Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-470
A nemzetgyűlés 470. ülése 1925. évi november hó 20-án, pénteken. 319 azt az álláspontot foglalják el, hogy Magyarországnak Ottó személyében törvényes uralkodója van, akit a trón megillet. Ezzel a jelenséggel állottunk szemben évek során át. A kormány eltűrte, — annak ellenére, hogy a ministerelnök ur kijelentette, hogy nem fogja eltűrni — hogy szóban, Írásban és képben Ottót, mint Magyarország királyát tüntessék fel. Ez azután arra bátorított fel más törekvésű, más tendenciájú politikai csoportokat és társadalmi tényezőket, hogy ne várjanak olyan trónjelöltre, akinek még tanulnia és időben korban gyarapodnia kell, hanem trónjelölési szándékaikat már most egy felnőtt úriemberben összpontosítsák. (Rassay Károly: Régi igazság, hogy az egyhangú választás nem üzlet!) Bekövetkezett az, amiről már régóta suttogtak és beszéltek, hogy az a politikai irányzat, amelyet röviden fajvédő iránynak szoktunk meghatározni, szintén választott magának trónjelöltet Albrecht főherceg személyében és bekövetkezett az, hogy Albrecht főherceget a Társadalmi Egyesületek Szövetsége, amely mintegy harminc keresztény egyesületet egyesit magában, kormányzóelnökévé választotta, (Friedrich István: Micsoda szép címek!) olyan külsőségek mellett, amelyek nemcsak a nagy közönségben, de az ország legtekintélyesebb politikai tényezőiben is élénk figyelmet és érdeklődést ébresztettek. (Rainpreeht Antal: Próbáljon a köztársasági párt vacsorát rendezni!) Azon a választógyülésen, amelyen Raffay püspök urnák az egyik legnagyobb tekintélyű egyházfejedelemnek szavai elhangzottak, jelen volt a kormány egyik tagja, Vass József minister ur is. (Rassay Károly: Sőt Klebelsbe^g is!) A másik minister ur, aki Vass minister úrral szemben a rud másik végén ülni szokott, nem volt jelen a közgyűlésen, ellenben arra a hirre, hogy a közgyűlésen Vass minister ur jelen volt, ő viszont megjelent este a diszvacsorán és hogy a közgyűlésről való elmaradását kipótolja, — nem tudom, ezért-e, de feltehető — _ ünnepi felköszöntőt is mondott az ünnepség jelentőségéről. Ez nem olyan egyszerű momentum, amelynek semmi jelentősége nem volna, ahogyan a kormánynak félhivatalos közlése kifejezésre akarja juttatni és megakar bennünket nyugtatni. Ezt kétségtelenné teszi az a beszéd, amelyet gróf Anpcnyi Albert, a legitimistáknak tegnap esti Ottó-vacsoráján elmondott. Ő olyan értelmezést tulajdonit a Raffay püspök ur által emiitett evangéliumi idézetnek, hogy annak tisztázását kívánatosnak tartja. (Gaal Gaston: Nagyon lutheránus idézet volt!) Férfias nyilatkozatot kivan, hogy mire céloz ez a mozgalom, mi ennek a célja. Ezzel kapcsolatban hirek jelennek meg nem a magyar, — mert hiszen a magyar sajtó csak reprodukálja a közleményeket, — de a német sajtóban arról, hogy Albrecht főberceg messzemenő megállapodásokra jutott KözépEurópa ujabb berendezését és a trónok sorsát illetően a németországi hasonló érdekeltekkel, Vilmos német trónörökössel, Rupprecht bajor extrónörökössel és már Ausztriát is maguk között teljesen feltrancsírozták. (Rassay Károly: Az a bajnk ezeknek az uraknak, hogy nincs dolguk, nagyon ráérnek!) Olaszországi utazások is történtek, és hirlik, hogy ott is sikerült bizonyos politikai megállapodásokat létesíteni. Hát t, Nemzetgyűlés, ha a kormány megengedte, hogy az ország tekintélyes közvéleménye — legalább is az előkelő társadalmi osztályokat értem ezalatt — állást foglaljon az egyik Habsburg mellett, akkor valóban nem lehet kifogása az ellen, ha a másik rész viszont a másik Habsburg mellett foglalt állást. (Rassay Károly: Sokan vannak, nekik is jut!) És nem lehet kifogásom ez ellen nekem, aki nem óhajtom viszontlátni a Habsburgokat a magyar trónon — bár teljes tisztelettel meghajlok az ellenkező vélemény előtt — mert hiszen, a mi álláspontunkból csak öröm és gyönyörűség azt látni, hogy a magyar társadalomnak a Habsburgokat visszaállító része két pártra szakad (Meskó Zoltán: Hát a titkos jelöltek!) és az egyik már a kalózhajón evező önjelöltről az orleansi ágról beszél, a másik viszont más invektivákkal illeti az egyiket. Azonban mégis csak szükségesnek tartanám, hogy ezzel a nagy propagandával, ezzel a nagy király jelölési mozgalommal és szenvedéllyel szemben a magyar kormány megnyilatkozzék. (Ugy van! half elől ) Szüks-égesnek tartanám, hogy a ministerelnök ur nyilatkozatot tegyen itt az ország szine előtt arra vonatkozólag, hogy mi a kormány álláspontja ezekkel a különböző trónjelölésekkel, ezekkel a különbözött trónbetöltési mozgalmakkai szemben. Mondom, a törvény a ministeriumnak tartja fenn a trónbetöltés kezdeményezését. A törvény nem bízta ezt se gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársamra, sem az egyházi fejedelmekre, sem a harmadikra, sem a negyedikre, hanem az orszásr törvényes kormánya van hivatva a trón betöltése iránt az országgyűlésnek előterjesztést tenni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Kérdem tehát, mi a kormány áláspontja? Szabadon lehet itt mindenkinek király jelölteket felállítani ? Mert ha a kormány kijelenti, hogy teljes szabadsága van minden társadalmi csoportnak, minden politikai pártnak, minden irányzatnak, minden egyes magyar állampolgárnak egy trónjelöltet bevezetni a köztudatba és amellett propagandát csinálni, akkor én attól félek, hogy a trónjelöltek száma túlságosan el fog szaporodni és akkor mindenféle politikai pártnak és irányzatnak meg lesz Magyarországon a maga trónjelöltje: és megjósolom, hogy a legégetőbb, a legkomolyabb és az ország sorsát legmélyebben érintő problémák iránt nem lesz érdeklődés az orszáerban. A magyar társadalomnak naiv hiszékenysége, amelyet ilyen káprázatos jelszavakkal mindig fel lehetett ébreszteni, azt fogja eredményezni, hogy még saját bajaikká 1 sem fognak az emberek törődni, hanem a trónjelöltek körül forrnak csoportosulni és olyan licitáció fog e tekintetben végbemenni az országban, amelvhez hasonló csak azokban a r^eri ir>őkhen volt, amikor háromné°T trónielölt jött be Magyprors7,áo-i-> a . pénzzel, SPT*e o, °el, i^éT-etekkeL előre kijelölt korma nvfé v fiakka,l, akik az ni rendszerben majd szerényt fognak i^tsz^ni s akkor Magyarországon mindenféle érdemleges, komoly uiiáéni+ési munira bosszú ideirr a második vonalra lesz viscza^+^si+va. m^t mindenki csak a maga trónjelöltje érdekében fog dolgozni. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) (Rothenstein Mór: Napyobb a kínálat, mint a kereslet! — Varsányi Gábor: Ez egyszer Móric igazat mondott!) Épen ezért végtelenül kivána46*
