Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-463
Á nemzetgyűlés 463. ülése 1925. soraiban is vannak képviselők, akik jobban örültek Somogyi Béla képviselő ur győzelmének, mint ahogy örültek volna dr. Fitz Arthur győzelmének, dacára annak, hogy őket a keresztény gazdásági párt támogatta. Ez kaotikus állapot ! Sem az erőviszonyok nincsenek tisztázva . . . (Kiss Menyhért : Somogyi ellenzéki lesz 100%-ig! Szily Tamás nem mondott valót !) Hiszen Szily Tamás képviselő ur azt mondotta, hogy csak a szocialistákat fogja támadni. Állunk elébe, mi nem félünk az ő támadásától, csak bátran tessék bennünket támadni, mi ezt nagyon megszoktuk. Mi ugy érezzük magunkat, mint cölöp a földben : Minél nagyobbat ütnek rajta, annál erősebben áll a földben. Amit az előbb mondottam, hogy t. i. hiányzik az ellenzéki agresszivitás, az nagyrészt abban leli magyarázatát, hogy (Barthos Andor : Szürkévé és unalmassá tették !) itt — őszintén megmondom — szociáldemokrata képviselőtársaimon kivül, akikért tűzbe tehetem a kezemet, ép ugy, mint ők érettem, hogy igazán agresszivek vagyunk a szó igaz értelmében, és ha tehetnők, inkább ma, mint holnap, megbuktatnék a kormányt, (Rothenstein Mór : Pártjával együtt ! — Kiss Menyhért : Ebben mi is egyetértünk !) nem mondható ez a többi ellenzéki képviselőkre is. Azok között a polgári pártállásu képviselőtársaim között, akik ellenzékieknek tartják magukat vannak olyan derék férfiak, akikről szintén meg vagyunk győződve, legalább én meg vagyok győződve, hogy határozottan .ellenzéki szelleműek és szintén a kormány megbuktatását tartanák annak első feltételéül, hogy az ország konszoli- i dációja végre megindulhasson a maga utján. (Zsirkay János : Végre egyengeti a fajvédők útját !) Az úgynevezett fajvédő képviselő urak között itt látom Kiss Menyhért képviselő urat is fogadkozni, hogy mennyire ellenzékiek akarnak lenni. Nem vagyok hivatott arra, hogy lelkivilágukat megvilágítsam, csakhogy az egész tábor nincs egy felfogáson sem a demokrácia, sem a választójog tekintetében, e kérdésekben önök között nézeteltérések vannak. Ami különben az ellenzékiséget illeti, az az ellenzékiség is nagyon gyanús nekem, mert a letenyei választókerületben — legalább is ahogy olvastuk a lapokban és ahogy az ott jelenvolt képviselőtársainktól hallottuk — tényleg igen heves küzdelem folyt. (Kiss Menyhért : Az egész közigazgatás ellenünk volt ! — Lendvai István : Majdnem oly heves, mint Vázsonyi és Rassay között a folyosón ! — Kiss Menyhért : Sokkal hevesebb !) Én azonban mégis bátor vagyok kétségbevonni azt, hogy a t. kormány és a fajvédő képviselő urak között olyan nagy ellentét volna. A kormányzati politikában még mindig kiütközik az a mentalitás ugy az igazságszolgáltatás, mint a közigazgatási szolgáltatás terén, amely épen azt az ideológiát látszik szolgálni, amely ideológia kicsendül mindabból, amit a fajvédő társadalom itt — ha társadalomról lehet beszélni — tehát, mondjuk, az Ébredő Magyarok Egyesülete, s azok a képviselők, akik ezt az irányt szolgálják, tesznek, mondanak ; azt megvalósítva látjuk egyes kormányzati ágakban, különösen az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban. (Kiss Menyhért Î Letenyén az egész közigazgatás ellenünk harcolt, tűzzel-vassal ! Bizony Isten !) Lehetséges, hogy az volt a helyzet. (Peyer Károly : Nagykanizsán megköszöntétek a közigazgatás pártatlanságát ! — Kis Menyhért : Tűzzel-vassal, minden erőszakkal ellenünk harcolt ! — Peyer Károly : Akkor nem mondtatok igazat ! — Barthos Andor : Mi az? Ötórai tea? Roppant kedélyes kezd lenni ! Parlamenti nivó ! — Kiss Menyhért : A főispán, mindenki ellenünk volt ! Ez igy van !) Ha hajlandó