Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-470

A nemzetgyűlés 470. ülése 1925. is érezték, hogy tenni kell valamit^ nem lehet ezt a nemzetet, országot tönkretenni és pusztulásra Ítélni. (Rassay Károly : Csatlakozási fenyegetésekkel állottak elő!) Rassay képviselőtársamnak igaza van, megtalálták a módját, politikai eszközét annak, hogy hogyan zavarják meg a nagyhatalmi érdekszférát, hogyan támasszanak aggodalmat bizonyos politikai lehetőség iránt és az a na gyhatalom, amely oly óriási biztonsággal intézi a maga dolgait, abban a pillanatban, amikor a maga érdekköreit ilyen vonatkozásban veszélyeztetve^ látta, rögtön sietett e jelentkező veszedelmes jelenségeknek valami remédiumát megtalálni, sietett Ausztria aggodalmait lecsillapítani és Ausztria szándékainak útját állani. Vájjon nem lett volna Magyarországnak módja és alkalma hasonló eszközöket igénybe venni, amikor nagyon jól tudjuk, hogy erre épen Magyarország helyzete a legalkalmasabb, mert Magyarország elhatározásának kérdése külpolitikai szempontból annyi különféle fázist jelent a nagyhatalmi politika érdekszférájában és annyi mindenféle lehetőséget, hogy kétségtelenül nyugtalaníthattuk volna ezt a nagyhatalmi politikát és kétségtelenül számolni kényszerültek volna velünk! Minthogy azonban mi oly békésen, nyugalmasan és olyan teljesen letargikusan vettük tudomásul a magunk szerencsétlen és nyomorult helyzetét, egyszerűen nem törődtek velünk, mint ahogy a szemérmes koldusnak üres marad a tarisznyája. Ez történt meg velünk t. Nemzetgyűlés. Itt van a nagy diplomáciai balfogás, melyet a magyar külpolitikai rendszer elkövetett, s amelyre mi rámutattunk és rámutatunk. Már pedig a diplomácia ennek a csonka országnak rettenetes nagy költségbe kerül, de a diplomácia még reprezentálni sem tudja ezt a vérző szegény nemzetet, mert egy szegény, koldus országot nem fényüzéses módon kell reprezentálni, hanem okosan, a maga reális valóságában kell megmutatni, hogy itt milyen bajok vannak. Kérek szünetet, elnök ur. Elnök : Az ülést félórára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólagosan Pakots József képviselő urat illeti meg! Pakots József : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk !) Beszédem szünet előtti részében megpróbáltam nagy vonásokban megrajzolni azt a szomorú helyzetet, amely az egész világ képében tükröződik s amely egy nagy általános társadalmi betegség tüneteit mutatja és szinte azt kell mondanom, hogy a legkomprimáltabban leginkább a magyar közélet testén mutatkozik. Mindazok a rohanó események, amelyek jelzik a napok történetét, egyre-másra elénk hozzák a társadalmi betegség jelenségeit. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Pakots József: Hiszen csak a közelmúlt napokra kell rámutatni, hogy lássuk, mennyire beteg a közszellem, bogy forradalmi gondolkozás, amely természetszerűleg áthatotta a megrendült emberiséget, nem tud lecsillapodni és itt, ebben a kis magyar tengerszemben tovább viharzik. Hiába hirdetjük azt, hogy a társadalmi rendnek és nyugalomnak helyre kell állania, mert mindig akadnak a forradalmi szellemnek lappangó tünetei, amelyek újra felkavarják a már csendesedő vizeket. Csak a napokban történt meg az, hogy a társadalmi egyesületek szövetkezése címén egy naNAPLÖ. xxxvi. évi november hó 20-án, pénteken. 