen magyar tömegeknek és ne a vitézi székre, ne a bikák behozatalára, a házak tatarozására adjon pénzeket, hanem ereszkedjék le és adjon ezeknek a nincsteleneknek is, ha nem is olyan kamatozó pénz mellett, ha nem is olyan, nem tudom, biztositott módon, de gondoljon arra, hogy ez a réteg őstelevénye ennek a nemzetnek és hegy a magyar földmunkásságból kell kisarjadznia annak a nagy generációnak, amely az uj Magyarországot hivatva van megteremteni. (Gr. Höyos Miksa : Ez helyes !) Azt hiszem, ez a kérés teljesen méltányos és "jogos. Siessen a kormány segitsé-