Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

À nemzetavuîés 464. ülése 1925. gükre ne két milliárddal, hanem állítson be erre a célra 30—40 milliárdot. (Szeder Ferenc : A csendőrségre költött összeg felét Î) Amilyen készséggel elismerem a t. kormánynak a házhelyek osztogatásában mutatkozó helyes eljárást, épugy nem vagyok, fájdalom, abban a helyzetben, hogy a kormányzat földreform-politikáját ennyire helyeselni tudnám. (Halljuk ! Halljuk !) Schandl Károly t. államtitkár ur azt a kijelentést tette, hogy a legsürgősebb teendő a földreform kérdésében a földeknek birtokba adása. Ebben igaza van az államtitkár urnák. Valóban nem is tudom, hogy a kormányzat miért nem fektet nagyobb súlyt arra, hogy a földeket.az emberek meg is kapják. Ennek megint az az oka, hogy a .bankok kezére adták át a végrehajtást, a bankok pedig spekulációt csinálnak ebből a kérdésből is. Nem oszthatom azonban Schandl államtitkár ur nézetét, aki azt mondja, hogy minden más akció a földreform kérdésében felesleges. Kérdem én az igen t. földmivelésügyi minister úrtól és a földmivelésügyi kormányzattól, vájjon osztja-e az államtitkár urnák ezt az álláspontját, hogy nincs már szükség semmiféle akcióra a földreform kérdésében ? Bár ne volna szükségünk többé semmiféle akcióra. Mi volnánk a legboldogabbak, ha azt látnók, hogy a földreform kérdése a törvény szellemének és intenciójának megfelelően immár végrehajtatott. (Szeder Ferene : A földmivelésügyi minister mondta, hogy csak döcögve halad előre ! — Kiss Menyhért : Nagyatádi emiatt mondott le !) Mondom, szükségünk van akciókra szemben az államtitkár ur kijelentésével, csupán egyetlenegy akcióra nincs szükségünk ebben a kérdésben, arra az akcióra, amely az Omge. részéről folyik hatalmasan, a sajtóban és előadásokban a magyar közvéleménynek megtévesztésére. Erre az akcióra, amely el akarja gáncsolni a földreformot, nincs szükségünk. (Bâtiez Gyula : Politizál az Omge. állandóan !) Sajnálom, hogy Schandl államtitkár ur nincs jelen, mert ő az, aki kijelenti, hogy itt többé semmiféle akcióra nincs szükség. (Kiss Menyhért : Itt van a másik, a földbirtokállamtitkár !) Felteszem a kérdést — és remélem, feleletet fogok rá kapni, — vájjon megoldották-e a földreformmal kapcsolatban a törvényben leszögezett telepítés kérdését? (Csert! József : Sehol sincs az országban telepítés !) Ha jól emlékszem, megboldogult Nagyatádi volt ministerünk a novella tárgyalásánál nagy súlyt helyezett arra, hogy telepítéssel kell megoldani a földreform kérdését, mert máskép nem igen lehet. (Szeder Ferene : Ma kitelepítik a kisembereket a földből !) Vájjon mit kell látnunk? Baross János t. képviselőtársam értékes beszédéből látnunk kellett, hogy a t. O. F. B. a Dunántúlon területeket hirdet, mint középbirtokokat, amelyekre nincs jelentkező. Földeket ki akar adni középbirtokok gyanánt. (Kiss Menyhért : Majd a ministeri tanácsosok megkapják !) Volt szerencsénk a napokban olvasni, hogy a Húskereskedelmi rt. valami gróf Zichy-féle 6.000 holdas nagybirtokot vesz ki. Van szerencsénk fájdalommal tapasztalni azt, hogy visszajuttatnak vagyonváltságföldeket a nagybirtokosoknak. Akkor, amidőn látnunk kell azt, hogy a Tiszántúl, a Duna—Tisza közén a nagy empóriumokban, Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen, Makón, Sarkadon, Mezőkövesden, Tótkomlóson és egyebütt óriási tömegű magyar földmunkások várják, mint mennyei mannát a földet, szabad-e és megengedhető-e az, hogy vagyonváltságíöldeket visszajuttassanak boldog tulajdonosaiknak? (Szeder Ferenc : Békéscsabán egy talpalatnyi földet sem kaptak, pedig már négy év óta folyik az eljárás és már öt biró végig tárgyalta ezeket az ügyeket !) Én csak egy példát hozok fel. Ott van Makó, ott van Püspöklelle óriási embertömegével.. Kérem november hó 11-én, szerdán. 