333 gyón baljóslatúnak és nagyon veszedelmesnek látszó szervezkedés indult meg. Ennek a szervezkedésnek élére oda állítottak egy fiatal főherceget, aki tehetségének és aktivitásának külső jeleivel mutatkozik már évek óta a közélet szintéren és — ugy látszik — akadnak a magyar közéletben felelőtlen érzésű politikusok, akik belekapaszkodnak ennek a fiatal főhercegnek a maga fiatalságához természeteden illő aktivitásába és a maguk politikai érvényesülését akarják szolgálni akkor, amikor egy nagyon végzetes tendenciát igyekeznek megvalósítani a főhercegnek a közélet szinterére való beállításával. Nagyon felelőtlen érzés mely ezúttal megnyilatkozott. Méltóztassanak a Nemzetgyűlés minden pártján végig tekinteni, nem egy tudatalatti, de kifejezésre is juttatott közös akarat is az, hogy mindazokat a kérdéseket felszínre ne hozzák, amelyek a mi szerencsétlen hazánkat jelenlegi állapotában végzetes lejtőre juttathatnák. Mindenki azt akarja, hogy a konszolidációs állapot s igy az elvérzett ország mégis gazdasági és politikai erőhöz jusson. Mondom, nagyon felelőtlen érzés az, amely nem tekintve az országnak ezt a nehéz helyzetét, egy olyan végzetes kockázatba óhajtja és kívánja dönteni saját önös céljai érdekében az országot, amely kockázatnak kiszámíthatatlan következményeiért azonban a történelmi felelősséget el sem birják viselni. A _ királykérdés és egyáltalán ezek az alkotmányjogi kérdések ma olyan óvatos kezelést kivannak mindenki részéről és a politikai pártok részéről is, hogy teljes tisztelettel a mai nehéz helyzettel szemben, senki sem akar vakmerő kézzel ehhez a problémához hozzányúlni, hanem várja azt a lecsillapodott időt és a magyar nemzetnek és ennek az országnak azt a konszolidált állapotát, amikor az ország megengedheti magának s a külpolitikai helyzet is olyanná alakul, hogy maga intézze jövendő sorsát. Ma nem vagyunk ebben a kivételes helyzetben. Azok a vakmerő álmodozók, akik ma azt hiszik, hogy ilyen kísérletekkel megválthatják ezt az országot, illetőleg a maguk számára válthatják meg — s akik mindig a keresztény és nemzeti gondolat és faj védelmi gondolat jegyében szoktak jelentkezni a fórumon és bennünket destruktivoknak szoktak bélyegezni, akik pedig konstruktiv munkát akarunk végezni a magyar közélet terén — nem számolnak-e azzal, hogy az ilyen vakmerő lépések, ha konkrét eredményre vezetnek, nem fogják-e körülöttünk a világ hatalmai érdekcsoportjainak haragját ellenünk indítani és nem fognak-e bennünket olyan végzetes helyzetbe dönteni, amelyből nem lehet magyar feltámadás 1 Én nem vitatkozom velük, mert nem tudhatom, hogy mi van a tömegek lelke mélyén, nem tudhatom, hogy a mai elkeseredett hangulatból mik váltódhatnak ki ? Hiszen a forradalmi idők is milyen szélsőségeket tudtak kiváltani s meg tudták bántani például a polgári társadalmat, amely a maga osztály érdekeit nem tudta kellőleg megvédeni. Nem kutatom, milyen szélsőség tudna uralomra kerülni, de a szélsőségek korának le kell zárulnia olyan időben, amikor minden szélsőség csak végzetes rombolást és pusztítást végezhet. Ez az ország erőiben meg van fogyatkozva, ugy társadalmi, mint gazdasági téren. Ezt az országot előbb talpra kell állítani és jaj azoknak — mert a történelemmel számolni kell — akik egy ilyen szerencsétlen, szegény országban újra kockát mernek vetni Szent István szétrongyolt köpenyére és ezt azt országot végzetes lejtőre vezetik. Kérdeznem kell a t. kormányt, amely oly aggódó figyelemmel kiséri a szélsőségek minden megnyilvánulását és mindenben valami szélsősé48