Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

A nemzetgyűlés 464. ülése 1925. évi november hó 11-én, szerdán.. 81 Amikor ezt hallottam, elmentem a belügyminister úrhoz és azt kérdeztem tőle, hogyan tartja összeegyeztethetőnek, hogy Budapest ~főkapitánya olyan rendeletre hivatkozik a gyűlés betiltásával kapcsolatban, amely rendeletet ez a szentesitett törvény hatályon kivül kellett, hogy helyezzen, mert a kettő, mint a tüz és a viz, össze nem egyeztethető. Mert miként egyeztetheti ezt össze és miként tűrheti meg? Legnagyobb meglepetésemre a belügyminister ur azt a kijelentést tette, hogy miután vasúti munkásokról van itt szó, ilyen esetben rendszeresen a kereskedelemügyi kormányzattól kérnek információkat és meghallgatják a kereskedelemügyi minister véleményét. Erre a legelső alkalmat felhasználtam, hogy a kereskedelemügyi minister úrral beszéljek. Meg kell vallanom őszintén, hogy isteni tájékozatlanságot tapasztaltam a kereskedelemügyi minister urnái, (Derültség.) a kereskedelemügyi minister urnák halvány sejtelme sem volt a saját reszortjába tartozó alkalmazottak szabadságjogainak mikénti kezeléséről. (Györki Imre : Nem is tudja, hogy mi a resszortja !) Erre, hogy valamilyen formában ministeri választ adjon,' a kereskedelmi minister ur arra kért, hogy mivel ő elutazik a közeli napokban vidékre és nem lesz néhány napig idehaza, menjek fel Dessewffy államtitkár úrhoz és beszéljem meg az egész kérdést vele. Felmentem az államtitkár úrhoz és itt a nemzetgyűlés szine előtt ki kell jelenteni : Dessewffy államtitkár ur végtelenül őszintén beszélt velem, kiadta mindazt, ami a lelkében van. Végtelenül nagy előzékenységgel kijelentette hogy ő van hivatva a magyar államvasút rendje és fegyelme fölött őrködni, — tehát nem a minis ter, hanem ő van hivatva e fölött őrködni, — és amig ő ott lesz, mindaddig ellenezni fogja, hogy a magyar vasúti alkalmazottak a szociáldemokrata párt tagjai lehessenek, mert a szociáldemokrata párt harci eszközei és fegyverei közé a sztrájkot is bevették. Én iparkodtam az államtitkár urat meggyőzni arról, hogy bár az ő felfogása lehet egyéni meggyőződés, de nincs joga korlátozni Magyarország e dolgozó társadalmának azt a jogát és szabadságát, hogy ahhoz a párthoz csatlakozzék, amelyhez épen akar. Iparkodtam arra hivatkozni, hogy hiszen az egész világon, még Ausztráliában is, Afrikában is, tiszteletben tartják a vasúti alkalmazottak egyesülési és gyülekezési szabadságát. Rámutattam arra, hogy Belgiumban megvan a teljes egyesülési és gyülekezési szabadság, lent a Balkánon is megvan, — az egyetlen Romániát kivéve, Romániában is ezidőszerint csak azért nincs meg, mert ezt a tilalmat a bolsevista veszedelemmel indokolja a kormányzat, egyébiránt ott is megvolt, — megvan Jugoszláviában is ; bármely világrészre, akár keletre menjek, akár nyugat felé, akár másfelé nézzek : mindenütt azt látom, hogy megvan a vasúti alkalmazottak szabadsága, csak egyetlen sötét pont van ezen a földön, egyetlen sötét pont van Európában, ahol nyíltan és brutálisan elkobozzák a vasúti alkalmazottak szabadságát, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Annál felháboritóbb a Sormánynak ez az állásfoglalása, mert ismerjük a ministerelnök urnák 1921-ben tanúsított magatartását és felfogását. 1921-ben a kormánv a vasúti munkások részére engedélyezett egy lapot, amelyet iparkodott nagyon gyorsan beszüntettetni és azt még a mai napig sem adták vissza a vasúti alkalmazottaknak. Mielőtt a vasúti munkások megindították volna lapjukat, a ministerelnök urnák az volt a kifejezett kivánsága, hogy a cím felső részénél nagy betűkkel feltűnően ki kell tüntetni, hogy »Szociáldemokrata vasutasok lapja«. Tisztázzuk tehát már egyszer a kérdést : kinek van joga ebben az országban megállapítani azt, hogy szabad-e vasúti alkalmazottaknak a szociáldemokrata párt tagjaivá lenni, — a ministerelnök urnak-e vagy Budapest főkapitányának. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni ! (Lendvai István : Nagyon helyes kérdés volt ! Ez a paktumos politika eredménye !) Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Ha az elnök beszél, kétszeresen áll az a szabály, hogy nem lehet közbeszólani. Esztergályos János : T. elnök ur, tisztelettel kérek még tiz percnyi meghosszabbítást a letelt idő után. Elnök : Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e Esztergályos képviselő urnák a tiz percnyi meghosszabbítást megadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem ! — Lendvai István : Én megadom, mert tenorhangja van neki ! — Derültség.) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik.) A Ház a meghosszabbítást nem adja meg. Esztergályos János : Én ugy látom, hogy az ország hírnevének nem tesz a kormány jó szolgálatot akkor, ha a vasúti alkalmazottak egyesülési és gyülekezési szabadságát igy kezeli. Nem lehet államérdek sem gazdasági szempontból, sem nemzeti szempontból, hogy itt Európa közepén legyen egy olyan állam, amely körül minden államban, tehát lenn a Balkán-államokban is, tiszteletben tartják a vasúti alkalmazottak, állami alkalmazottak egyesülési és gyülekezési szabadságát, csak ebben az államban a magyar munkásságét nem. Mit méltóztatnak hinni ? Az a vasúti munkás, aki érzi, hogy ő becsülettel, hűséggel és szeretettel végzi el munkáját azon a helyen, ahová őt odaállította a szoigálat, az a munkás akkor, amikor azt látja, hogy nem egyenlő elbánásban részesül a szabadságjogok terén az állam többi alkalmazottjával és polgárával, milyen lelkiismerettel és milyen kedvvel tudja munkáját végezni ? De mi lehet a véleménye a külföldnek, azoknak az államoknak, amelyek tiszteletben tartják a vasúti munkásság egyesülési és gyülekezési szabadságát, ha azt látják, hogy Magyarországon a szabadságot igy kezelik ? Én teljes tisztelettel arra kérem a kormányzatot, arra kérem a kereskedelemügyi és a belügyminister urakat, végre állapítsák meg, hogy ki kormányoz ebben az országban : a rendőrkapitányok, a szolgabirák-e vagy pedig a kormány, és ha a kormány azt mondja, hogy ő kormányoz, akkor tőle teljes tisztelettel azt kérem, tartsa tiszteletben a vasúti alkalmazottak egyesülési és gyülekezési jogát [és helyezkedjék a törvény alapjára. (Helyes- lés a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : És kormányozzon okosan !) Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi és a beiügyminister uraknak. (Propper Sándor : Most alszanak Î) Következik Drozdy Győző interpellációja a pénzügyi és földmivelésügyi minister urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni ! Perlaki György jegyző (olvassa) : »Van-e tudomásuk a minister uraknak arról, hogy a vagyonváltságról szóló törvény végrehajtása az ezerholdon felüli birtokok relációjában még mindig késik? Van-e tudomásuk a minister uraknak arról, hogy míg a törpe-, kis- és középbirtok vagyonvált ságát három esztendő alatt lefizette, addig igen sok nagybirtok még máig sem tudja, hogy