évi november hó 10-én, kedden. S5 volnék is a fajvédő képviselőtársaim részéről megnyilvánuló ellenzékiség őszinteségében hinni, — és újra kérem, ne tessék ebben felekezeti motívumokat látni, én itt, mint becsületes ellenzéki képviselő beszélek, — at. fajvédő képviselő urakat fegyvertársakul nem látom szívesen, még akkor sem, ha igazán őszintén ellenzékiek. (Zsirkay János : Kölcsönös érzés ! — Derültség.) Nagyon hizelgőnek tartom magamra nézve ezt a megállapítást ! (Zsirkay János : Elsőrendű fajvédő lesz belőle Palesztinában ! — Elnök csenget.) A t. képviselő ur hiába küld engem Palesztinába. (Zsirkay János : Tudom, hogy nem megy ! Tapasztalom ! — Derültség.) Nem mondom, hog}- jól érzem itt magam a sok nyomorúság láttára (Lendvai István : Ischlben jobban érezte magát a nyaralás alatt !) de igenis elmondhatom Vörösmarty szellemében, hogy itt születtem, édesapám is itt született és jó magyar ember volt, itt élt és dolgozott, én is itt fogok élni és meghalni, (Lendvai István : A költőben is a »vörös»-et szereti !) és itt fogok harcolni azért, hogy ebben az országban mindenki boldog legyen és mindenkit emberi értéke szerint megbecsüljenek. (Zsirkay János : De nem a trénnél !) Elnök : Csendet kérek. (Lendvai István : Végre magáévá tette a Szózat mentalitását !) Pikler Emil : T. Nemzetgyűlés ! A fajvédő párt szellemi vezéréül itt a Ház Eckhardt Tibor t. képviselőtársamat szokta tekinteni. (Reisehl Rihárd : Gömbös ! Gömbös a fizikai vezér. — Zsirkay János : Miért bántja megint szegény Feuermannt ?) De szellemi vezérül mindenki Eckhardtot tartja. (Zsirkay János : Egy zsidónak megcibálják a fülét, erre mind vakarja a saját fületövét ! Nem értem !) Elnök : Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Nagy Vince : Cuzával ki tárgyalt ?) Pikler Emil : Eckhardt Tibor t. képviselő ur, mondom, a fajvédő parlamenti csoport gondolkodó koponyája (Derültség. — Lendvai István : Ejha !) ; sőt, ha jól emlékszem, már külügyminister-jelölt is volt. (Reisehl Richárd : In sich ! — Kiss Menyhért : És lesz is ! — Zsirkay János : Melyik kabinetben : a Klebelsberg-, vagy a Vass-félében ? — Elnök csenget.) Jellemzésül azokra a szellemi és jeliemi kvalitásokra, amelyek a fajvédő táborban elterpeszkednek (Derültség), bátor leszek néhány sort felolvasni a néhai, megboldogult »Nép »-bői (Egy hang balfelöl : Feltámad !) amelyben Eckhardt képviselő ur saját nevének vastag betűkkel való feltüntetése mellett vezércikket irt 1923. novemberében, — épen két éve múlt, — és Németország feltámadásáról elmélkedve, megállapította, hogy Mussolini mellett Hitler Európa legnagyobb államiérfia, (Zsirkay János : Attól még lehet nagy, hogy nem sikerült neki minden 3) és szemrehányást tett a ministerelnök urnák azért, mert Hitlernek, a nagy államférfiunak itteni exponenseit nem fogadta keliő tisztelettel. Azt irta szó szerint, hogy Hitler Mussolini mellett a leghatalmasabb egyéniség Európában. (Kiss Menyhért : Nacionalista szempontból !) Nacionalista szempontból annyira, hogy Németországban ma már a kutya sem ugat utána, teljesen levitézlett ember, sőt egy még magasabban álló személyiség, akit Eckhardt szintén dicsőit ebben a vezércikkben, Luden dorff tábornok is annyira jutott már a német nemzet megbecsülésében, hogy maga Hindenburg birodalmi elnök sem akart vele többé szóbaállani ; diplomatikus nyelven kifejezve : feszült a viszony közöttük, de azt hiszem, nem is feszült, mert a hur csak Hindenburg részéről van megfeszítve, aki Ludendorffal nem akar többé szóbaállani. Hiszen t. Nemzetgyűlés, vezércikket irni iehet, és tévedni is lehet ; nincs talán olyan politikus a világon, — pláne akkor, mikor jóslásokba bocsáts«