Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-470
A nemzetgyűlés 470. ülése 1925. évi november hó 20-án, pénteken. 315 tagjainak is! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Viczián István: Kérdezzék meg Rothenstein urat, ö jól tudja! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Viczián István: Kibukott a Typographiánál Rothenstein! — Klárik Ferenc: Elintézzük a dolgainkat odahaza, nincs szükségünk Vicziánokra! — Varsányi Gábor: Oda is jutott belőle! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg Orgoványba is! — Zaj. — Varsányi Gábor: Nyilt titok! — Peidl Gyula: Mi az a nyilt titok? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Amit nem tud, az a nyilt titok! — Varsányi Gábor: Mondtam!) Varsányi képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! Méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Szakács Andor: A nyomdász-szakszervezet adott az év első öt hónapjában tagjainak 1856 millió korona munkanélküli segélyt. T. képviselőtársam, ebben nincs benne az az állandó segély, amelyet az özvegyeknek, az árváknak (Peidl Gyula: A rokkantaknak!) a rokkantaknak adnak; nincs benne a temetkezési segély sem — ez csak a munkanélkülieknek adott segély összege. Most azt kifogásolja t. képviselőtársam, hogy a szakszervezet korlátozza tagjainak munkavállalási szabadságát az által, hogy a főnökegyesületekkel egyetértve, a jelentkezőket bizonyos sorrend szerint juttatja munkaalkalmakhoz. Teljesen aláirom, hogy ez a munkaszabadságnak bizonyos mértékű korlátozása. De méltóztatnak tudni, hogy ez miért történik? Azért, hogy miután több a munkás, mint a munkaalkalom, ne történhessék olyan igazságtalanság, hogy amig valamely munkás állandóan munkában van, tehát állandóan megkeresi magának és családjának a fentartására szükséges pénzt, addig a másik munkás, aki talán nem kevésbé ért szakmájához, állandóan, évszátmra munkanélkül sinylődjék és csak a munkanélküli segélyre legyen utalva. Hiszen a munkavállalás szabadságának ezt a sorrendi korlátozását nem a szakszervezeti vezetőségek találták ki. (Viczián István: Én nem a sorrend szerinti beosztást kifogásoltam, hanem azt, hogy monopolizálják a munkaközvetítést! Óriási különbség! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Monopolizálják a mozit! — Klárik Ferenc: Nem ért hozzá, csak beszél! Az államtitkár ur inkább többet gondolkozzék! — Rothenstein Mór: Ha tudna! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Klárik képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! Szakáes Andor: Maguk a munkások tartják ezt magukra nézve üdvösnek és szerencsésnek. (Viczián István: Nem tartják! Panaszkodnak! — Pe?dl Gyula: Hogyne, Vicziánhoz mennek panaszkodni!) Elnök: Viczián képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Szakács Andor: Mindenütt akadnak, különösen egy nagy, nénes foglalkozási ágban olyanok, akik a többségnek ellenszegülnek; mindenütt van ellenzék, mindenütt vannak kevésbé belátásos emberek, (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalo w ) vagy olyanok, akik politikai okokból foglalnak el más álláspontot és kifogásolják a szakszervezetek működését. Én ezt elismerem. Azt is elismerem hogy jóhiszemű indokok vezethetik az illetőket, de a tárgyilagos szemlélő, aki látja a szakszervezeteknek ezeket az óriási, kolosszális teljesítményeit, aki látja azt, hogy a polgári társadalom ellenségei a Vágiak, a Rákosi Mátyások, nem Viczián ur társadalmi osztálya, vagy pártja ellen intézik közvetlen rohamaikat, hanem a szakszervezetekbe való behatolásra, azok felrobbantására törekszenek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) mert azt érzik az ő felforgató törekvéseik leghatalmasabb ellenségének, (Baross János: Támogatták őket jobbról!) nem arra a következtetésre jut, amire Viczián képviselő ur, hogy a szakszervezetek ellenségei a polgári társadalomnak. (Viczián István: Nem erről beszéltem! Csak nem adtak alkotmányt tagjaiknak. Meghamisitják az alkotmányt. — Létay Ernő: Csak önöket követik! — Peidl Gyula: De nem követjük ám! — Zaj.) Meg kell állapitanom, hogy a jelenlegi polgári berendezkedés biztonságát legelsősorban nem a csendőrszuronyok és nem a katonák Mann]icherei, hanem igenis a szakszervezetek garantálják. (Mozgás a jobboldalon.) Állitom, hogy a polgári társadalmi berendezkedésünknek legkülső védgátjai igenis a szakszervezetek. Állitom hogy épen ez a legkülső cölöp-épitmény az, amelyet a felforgató tendenciák mindig ledönteni igyekeznek. (Szijj Bálint: Ilyen nagyokat még se mondjon, hogy a szakszervezetek a polgári társadalom cölöpéi! — Peidl Gyula: Becsületes józanság* kell ennek a beismeréséhez! — Saly Endre: Honnan tudja, hisz nem is látott szakszervezetet belülről! — Szili Bálint: Láttam az uralmukat, abból tudok következtetni! Akkor megszűnt minden polgári szabadság! — Varsányi Gábor: Igaza van Szijj Bálintnak! — Rothenstein Mór: Nem lehet anynyira kizsákmányolni a szervezet munkásokat, az a baj. ugye?) Elnök: Rothenstein Mór képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rothenstein Mór: Tenyészteni kellene őket, ha nem lennének! — Saly Endre: Mindig olyasmiről beszélnek, amihez nem értenek! — Varsányi Gábor: Móric! Elég volt! — Saly Endre: Orgovány nem volt élés:? — Baross János: Épen tegnap voltak nálam Dömsödről földreform-dolgokban!) Baross János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Ha viszszagondolok az elmúlt esztendők szomorú történetére és a munkásságnak a magyar történelem legújabb időszakában tanusitott magatartását akarom megbirálni, nem tudok megfeledkezni egy mozzanatról, amire egyszer már itt figyelmeztettem a t. Nemzetgyűlést. A katonai összeomlás óta mindaddig, amig a gyászos trianoni szerződést ennek a testületnek be kellett cikkelyezni, csak két elem találkozott Magyarországon, amely elszántan, férfiasan kisérletet tett — nem törődve a létező túlhatalommal, szembeszállva Európa ellenséges akaratával — az ország területi integritásának helyreállitására. E két elem egyike volt az a maroknyi székely hadosztály, amely a román invázióval szembeszállva, még harcokat viselt és „vérét ontotta a szűkebb erdélyit, és a magyar határokon a fegyverszünet megkötése után. A második elem talán az volt, hogy az osztrák-magyar hadseregből összeverődött tábornokok alakitottak itt egy fél sereget, vagy szerveztek egy csapatot, hogy azzal neki menjenek az ellenségnek? Nem! A második elem Magyarországon, amely komoly kisérletet tett az integritás helyreállitására, amely vérét ontotta az ezeréves magyar földért az összeomlást követő időkben — méltóztassanak vissza-