57 ték, hogy a püspöknek 8000 holdas birtokáért cserebirtokot adjanak a dunántúli nagybirtokokból, ahol vannak ilyenek. Komolyan foglalkoztak a kérdéssel, de mi történt ? Kijelentették a földigénylők tömegeinek, hogy nincs föld, mert a püspöki uradalomhoz hozzányúlni nem lehet. Ahelyett, hogy megoldották volna a kérdést telepitéssel — mert hiszen a csanádi püspöknek ép olyan jó lett volna a dunántúli hozadék, mint a tiszántúli (Zaj.) — ahelyett, hogy megoldották volna a Tiszántúl óriási részének rákfenéjét a határ mentén, nem történt semmi. Nem akarok érzelmekre hatni, de előttem mindig megjelenik Magyarország koszorúja, a régi Kárpátok koszorúja, és valahányszor ezzel a kérdéssel foglalkozom, fent látom a tót és cseh kisbirtokosok tömegeit a határmenti Magyarországgal szemben, ott látom a román kormány nagyszerű agrárpolitikáját, ott látom az oláh kisbirtokosokat . . . (Wolff Károly : A magyarokat kiüldözik ! Olyan nagyszerű ez a birtokpolitika ? — Kiss Menyhért : Az ő szempontjukból elsőrendű !) Oláh nemzeti szempontból kitűnő. (Petrovácz Gyula : Az oláh parlamentben mondja ezt ! — Barthos Andor : Elszólta magát !) Nem szóltam el magamat. Méltóztassanak megnézni az oláhok tömegeit. Elitélem az oláh kormánynak a magyarokkal szemben követett politikáját száz százalékban . . . (Kiss Menyhért : Nem mind magyaroktól vették el a földeket ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Szeder Ferene : Itt még nemzeti szempontból sem történik semmi !) Dénes István : Azt hiszem, egyetértünk abban valamennyien, hogy az oláh kormány elvette, elrabolta a magyaroknak földjeit Erdélyben és odaadta oláh kisbirtokosoknak, az oláh földmunkások tömegeinek. (Barthos Andor : Ez olyan nagyszerű ? — Szeder Ferene : Az ő szempontjukból igen !) Én csak azt vagyok kénytelen konstatálni, és önök ebben igazat adnak valamennyien . . . (Lendvai István : Miért nem beszél az Okányi-Schwartzféle birtokról ?) Azt hiszem, t. képviselőtársam, az én felszólalásom nem adott okot arra, "hogy nekem Okányi-Schwartzokat emlegessen. Én ezt a nagybirtokot épugy támadom, mint a herceg Eszterházyak nagybirtokát. A nemzet szempontjából egy veszedelmet látok, azt a veszedelmet, amely a nagy római birodalmat elpusztította, a magyar feudális nagybirtok rendszerét. (Lendvai István : De zsidó feudalizmust se tessék tűrni ! — Wolff Károly : Erdélyben francia tábornoknak adtak földet a magyar kisbirtokokból ! Ez nem olyan nagyszerű ! Nem magyaroknak, hanem oláhoknak jutott a föld ! — Östör József : Székelyeknek nem adtak !) Fájdalom, a székelyeknek, a magyaroknak nem adtak. (Barthos Andor : Ezt kell korholni ! — Kiss Menyhért : A trianoni határon magyaroknak is adtak!) Arra kérem önöket, t. képviselőtársaim, hallgassanak meg. Belőlem most egy abszolút hazafias és nemzeti érzés beszél. Azt akarom ide önök elé tárni, hogy akkor, amidőn az oláh kormány az oláh nemzet szempontjából ezt a nagyszerű . . . (Huszár Károly : Kanadába telepitik a magyar kisgazdát !) Ez igaz, de mi következik ebből ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Kiss Menyhért : Mellékvágány !) Dénes István : Mondom, amikor a magyar nemzetnek fájó szívvel kell azt látnia, hogy az oláh kormány a határok mentén felállítja a magyar nemzettel szemben az oláh kisbirtokosok hatalmas falanxát és előkészíti az oláh beszivárgást, a magyar nemzet további elnyomatását, akkor ugy érzem, hogy nekünk is végre ebben a kérdésben elhatározó lépést kell tennünk, és én, aki a magántulajdon álláspontján vagyok, nyugodt szívvel azt mondom, hogy ott, a határ mentén, északon,