Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-472

402 A nemzetgyűlés 472, ülése 1925. Elnök: Maga a rovat meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következnek a rendkívüli kiadások. Láng János jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. Nagyobb arányú tatarozásra és helyreállításra 372,000.000 K. Elnök : Megszavaziaíik. Láng János jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. 1. Rovat. Ház- és haszonbérek 297,975.000 K. Elnök : Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa) : 2. Rovat. A kertgazdaság bevételei 77,500.000 K. Elnök : Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa) : 3. Rovat. Tokajhegyaljai szőlőgazdaság bevételei l.«85,000.000 K. Elnök : Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa) : 4. Rovat. Különféle bevételek 25,500.000 K. Elnök : Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa) : 4. Cím. Magyar főudvarnagyi bíróság. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok 179,860.000 K. Elnök : Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa) : 2. Rovat. Dologi kiadások 10,530.000 K. Elnök : Megszavaztatik. • Láng János jegyző (olvassa): 5. Cím. Nyugellátások. Kiadás. Rendes kiadások 1.781,180.000 korona. Elnök: Peyer Károly képviselő urat illeti a szó! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! A nyugellátások címéhez kérek szót. Kérem a kormányt, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni: nem volna-e időszerű az egész nyugdíjkérdést revízió alá venni. A pénzügyminister ur tegnapi beszédében hivatkozott arra, hogy inig békeidőben a nyugdíjasok járandóságai az összes illetményeknek 9%-át tették ki, addig' ma a nyugdíjasok járandósága az összes illetményeknek már 40%-át teszi ki. Ez mindenesetre nagy összeg, amely főkép abban leli magyarázatát, hogy a megszállott területekről nagyszámban jöttek át lisztviselők, akiket az állam, miután megfelelő alkalmazásba nem tudta elhelyezni őket, kénytelen volt nyugdíjazni, vagy pedig olyanok jöttek át, akik ott már nyugdíjat élveztek és itt a magyar államtól kérték nyugdíjuk folyósítását, Azt hiszem, ez oly nagy tehertétel, amellyel a kormánynak előbb-utóbb számolnia kell és itt is le kell vonnia azt a konzekvenciát, amelyet a kormány más téren már kénytelen volt levonni. A hadirokkantaknál és a hadiárváknál egy revíziót méltóztatott végrehajtani. Nem egy hadirokkant van, akinél az első vizsgálat alkalmával 100%-os rokkantság állapíttatott meg és a, későbbi vizsgálat eredménye — tudtommal nem egy-egy vizsgálat volt itt, hanem több ilyen vizsgálat — most már tényleg az, hogy csak a teljesen vakoknál és bénáknál állapítottak meg 100%-os munkaképtelenséget, egyebekben pedig ez a százalék lényegesen csökkentetett. Revízió alá vette a kormány a hadiözvegyek ellátását is és mindenkinél, akinél megállapította azt, hogy vagyoni viszonyai olyanok, hogy az állam támogatására nem szorul, vagy aki munkaképes — nem egy ilyen végzést és értesítést láttam a községi elöljáróságok részéről kiállítva, amelyekben megállapítják, hogy X. Y. hacliözvegy raunkaképes — kimondotta, hogy az állam elíartására vagy segélyre nem tarthat igényt, Méltóztassék most párhuzamot vonni e két évi november hó 25-én, szerdánrendelkezés között. A hadiözvegynek elvették a gyermekek apját és ma semmiieie segélyben nem részesül az esetben, ha par hold loidecskéje, vagy kis házikója van. Megállapítsak azt, hogy vagyona van, teüát nem szorul segélyre. A Hadirokkant kiment a harctérre, mint egészséges ember es ott hagyta egészségét, otthagyta m unka képessegét es visszajött mint roncs, mint munkára alkalmatlan egyén, akit ma a nagy kinalatoan nem igen lenét elhelyezni és aki nem tudja régi jövedelmének egy nanyadát sem megkeresni. Ezeknél valamennyinél revíziót hajtott végre a kormány, teüát revízió alá vette a Hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvak járandóságait. Kérdem én, miért nem tartja szükségesnek a kormány és miért nem latja elérkezettnek az időt arra, hogy a nyugdíjasok ügyét is revízió alá vegye! (Ugrón üábor: Azért, mert szerzett joguk van! — Szeder Jberene: A háborúban nem szereztek jogot 1 — Zuj a jobboldalon.) Ezzel a felfogással találkozunk mindenhol, hogy azt méltóztatnak mondani, hogy »szerzett jog«. Annak is szerzett joga volt, aki kiment mint egészséges ember (öcrausz István: Ezt nem lehet összehasonlítani i) és otthagyta a szeme világát. Annak is szerzett joga van, akinek kenyérkeresője kiment a harctérre és nem jött haza és most nincs senki, aki gondoskodjék róla. Bocsánatot kérek, en nem azoknál kívánom a kérdést revízió alá vétetni, akik igazolják azt, hogy a nyugdíjra rá vannak szorulva, hogy a nyugdíjra szükségük van. Ezektől én nem akarom elvonni a nyugdíjat. f Méltóztassék azonban csak meggondolni, mit érez valaki, amikor egy vizsgálat folyamán tudomására jut az, hogy a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság igazgatójának 1 milliárd korona a fizetése és emellett teljes alpolgármesteri nyugdíjat élvez? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérdem, mi szükség van arra, hogy olyan embernek, akinek ma a megélhetésen felüli jövedelme van, még ilyen teljes összegű nyugdíjat is folyósítsanak? (Ugrón Gábor: Fordítva! A nyugdíj megilleti, a másik nem illeti meg!) Méltóztassék csak végigtekinteni. Nagyon sok olyan magas állású tisztviselő van, akik nyugdíjaztatják magukat, (Barthos Andor: Mert nem tudnak megélni!) és más ipari vállalatoknál vezető állásokat töltenek be és ebben a vezető állásban is olyan jövedelmük van, amely megfelel egy teljes jövedelmnek. Itt elhangzott az az állásfoglalás, hogy ezek szerzet jogok. (Barthos Andor: UgT van!) Szerzett joga volt a hadikölcsönkötvény-tulajdonosnak is, szerzet joga volt a hadirokkantnak, a hadiárvának, szerzett joga volt itt sok mindenkinek és mégis sok mindenféle szerzett jogot nem lehetett respektálni és sok szerzett jogot nem lehetett tiszteletben tartani. Miért épen ez egy olyan terület, amelyhez nem nyúl ho7zá senki és miért gondolják azt ugy, hogy egyedül ezen az egy területen kell tisztelni a szerzett jogot? Más területen is vannak szerzett jogok és erre vonatkozólag száz és száz példát lehetne felsorolni. Az emberben önkéntelenül is az a —^doiat vetődik fel, hogy azért nem nvul hozzá a kormány ehhez a kérdéshez, mert fél, hogy itt nagy ellenállással fog találkozni épen azok részéről, akiktől a nyugdíjat joggal meg kellene vonni. (Barthos Andor: Ugyan, ugyan, hogy lehet szerzett jogról így beszélni? — Zaj.) Nem mondom, hogy az állam itt is megtakarításokat eszközöljön, nem akarok itt az államnak ujabb jövedelmeket biztosítani. Miután azonban az alacsony fizetésű nyugdíjasoknak az állam nem tud megfelelő nyűg-